Bár a médiában közölt előrejelzések Hillary Clinton magabiztos győzelmét vetítették elő, mégsem ő lett az Amerikai Egyesült Államok 45. elnöke. Mindenki a közvélemény-kutatások totális csődjéről beszél, a hibát azonban nem a mérésekben, hanem sokkal inkább azok értelmezésénél követték el: a hibahatár, és több egyéb más fontos tényező mellőzése miatt jutottak rossz következtetésekre a különböző médiumok.
A valóban meglepő választási eredmény kulcsát a rejtőzködő szavazók tömeges megjelenésében kell keresni: a kampány során egyszerűen nem volt „trendi” Trump-hívőnek lenni, ezért sokan nem vállalták nyíltan a véleményüket. Mindez Magyarországon is egy létező jelenség: nálunk mindig is voltak olyan pártok, amelyekre éppen nem volt „trendi” szavazni. Pár évvel ezelőtt a szélsőjobbos pártokra, őket alul mérte akkor mindenki, most pedig a baloldali pártokra nem „trendi” szavazni.
A közvélemény-kutatók nem hibáztak
Mint minden meglepő választási eredmény után, arról szoktak beszélni, hogy a közvélemény-kutatás nem szakma, a méréseiket igazából a kukába lehet dobni stb. A kritikákat megfogalmazók csak egyetlen dolgot szoktat figyelmen kívül hagyni: a közvélemény-kutatás nem előrejelzés, hanem „csak” egy aktuális helyzetleírás abban a pillanatban, amikor a felmérés megtörténik. A közvélemény-kutatók úgymond kiterítik a lapjaikat, a következtetéseket pedig már mások vonják le.
Pulai András, a Publicus Intézet stratégiai igazgatója szerint nem a közvélemény-kutatók hibáztak, amikor Hillary Clintont hozták ki az elnöki pozíció egyértelmű nyertesének, ha valaki hibázott, akkor azok az elemzők voltak, és a rájuk támaszkodó újságírók. „Én azt gondolom, hogy nem tévedtek a közvélemény-kutatók, országos szinten semmiképpen sem tévedtek. Az utolsó nap megjelent kutatások többsége Trump győzelmét vetítette előre, a megelőző napokban megjelent kutatások pedig döntetlen közeli eredményt mutattak. Ez hibahatáron belüli eredménynek számít – nyilatkozta Pulai a Hír TV-nek.
Nem tagadás, a Ténytár is felmérésekből kiindulva Clintont látta az esélyesebbnek, arra azért felhívtuk a figyelmet az amerikai választásról szóló blogunkban, hogy a vártnál jóval szorosabbá vált a verseny a következő amerikai elnök címéréért. Mint írtuk: „A legfrissebb prognózisban szinte már el is tűnt a két jelölt közötti különbség: a New York Times és a CBS televízió közös felmérése szerint 45-42 arányban Clinton vezet, de ez a hibahatáron belüli különbség”. Illetve arra is felhívtuk a figyelmet, hogy „a fenti számok ismertetése mellett azonban külön ki kell térni az amerikai választási rendszer sajátosságaira is. Az országos felméréseknek nincsen döntő jelentőségük, hiszen az elnököt nem közvetlenül, a választópolgárok többségének szavazatával választják, hanem közvetetten, a tagállamonként megválasztott elektorok”.
Emlékeztetőül: Clinton végül valóban több szavazatot szerzett, csak ez az amerikai választási rendszer szempontjából teljesen irreleváns tény. A legfontosabb tényező az volt, hogy Amerikában is megjelentek a rejtőzködő szavazók: „Az amerikai kutatók is belefutottak abba, amibe mi Magyarországon 2002-ben, hogy a választók egy része rejtőzködik. Ez ott nem volt szokásos jelenség, nagyon régóta működnek a demokratikus viszonyok, és a kutatásoknak is meg van a helye. Most viszont egy kívülről érkezett politikus jött, aki nem volt része az establishmentnek, és mindent felforgatott az ő megérkezése” – vélekedett Závecz Tibor, a ZRI Závecz Research ügyvezetője.
Mi is történt 2002-ben?
Pezsgővel, tortával és a győzelem reményével várta az akkor kormányzó Fidesz-MDF a 2002-es választások első fordulóját: kivétel nélkül az összes közvélemény-kutató az ő sikerüket jelezte előre – emlékezik vissza a hvg.hu a 14 évvel ezelőtti eseményekre. A 2002-es választás első fordulóján, április 7-én hatalmas csalódást kellett átélniük azoknak a Fidesz-híveknek, akik a Millenárisra mentek ünnepelni a Fidesz újrázását, a kezdeti biztató eredmények után ugyanis jött a sokkoló eredmény, a baloldal az első fordulóban legyőzte a kormánypártot.
Az első fordulóban a Fidesz (és a szövetséges MDF) csak második lett: a szavazatok 22,5 százalékát megszerezve 20 egyéni választókerületben nyert és 67 területi listát helyett szerzett, míg az MSZP 24+69-el zárta az estét. A jövő szempontjából nem volt elhanyagolható az SZDSZ sem, a maga 4 listás helyével.
A közvélemény-kutatók a 2002-es óriási bukta után magyarázták a bizonyítványukat: volt, aki hibáról, más fekete péntekről beszélt, megint más nem felejtette el megemlíteni, hogy az ő becslése állt legközelebb az eredményhez, csak a győztest nem találták el – írja a hvg.hu. A hiba az lehetett, hogy a bizonytalanok és a válaszmegtagadók pártpreferenciáját rosszul határozták meg az első forduló előtt a kutatók.
Mik a tanulságok?
A valóban meglepő választási eredmény kulcsát a rejtőzködő szavazók tömeges megjelenésében kell tehát keresni: a kampány során egyszerűen nem volt „trendi” Trump-hívőnek lenni, ezért sokan nem vállalták a véleményüket. Mindez Magyarországon is egy létező jelenség: az alany a közvélemény-kutatás során inkább azt állítja, hogy egyetért a többség álláspontjával, semmint hogy elárulja saját, szembeálló véleményét. „Ez nálunk leginkább a jobboldali dominanciájú kistelepüléseken figyelhető meg, ahol főleg a baloldali szavazók rejtőzködnek. Amerikában viszont ez eddig nem volt annyira jelentős, talán ezért nem is figyeltek rá” – mondta Závecz Tibor.
Pulai András is szintén erre hívta fel a figyelmet: „Nálunk már nagyon régóta voltak olyan pártok, akikre nem volt trendi szavazni. Pár évvel ezelőtt a szélsőjobbos pártokra, őket alul mérte akkor mindenki. Most a baloldali pártokra nem trendi szavazni”.
