A Köztársasági Elnök mostani döntése igen sajnálatos: elvileg minden esélye megvolt arra, hogy a napi politikai vitákon felülemelkedve méltó viselője legyen a köztársasági elnöki címnek. Jogászként, és korábbi tudományos pályájából adódóan ugyanis pontosan tudja (nem úgy, mint elődje, Schmitt Pál, a „törvényhozás motorja”), mit kéne képviselnie és milyen lehetőségei lennének államfőként.
Ádernek lett volna tere szembemenni a Fidesszel: friss köztársasági elnök, van még öt éve, többet valószínűleg nem lesz már államfő, viszont élete végéig kapja a magas elnöki fizetést. Semmi veszítenivalója sem lett volna, ha egyszerűen nem írja alá a törvényt, és a végső döntést (és ezzel együtt minden felelősséget) áthárítja az Alkotmánybíróságra. De Áder inkább csak maradt egy egyszerű káder.
Nem túl meglepő módon pár hete a parlament újraválasztotta Áder Jánost köztársasági elnöknek. Kérdés volt, hogy a régi-új köztársasági elnök mennyire lesz képes arra, hogy ő legyen a fékek és ellensúlyok rendszerének legfőbb védelmezője. Igaz, Áder eddigi évei sajnos azt mutatták, hogy személyében inkább látszat az alkotmányosság őrének szerepe, még annak ellenére is, hogy voltak esetek, amikor valóban ellenszegült a Fidesznek. Azzal, hogy most aláírta a Lex CEU-t, egyértelművé vált, hogy képtelen szembemenni egy picit is azzal a párttal, amelyik felemelte őt a legfőbb pozícióba.
(Tehetett volna mást Áder: például vagy visszaküldi a törvényt a fideszes többségű parlamentnek „megfontolásra”, vagy ami tényleg komoly lépésnek számított volna részéről, hogy az Alkotmánybíróságnak küldi a Lex CEU-t, hogy ők döntsenek a törvény sorsáról.)
Áder az elmúlt napokban több találkozót és megbeszélést is tartott a CEU-üggyel kapcsolatban. A Magyar Nemzet már tegnap előtt megírta, hogy mivel a köztársasági elnök jogi szakértői nem találtak fogást a törvényen, ezért Áder „kénytelen lesz” aláírni a Lex CEU-t. Ez azonban csak mellébeszélés: Jakab András, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetének igazgatója, tudományos tanácsadója Facebook-posztjában négy olyan kifogást is felsorol, amelyek egyenként is megállnák a helyüket, és alkalmasak lettek volna, hogy ezek valamelyikére hivatkozva ne írja alá a törvényt:
- A nemzetközi szerződéshez kötéssel kormányzati diszkrécióhoz van kötve a működés,
- A külföldi kampusz megkívánása az Alaptv. X. és XI. cikk aránytalan korlátozása (különös tekintettel arra, hogy fogyasztóvédelmi megfontolások a CEU nemzetközi rangsorbeli oka miatt ezt nem indokolhatják),
- Felkészülési idő hiánya (jogbiztonság),
- Konkrét intézményre szabás, egyedi jogalkotás (diszkrim, Alaptv. XV. cikk (2) bek).
A Köztársasági Elnök mostani döntése igen sajnálatos: elvileg minden esély megvolt arra, hogy Áder János elődje hibáiból tanulva, a napi politikai vitákon felülemelkedve méltó viselője legyen a köztársasági elnöki címnek. Jogászként, és korábbi tudományos pályájából adódóan ugyanis pontosan tudja (nem úgy, mint elődje, Schmitt Pál, a törvényhozás motorja), mit kéne képviselnie és milyen lehetőségei lennének köztársasági elnökként. Áder egy ideig tartotta magát, ám talán először a betonszilárdságú Alaptörvény negyedik módosításának elfogadása idején vált nyilvánvalóvá: független, a nép egységét megtestesítő köztársasági elnökként sajnos elbukott. Most a Lex CEU-val csak ráerősített minderre.
Ádernek lett volna tere szembemenni a Fidesszel: friss Köztársasági Elnök, van még öt éve, többet valószínűleg nem lesz már államfő, viszont élete végéig kapja a magas elnöki fizetést. Semmi veszítenivalója sem lett volna, ha egyszerűen nem írja alá a törvényt, és a végső döntést (és ezzel együtt minden felelősséget) áthárítja az Alkotmánybíróságra (amely ugyancsak minden, csak nem teljesen független, hála annak, hogy az elmúlt években a testület fideszes emberekkel lett teletömve)
Mi az államfő feladata?
Az Alaptörvény szerint a köztársasági elnök kifejezi a nemzet egységét, és őrködik a demokratikus rend felett. Legfontosabb feladata, hogy ő írja alá és hirdeti ki a parlamentben megszavazott törvényeket. A törvények aláírásakor lehetősége van véleményezni a törvényeket,megfontolásra visszaküldheti azokat az országgyűlésnek. Ezt a jogot „politikai vétónak” is szokták nevezni. Második alkalommal, azonban már kötelező aláírnia a hozzá érkező törvényeket. Az államfő megteheti azt is, hogy a törvényeket kihirdetésük előtt megküldi az Alkotmánybíróságnak, ha a jogszabályt vagy annak valamelyik részét alkotmányellenesnek tartja. Ebben az esetben a törvény nem lép hatályba egészen addig, amíg az Alkotmánybíróság nem dönt az államfő kifogásáról. Az államfő ezen felül jogosult népszavazást is kezdeményezni. Mindezek a jogosítványok erős ellensúlyt adnak a köztársasági elnöknek a kormányzattal szemben, ha azt a köztársasági elnök is így akarja.
Korábbi döntései
Áder, ha magát az elődjéhez, Schmitt Pálhoz hasonlítja (aki szám szerint nulla, azaz 0 törvényt küldött vissza a parlamentnek vagy az Alkotmánybíróságnak normakontrollra), talán úgy érezheti, hogy újabb 5 évre képes lesz arra, hogy ö legyen a fékek és ellensúlyok rendszerének a legfőbb őre. Ezt a képet azonban árnyalja, hogy az előző 5 évben legtöbbször a politikai vétó jogával élt, amely valójában leginkább arra jó, hogy késleltesse egy törvény hatályba lépését, hiszen miután a parlament „megfontolta” a köztársasági elnök aggályait, a legtöbb esetben valamilyen tessék-lássék módosítással újra elfogadja azt, és már hatályba is léphet.
Ezzel szemben erősebb az alkotmányossági vétó, amely az Alkotmánybíróság elé utalja a törvényt, és itt megvitatják, hogy annak tartalma nem áll-e ellentétes viszonyban az Alaptörvénnyel. Ha így van, egyszerűen megsemmisítik azt. Áder János eddig mindössze háromszor élt ezzel a lehetőséggel, pedig többször is lett volna rá alkalma. Jöjjön most egy lista eddigi ténykedéseiről.
(Döntései részletesen kifejtve itt olvasható)
Mégis valahogy az Ab-hez juthat a kérdés?
Áder a mostani döntése azonban bizonyos szempontból mégis csak szokatlan – írja az index.hu. Az államfő döntését ugyanis egy közleményben is magyarázza, holott eddig csak törvények visszaküldésekor adott ki közleményt. Áder közleményében többek között ez olvasható:
Az elmúlt napokban a törvényjavaslattal kapcsolatban különböző alkotmányos aggályok merültek fel. A rendelkezésemre álló időben megvizsgáltam a törvény alkotmányosságát és a nemzetközi szerződéseknek való megfelelését. Megállapítottam, hogy a törvénymódosítás a tanulásnak és tanításnak az Alaptörvény X. cikkében rögzített szabadságát nem sérti. Hasonlóan nem sérül az Alaptörvény azon rendelkezése, amely önállóságot biztosít a felsőoktatási intézmények számára a kutatás és a tanítás tartalmát és módszereit illetően.
Feltehetően így is az Alkotmánybíróság elé kerül majd a törvénymódosítás – az LMP már meg is ígérte, hogy a testülethez fordul. Ehhez 50 képviselő aláírása szükséges, az indítványhoz ezért az MSZP-s és a jobbikos képviselők támogatására is szükség van.
