Miközben a magyar kormány egyre mélyebbre süllyed az Európai Unió ellen indított boszorkányüldözésben, a Fidesz továbbra is abban a tévhitben él, hogy az elmúlt évek – és várhatóan az idei év – növekedését a sikeres hazai gazdaságpolitika táplálja. Pedig pont a tavalyi év során bizonyosodott be, hogy amint kevesebb uniós pénz érkezik hazánkba, máris megáll az élet a gazdaságban.
El lehet játszani azzal a gondolattal, hogy mi lenne akkor, ha a magyar kormány és Brüsszel vitája addig fajulna, míg végül megvonnák a támogatásokat az országtól. A Fidesz körüli oligarchák vélhetően nem vennék jó néven, ha elakadnának azok a fejlesztési támogatások, amelyekből zsíros pénzeket tudnak kiszakítani, így várhatóan a Fidesz egyből meghátrálásra kényszerülne Brüsszellel szemben, ha az uniós bürokraták végre felvennék a kesztyűt és hathatós választ adnának a magyar kormány álságos hangulatkeltésére.
Uniós pénzek nélkül megállna az élet
Annak ellenére, hogy a legelvakultabb Fidesz-hívek még mindig elhiszik, hogy a Fidesz unortodox gazdaságpolitikájának köszönhető az elmúlt évek stabilitása, valójában elfogadott tény, hogy az uniós pénzek felhasználásának volumennövekedése adott lökést a magyar gazdaságnak. 2007 és 2009 között a nettó transzferek nagysága 2 százalék volt, 2010 és 2014 között már 4,4 százalék, az uniós források gyorsabb lehívása multiplikátorral együtt körülbelül 3 százalékkal dobta meg a GDP szintjét. Lényegében ez azt jelenti, hogy az elmúlt években stagnált volna végig a magyar gazdaság, ha nem érkezett volna Magyarországra évente több mint 2000 milliárd forintnyi támogatás.
Csepreghy Nándornak egy kecskeméti fórumon sikerült abba az ellentmondásba ütköznie, hogy szerinte Magyarországra már olyan sok uniós pénz érkezett, hogy az azokból megvalósult fejlesztések révén az ország már képes az önálló növekedésre is. Az államtitkár érvelése még helyes is lehetne, hiszen különösebb logikai bukfenc nincs benne, csakhogy pont tavaly bizonyosodott be, hogy ha nem érkezik elegendő uniós transzfer az országba, akkor a legnagyobb ráutaltsággal rendelkező ágazatok teljesítménye egyből visszaesik.
Ha el is tekintünk attól, hogy Magyarország mennyire rá van utalva a uniós pénzekre, akkor sincs miért büszkének lenni, hiszen az elmúlt 6 évben az átlagos gazdasági növekedés nem érte el a 2 százalékot. Az Orbán-kormány gyakran hivatkozik arra, hogy Magyarország jól teljesít, mivel a növekedés meghaladja az EU28 átlagát, azonban a fejlettségi szintek közti különbség miatt ebben nincsen semmi meglepő. Ha figyelembe vesszük, hogy Magyarország egy felzárkózó ország, akkor katasztrofálisnak mondható ez a teljesítmény. 2013-ban például Magyarország nettó egyenlege 5 milliárd euró volt, de hiába a rengeteg pénz, ez csupán arra volt elég, hogy kijöjjünk a gödörből.
Hogy mennyire nem sikeres a magyar gazdaságpolitika azt jól bizonyítja, hogy 2016-ban mélypontjára süllyedt Magyarország versenyképessége. Ez már csak azért is fontos információ, mert a versenyképesség az, ami meghatározza, hogy egy gazdaság önerőből mekkora vonzóerővel rendelkezik a külföldi működő tőke számára. 2016-ban Románia és Bulgária beelőzött minket, ezzel sereghajtóvá váltunk a régióban. Érkezzen bármennyi pénz Brüsszeltől, a versenyképesség javításában ez nem fog segíteni, ahhoz már a magyar kormánynak kellene olyan lépéseket tennie, amelyek valóban nagyobb önállóságot adnának az országot.
Sokat köszönhetünk az Uniónak
Csepreghy Nándornak köszönhetően nem is kell nagyon utána nézni a számoknak, hiszen az államtitkár maga jelentette ki, hogy az Európai Unió eddig közel 80 ezer magyarországi fejlesztéshez járult hozzá, amelyek révén több százezer új munkahely jött létre. Hogy mennyire fontos ez, azt jól jelzi, hogy a jelenlegi tervek alapján a magyar kormány minél gyorsabban le akarja hívni a 2014-2020-as ciklus támogatásait. Idén a felhasznált támogatások volumene ismét meg fogja haladni a 2000 ezer milliárd forintot, a 2018-as költségvetés és konvergencia programból pedig kiderült, hogy az NGM 4 százalék feletti növekedéssel számol mind 2017, mind 2018-ra nézve. Még ha be is jönnek a minisztérium számai, akkor sem kell ámulatba esni, mert a gyorsított lehívásnak az az eredménye, hogy 2020 után semmi sem marad.
Az Európai Bizottság az NGM-nél jóval reálisabb számokkal állt elő, az Unió előrejelzése alapján sem idén, sem jövőre nem lesz 4 százalék feletti növekedés.
Meghátrálásra lehet kényszeríteni Orbánt?
Az április végi uniós parlamenti vitanap és a néppárti egyeztetések után a magyar kormány valamennyire visszavett a Brüsszel elleni támadásokból, az óriás plakátokat egy része eltűnt, és több arra utaló jel is van, hogy a felsőoktatási törvény módosítását hajlandó átgondolná a kormány. A magyar miniszterelnök a zárt ajtós néppárti egyeztetésen ígéretet tehetett erre, konkrét lépések viszont nem történtek még.
Mindeközben négy baloldali EP párt olyan határozat tervezettel állt elő, amelyben kezdeményezik, hogy a parlament tegye meg az első lépést a 7-es cikkely szerinti eljárás elindításához, amelynek végén felfüggeszthetnék Magyarország szavazati jogát. Ezzel párhuzamosan az Európai Néppárt ennek egy puhább verzióján dolgozik, de a Fidesznek mindenképpen engednie kell jó pár területen, ha elakarják kerülni az „uniós atombomba” bevetését. Hogy mennyire lesz Orbán Viktor kompromisszumkész az néhány héten belül kiderül, mindenesetre sok múlik azon, hogy a Néppárt prominens személyei mekkora nyomást helyeznek a magyar kormányra.
Ha az EP-n át is menne a határozat, még az sem jelent semmit, mivel a 7. cikkely szerinti eljárást a tagállami miniszterek négyötödös hozzájárulásával indulhat meg, arra azonban vajmi kevés esély van, hogy ez összejöjjön. Így tényleg csak a Néppárton múlik, hogy sikerül-e megfékezni Orbán ámokfutását.
Ideje lenne felhagyni a hangulatkeltéssel
Szakértőnek sem kell lenni ahhoz, hogy megállapítsuk, hogy a magyar gazdaság jövőre az Európai Uniótól függ. Mivel a magyar gazdaság nem versenyképes – és minden kormányzati lépés ez ellen dolgozik –, így rövid és közép távon továbbra is az uniós források fogják lélegeztető gépen tartani az országot. Ez elegendő lehet arra, hogy a Fidesz törzsszavazóival el tudja hitetni, hogy az ország fejlődik, miközben ádáz lejárató kampányt folytat az ellen az Unió ellen, ami százezrek megélhetését biztosítja itthon.
A Fidesznek tavasszal sikerült annyira túltolnia a boszorkányüldözését, hogy megfejelve a lex CEU és civil-ellenes törvénnyel ismét központi témává vált a magyar helyzet az Európai Unióban. Nagy újdonságnak számít, hogy az Európai Néppárt sem állt ki a Fidesz mellett, és külön szorgalmazták az aggályos törvények visszavonását. Hogy Orbán Viktor mennyire lesz kompromisszum kész az néhány héten kiderül, attól azonban semmiképpen sem kell tartani, hogy Magyarország ellen komolyabb szankciókat fogadnának el.
A legsúlyosabb büntetés az uniós források kifizetésének ideiglenes felfüggesztése lenne, idáig azonban biztosan nem fog elfajulni a vita. A „brüsszeli bürokraták” szemében azonban egyre nagyobb ellenszenvet szül a magyar kormány viselkedése: a magyar kormány amennyit csak tud, ki akar venni a közösből, a közös értékekhez azonban semmilyen módon sem akar hozzájárulni. Hosszú távon ez biztosan nem lesz fenntartható, ennek levét pedig 2020 után ihatjuk meg.