A hátrányos helyzetű diákok eredménye messze az OECD-országok átlaga alatt van Magyarországon, és ezt az a jelentés sem vitatja, amelyet a miniszterelnök rendelt Balogh Zoltán minisztériumától. Pedig az iskolán kívüli tanulásra fordított idő esetében alig van különbség a tehetősebb és szegényebb diákok között. Ez bizonyítékként szolgál rá, hogy a magyar iskolák, amelyeknek enyhíteni kéne a társadalmi különbségeket, inkább mélyítik azokat.
Lesújtó eredmények
„Néhány térségben az integrációs képzési modell az eredeti elvárásokhoz képest teljesen ellentétes eredményre vezetett: az osztályközösségekben sokkal erőteljesebben érvényesülnek, sőt uralkodóvá válnak a néhány gyerek által otthonról hozott, negatív viselkedési és életvezetési minták” – írja a közoktatás megoldandó problémái között az a jelentés, amelyet még decemberben, a 2015-ös PISA-felmérés lesújtó eredményeinek napvilágra kerülése után rendelt a miniszterelnök Balog Zoltán emberi erőforrás-minisztertől.
A jelentésben, amelyet a problémajegyzékhez csatoltak, az is szerepel, hogy a fenti okok miatt „a felelősen gondolkodó szülők a gyermeküket számos esetben inkább más település oktatási intézményébe kénytelenek átvinni, így megállapítható, hogy az ilyen esetekben az integrációs törekvések szegregációs eredménnyel jártak”.
Az oktatási államtitkárság egyébként nem is próbálja meg szépíteni az eredményeket: az „előnytelen szociális összetételű” iskolába járó tanulók eredményei messze az OECD-országok átlaga alattiak és a 35 OECD-állam egyikében sincs ekkora különbség a legalsó, illetve legfelső szegmensbe tartozó diákok eredményei között.
Palkovics László oktatási államtitkár is megszólalt az üggyel kapcsolatban pár napja, mint mondta: „nagyon magas azon gyerekek aránya, akik azért nem jól teljesítenek a méréseken, mert a családi háttérindexük alacsony. Vagyis ezekben a családokban nem a tanulás az első.”
Ám Palkovics állításával ellentétes az a tény, hogy például az iskolán kívül tanulásra fordított idő esetében Magyarország pont azok között van, ahol kicsi a különbség a tehetős és szegény gyerekek családjai között. Viszont az eredmények igencsak eltérnek. A természettudományos teszt eredményénél óriási különbség van a szegényebb és a tehetős magyar családok gyerekeinek teljesítménye között. A 72 országban, amelyeket vizsgáltak, ez a szakadék nálunk a legnagyobb.
A felmérésből az is kiderült, hogy milyen óriási különbségek vannak az elitiskolák és hátrányos helyzetűek között. Magyarország a harmadik legrosszabb azon a listán, amelyen az iskolák közötti és az iskolákon belüli eredményeket hasonlították össze.
Továbbá, 2006 és 2015 között a 72 országból Magyarországon csökkent egyik legjobban az ellenálló diákok aránya, azoké, akik hátrányos körülmények közül érkeznek, de mégis jól teljesítenek. E mellett azt sem szabad elfelejteni, hogy a kifejezetten jól teljesítő diákok eredményei is romlottak Magyarországon.
Okok
Az Oktatási Hivatal és a Köznevelési Kerekasztal szakértőivel összeállított problémajegyzék összesen négy területre vezeti vissza a közoktatás azon gondjait, amelyek szerepet játszhattak a kompetenciamérés kudarcában. Az okok között említik a tanulási motiváció hiányát, valamint „a fogyasztás kizárólagos értékmérőkénti megjelenését a közgondolkodásban.” E tendencia kritikátlan közvetítése a médiában az összegzés szerint „jelentős torzulást eredményezett a fiatalok jövőképében: egyre többen nem a tudás, hanem az ügyeskedés hatalmában hisznek és vesztesként tekintenek a munka, tudás és erőfeszítések útján érvényesülni kívánó emberekre”.
A „média negatív hatása” mellett megemlítik a pedagógiai szolgáltatással kapcsolatos problémákat. Első helyen említi az összegzés, hogy sok iskolában hiányoznak a hozzáadott pedagógiai értékek, a hátrányos helyzetű iskolák pedig komoly szakemberhiánnyal küzdenek.
A negatív hatások mellett viszont nem nagyon emlegették, hogy a kormány milyen bőszen munkálkodott annak érdekében, hogy ne javuljon a helyzet. 2012-ben 18-ról 16 éves korra szállította le a tanköteles korhatárt a kormány. A Magyar Tudományos Akadémia egy kutatásban is mutatja, hogy 2011 után milyen nagymértékben kezdett csökkenni a 16, 17, 18 éves diákok száma a közoktatásban.
A következő nagy változtatást megint Orbán Viktor miniszterelnök jelentette be, aki 2014-ben arról beszélt, hogy „az országnak nem közepes gimnazistákra, hanem jó szakemberekre van szüksége”. Persze ez a szegényebb hátterű diákokat érintette a legjobban, megfosztva őket a jobb élet lehetőségétől.
A gimnáziumok és a szakiskolák között az egyik fontos különbség az, hogy mennyi közismereti tárgyat, matekot, magyart, természettudományt tanulnak a diákok. A matektudást, a tudományos ismereteket és a szövegértést is méri a PISA-teszt.
Javító javaslatok?
Megoldásként az anyag azzal az eredendően állítólag a szülőktől származó javaslattal áll elő, hogy „a hátrányos családi hátterű, negatív hatások veszélyeztetettségében élő gyerekek esetén erősítsék meg és terjesszék ki a bentlakásos rendszerben működő, felzárkóztató képzési formát”.
Ez a javaslat egyébként a Jobbiktól származik és 2010 óta rendre visszatér, azóta is nagy viharokat kavar. Mellesleg 2005-ben Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök is felvetette, és akkor a Fidesz a roma családokra nézve súlyosan sértőnek ítélte az intézkedést.
Az anyag megjelenése után egyébként Palkovics László tagadta, hogy a kormány elé kerülő előterjesztésben szerepelne olyan javaslat, hogy hátrányos helyzetű gyerekeket a családjukból kiemelve bentlakásos iskolákban oktassanak.
Emellett olyan megoldások szerepelnek a javaslatban, mint a „tudásalapú társadalom kiemelt szerepének hangsúlyozása”, és hogy „szakemberek segítségével meg kell találni a módját, hogy az iskolai nevelés során a fiatalok értékválasztásában a tudás legyen a vezérmotívum”.
A dokumentum továbbá ajánlja a tartalmi elemek csökkentését, az alkalmazási készségek erősítését, a komplex természettudományi oktatást és a kompetenciamérés bevezetését. A mostani iskolarendszerre is kiható következménye lehet a jelentés azon megállapításának, amely a méltányosság és társadalmi felzárkózás kérdéseire is ható, korai szelekciós pontnak nevezi a 6 és 8 osztályos gimnáziumokat.
Ajánlják, hogy a kormány létrehozzon egy mentorállási programot, amelyben egymástól tanulhatnának az iskolák, a tanárok motiválása érdekében pedig egy differenciált bérezési rendszert, melynek része lehetne a lakhatási támogatás is.
Megoldásként javasolják továbbá a helyi iskolainfrastruktúra minőségének javítását és a pedagógus-továbbképzések szakmai színvonalának fejlesztését.
A dokumentum tehát tartalmaz olyan ajánlásokat is, amelyek megfogadása segíthetne a hátrányos helyzetű diákokon ahelyett, hogy egyszerűen leírnák őket, mint a tanulást messzire kerülő csoportot. Ehhez már csak az ujjunkat kell keresztbe tenni, és szurkolni, hogy a rossz megoldások helyett a kormány a helyes irányt válassza, és valóban cselekedjen is.
