Egy 28 éves férfit le kellett tartóztatni, mert fegyverrel indult, hogy utánajárjon egy álhírnek. A hazugság beszivárgott a mindennapokba és a politikába is, mert mire kiderül az igazság, az érzelmileg kihasznált szavazó már leadta voksát. Viszont egy magyar kutatás bebizonyította, hogy az észérvek és a tények igenis hatnak az emberekre, úgyhogy nem szükséges mindenkinek populista módon vitába szállnia. Vannak weboldalak, amelyek a kutatók szerint tényellenőrző szerepükkel a demokrácia egy új intézményét hozzák létre, és Magyarországon is vannak elmozdulások ebbe az irányba.
Csak egy, a negatív hatások közül...
Clinton emberei gyerekeket áldoznak fel és erőszakolnak sátáni rituálék közepette egy Comet Ping Pong nevű pizzériában. Ki ne kapná fel a fejét, ha ezt olvassa?
A probléma csak az, hogy nem igaz. Ez a Pizzagate-botrány, amely onnan indult, hogy néhány összeesküvés hívő szerint a WikiLeaks által kiszivárogtatott email-váltásokban magas rangú demokrata politikusok pedofil kódnyelven írtak.
Az egyik érintett politikusról kiderült, hogy ismerőse a Comet Ping Pong pizzéria tulajdonosának. Ebből aztán az egyenes következtetés az volt, hogy a demokraták sátánista pedofil orgiákat tartanak az étteremben.
Az interneten megállíthatatlanul terjedtek ezek a hírek, és eljutottak a Trump-párti, Clinton-ellenes kamu híreket terjesztő oldalakig, amelyek készségesen átvették, és amelyeknek nem kevés szerep jutott Trump választási győzelmében.
A pizzéria tulajai és dolgozói rengeteg fenyegetést kaptak az álhírek elterjedése miatt, és azóta is folyamatos zaklatásnak vannak kitéve.
Legutóbb egy 28 éves férfit, Edgar Maddison Welcht kellett letartóztatni, aki nem tudta eldönteni, igaz-e a hír, vagy sem, és fegyverrel sietett a pizzériába kideríteni azt. Ezek az oldalak pártállástól függetlenül jelentenek veszélyt a közösségre.
Miért osztják meg?
Maddisont egyszerűen felhergelte, amit olvasott. A First Draft News most utánajárt, hogy mi motiválja a kamu hírek megosztóit.
Elsősorban ott vannak a bajba jutottakon segíteni kívánók, vagy azok, akik új információt szeretnének megosztani, de a közösségi oldalak világában nem meglepő jelenség, ha valaki önreklámként ossza meg együttérzését bármilyen kamu hír bármilyen kamu áldozatával.
És persze vannak az érzelmeket a tények fölé helyezők, mint Maddison, akiket az olyan populisták, mint Donald Trump vagy Orbán Viktor kihasználnak, rendre felháborítanak, és ezzel mozgósítanak. A populizmus egyik legnagyobb előnye, hogy például egy választási időszakban, mire kiderül az igazság, már úgy is mindegy. Utólag pedig lehet finoman mosakodni.
Pulai András, a Publicus Intézet igazgatója az ATV műsorában beszélt éppen arról, hogy a Pharaon-ügyben a kormány tudatos politikai stratégiát folytatott, amelynek lényege, hogy minél több információ kiszivárogtatásával zűrzavart keltsen, így fedve el az igazságot. Ahogy megjegyezte, az ilyen zűrzavarban nem csak az átlag választópolgár, de még a politikai elemzők is talajt vesztenek, nem csoda hát, hogy a módszer ilyen jól beválik.
A tények utáni világ (post-truth) legjobb táptalaja az az emberi tulajdonság, hogy nehezen fogadjuk el az összetett, bonyolult magyarázatokat, mert személytelenek, és egy konkrét, világos ellenfél kevésbé félelmetes, mint az a magyarázat, hogy a világ összetett, és történnek szörnyűségek ok nélkül. Tehát létezik egy csoport, amely tagjai azért osztják az álhíreket és az összeesküvés-elméleteket, mert a nehezen elfogadható eseményeket próbálják értelmezni. Ők általában az összeesküvés-elméletek hívői.
Észérvek kellenek
Velük kapcsolatban az az általános vélekedés, hogy nem érdemes konkrét adatokkal, észérvekkel próbálni meggyőzni őket, ugyanis számukra minden ilyesmi csak a hatalmi összjáték része, és megerősíti a hitüket.
A legfrissebb, magyar kutatók által végzett kísérletek azonban azt mutatják, hogy nem az a megoldás, ha csak legyintünk rá.
A kutatás lényege az volt, hogy kiderítsék, melyik az a meggyőzési stratégia, amely a legjobban működik a hívőknél. Azt vizsgálták, vajon a racionális, adatokra és tényekre épülő érvelés, a konteók, és az azokban hívők nevetségessé tétele, vagy a démonizálás és bűnbakkeresés veszélyeinek kiemelése közül, melyik a leghatékonyabb.
Mint kiderült: az észérvek, a vélekedések ellenére hatásosak, sőt, a három meggyőzési mód közül a leghatásosabbak, tehát van értelme leállni vitatkozni, mert az emberek még megmenthetőek a hazugságoktól.
A konteó-hívők gondolkodását 4 alapelv határozza meg: az, hogy semmi sem történik ok nélkül, minden, mindennel összefügg, hogy semmi nem az, aminek látszik, valamint, hogy a világon minden élesen elkülönül jóra és rosszra. Ez a fajta beállítottság jellemző többek között a vallásos emberekre is, a társadalom jó nagy részére, ám egy dolog hinni, hogy vannak dolgok, amelyek összefüggnek, és más dolog kritika nélkül mindent elfogadni.
Mi változott?
Az ember megtéveszthető, ám ez mindig is így volt. Ami változott, az a nyilvánosság. Az internetes kommunikáció világában mindenki hozzáfér mindenféle tartalomhoz, ugyanakkor tartalom előállító is lehet bárkiből. Ennek az egyébként pozitív és demokratikus folyamatnak azonban megvan az a hátránya, hogy a fősodrú média háttérbe szorul, és ez által az állítások ellenőrzése is. Ebben persze erős szerepet játszik a professzionális médiával szembeni egyre növekvő bizalmatlanság. Gondoljunk csak bele, ha nem létezne internet, és mondjuk csak a köztévé és a TV2 adásai lennének az egyetlen információforrás, melyek mellesleg élen járnak a hírhamisításban.
Az információkhoz való korlátlan hozzáférés, és ezeknek ellenőrizetlen terjedése kikezdte a szakértők véleményét is, hiszen azt tapasztaljuk folyamatosan, hogy egyik irányból jön A információ, a másikból B, és az internet világában nem olyan egyértelmű a különbség, hogy melyik megbízható.
A politikai kommunikáció kapcsán pedig azt látjuk, hogy egyre kevésbé fontos a program, az, amit egy párt kínálni tud. A játszma szavazatokra megy, szavazatokat pedig erős érzelmek kiváltásával lehet a legkönnyebben szerezni. A szakpolitikai viták, a tényekkel, adatokkal való hosszas méricskélés már nem divat ebben a gladiátor-arénában.
Simán bevesszük...
Az álhíreknek pedig sokan bedőlnek, derül ki a Buzzfeed és az Ipsos közös felméréséből. A konteóknak az olvasók 75 százalékát sikerült megtéveszteni. Egy kis öröm az ürömben, hogy a valós híreket még mindig többen tartották hitelesnek, bár a különbség nem nagy: 83 százalékuk tartotta hitelesnek a valódi információkat.
A kutatás rámutat még egy fontos dologra: akiknek a Facebook az elsődleges hírforrásuk, nagyobb valószínűséggel dőlnek be az álhíreknek, mint akik nem elsősorban onnan tájékozódnak.
A Facebookot sokan vádolták az amerikai elnökválasztás idején is azzal, hogy megnyerte Trumpnak a választást, mégpedig azzal, hogy teret engedett az álhíreknek a felületén, és ezért sok kritika érte a közösségi oldal algoritmusát.
A Business Insider információi szerint a Facebook úgy igyekszik helyretenni a dolgokat, hogy a Snapchat egyik funkcióját lemásolva azok a hírek kerülnének kiemelt helyre, amelyek megbízhatóak, miután a közösségi oldal megegyezett a készítőkkel a tartalmak ajánlásáról.
Járj utána!
A társadalomnak ezzel a tények-utániságával, és az információk ellenőrzésének égető hiányával próbálnak megküzdeni azok az oldalak, amelyeket a modern médiatudomány úgy emleget, hogy fact-cheking, vagyis tényellenőrző oldalak.
A Reuters Institute nemrégiben készített egy kutatást, amely ezeket az oldalakat vizsgálta Európa-szerte.
A jelentés komoly szerepet jósol ezeknek a jövőben, mégpedig azt mondják, hogy egy új, növekvő demokratikus intézményről van szó. Feltéve, ha sikerül ezek biztos finanszírozását és szervezeti működését stabillá tenni, akár a professzionális média részeként, akár valamilyen civil szerveződésben.
A kutatók egy érdekes jelenségre is felhívják a figyelmet, mégpedig, hogy milyen különböző a tényellenőrzéssel foglalkozó emberek énképe: vannak, akik riporterként tekintenek magukra, vannak, akik civil aktivistaként és olyan is van, aki mindkettőt magáénak érzi. Ez pedig szorosan összefügg azzal, hogy milyennek ítélik a jelenlegi politikai- és médiarendszert országukban. Minél nagyobb ezekben az intézményekben a bizalomvesztés, annál inkább tekintenek magukra civil aktivistaként ezek a tartalomelőállítók.
Ezután talán nem meglepő, hogy míg Nyugat-Európában a professzionális médiával kötelékben működik a tényellenőrzés, addig keletebbre a civil forma jellemző inkább.
Ugyanakkor sok civil tényellenőrző formális vagy informális módon fűződik az egyetemekhez. A szlovákiai Demagogot például néhány politikatudományt tanuló diák alapította a brnoi Masaryk Egyetemen, és a trend gyorsan továbbterjedt a környék más egyetemeire is Csehországban és Lengyelországban.
Magyar próbálkozások
De történtek Magyarországon is elmozdulások ebbe az irányba. A HVG csinált korábban egy listát azokról az oldalakról, amelyek információit nem szabad elhinni, de ha már elhittük, akkor legalább megbízható forrásból ellenőrizni kell.
Itt a Ténytárnál is foglalkozunk hasonlóval Hantaméter rovatunkon belül, de magyar viszonylatban ezt a műfajt legmagasabb szinten az urbanlegends.hu képviseli, amely városi legendákból, szóbeszédekből, hoaxokból és hamis weblapokból tallóz, és azok igazság tartalmát vizsgálja, valamint keletkezésükről számol be.
A szerkesztő, Marinov Iván elmondása szerint könyvekből, az internetről tájékozódik, de ha ezek sem adnak kielégítő választ, akkor szakértőket is felkeres.
Léteznek tehát törekvések a tények-utáni világ helyretételére, és kutatások bizonyítják, hogy az igazság igen is érték, és meg lehet vele győzni a hazugságnak és uszításnak bedőlt áldozatokat. Ha a kormány is magáévá teszi ezeket az aljas módszereket, az igazság támogatása nélkül könnyen olyan világban találhatjuk magunkat, ahol minden hamis.
