Mint azt valószínűleg olvasóink is jól tudják, rengeteg vita zajlik szerte Európában a kontinensre érkező bevándorlókról és menekültekről. Vannak, akik humanitárius okokból minél több embert fogadnának be, míg mások komolyan megkérdőjelezik, hogy lehetséges-e ennyi embert integrálni az európai társadalmakba. Mindkét nézet mellett és ellen is nyomós érvek vannak. Sőt, az is érthető, hogy az olyan események, mint mondjuk a tavaly szilveszterkor Kölnben történtek után sokan gyanakvóbbá váltak és szigorúbb hatósági fellépéseket követelnek a bevándorlókkal szemben. Az viszont komolyabb fejvakargatásra ad okot, hogy Magyarország, ahol nagyítóval kell keresni bevándorlókat, hogyan válhatott Európa egyik legidegenellenesebb országává.
Alig élnek bevándorlók Magyarországon
A számok azt mutatják, hogy az Európai Unión belül Magyarországon az egyik legalacsonyabb azon emberek száma, akik az ország határain kívül születtek. És még ez a szám is trükkös, ugyanis sok külföldön született, igazából határon túli magyar, aki Erdélyből, a Délvidékről vagy máshonnan költözött Magyarországra. Az OECD adatai alapján, összesen 5 százalék körül lehet a Magyarországon kívül születettek teljes aránya, holott az OECD-átlag 13 százalék körül van. Érdekes, hogy az emberek bizonyos csoportoktól, például a muszlimokat úgy tartják, sokkal többen vannak az országban, mint ahányan valójában vannak. Több felmérésben is kimutatták, hogy az emberek rendre 6 százalék körül saccolják a muszlimok arányát Magyarországon, holott ez a szám nagyjából 0,1 százalék körül van.
forrás: OECD
Bevándorlókkal tehát, a nagyvárosok kínai diszkontjain és török éttermein kívül, a társadalom többségének egyszerűen nincs kapcsolata, sem semmiféle tapasztalata. Magyarország egy kifejezetten homogén országnak mondható, hasonlóan a régió más országaihoz, mint Szlovákia vagy Lengyelország. (Csendben jegyezzük meg, hogy mindhárom ország egyre súlyosabb munkaerőhiánnyal küzd, és Ukrajnából próbál átcsábítani olcsó vendégmunkásokat.)
Idegengyűlölet és médiadömping
Személyes tapasztalat híján, akkor mégis miért növekedett ennyire meg az idegenellenesek száma? Érdekes, hogy az idegengyűlölet vagy idegen szóval xenofóbia már 2011-ben, jóval a menekültválság előtt emelkedésnek indult. A csúcsot azonban idén értük el, ugyanis a rendszerváltás óta először fordult elő, hogy több az idegenellenes emberek száma, mint azoké, akik „mérlegelők” vagy „idegenbarátok”. A Tárki idei felmérése szerint, összesen 53 százalékra növekedett az idegenellenesek száma, míg az idegenbarátok teljesen elfogytak.
forrás: Tárki
A számokra rávághatnánk, hogy a 2015-ös bevándorlásdömping miatt alakult így. A mélyebb kutatások némileg árnyalják a helyzetet. Úgy tűnik, hogy azokon a területeken, ahol soha nem láttak még bevándorlókat, magasabb az idegenellenesség, mint az olyan helyeken, ahol több nem magyar születésűvel találkoznak az emberek. A Keleti pályaudvar környékén, ahol 2015 őszén migránsok és menekültek tömegei ragadtak be, a környéken lakók jó eséllyel láttak és találkoztak is menekültekkel. Ennek ellenére a környéken éppen hogy nem az idegengyűlölők száma növekedett, hanem a „mérlegelők” aránya. Ezt a felmérést alátámasztja a kvóta-népszavazás is, ugyanis a Keleti környékén adták le az egyik legtöbb érvénytelen szavazat az országban.
Mivel a magyarok többsége nem találkozott bevándorlókkal vagy menekültekkel, ezért az idegenellenesség növekedésére minden kétséget kizáróan erőteljes hatással volt a kormány és a kormányközeli média non-stop „migránsozására”. A probléma nem azzal van, amikor egy sajtóorgánum beszámol mondjuk a déli határon történtekről vagy a Calais-i illegális táborban történtekről. A baj ott van, hogy a kormánypárti hírműsorokat és a sajtótermékek hasábjait nagyon hosszú időn keresztül kizárólag ez a téma töltötte ki, csakis negatív kontextusban. Sőt, a Fidesz egy nemzeti konzultációt, majd egy népszavazást is kipréselt az ügyből, egy drága és hosszú kampánnyal megtoldva, hosszú időre már-már polgárháborús hangulatba döntve az országot.
A sikertelen népszavazás óta Fidesz kissé visszavett a tempóból, és már inkább Vona Gábor szexuális orientációjával foglalkozik. Ám valamire azért rámutatott a történet: a médiában való gyűlöletet-gerjesztés csak addig fog működni, amíg van hozzá alapanyag (például a bevándorlók röszkei zavargására). Azonban amikor az emberek egyszerűen nem tapasztalnak „tatárjárást” a hétköznapjaikban, akkor egy idő után kontra-produktívvá válik a folyamatos gyűlöletdömping. Gondolhatunk itt az olyan álhírekre, mint hogy felspannolt migránsok tömegei várják, hogy a kvóta-népszavazás kedvező eredmény esetén tömegesen meginduljanak Magyarországra. Hát nem indultak. A kormány túltolta, nem is lett meg az érvényesség.
Ettől még igenis fontos, hogy egy ország beszéljen róla és eldönthesse, szeretné-e a munkaerőhiányát, elöregedő társadalmát bevándorlással megoldani, vállalva az esetleges kulturális súrlódásokat, vagy sem. Ám ehhez egyáltalán nem lenne szükséges Magyarországot Európa legidegenellenesebb és bezárkózóbb országává változtatni.