Macron alig egy éve alapította az En Marche! nevű mozgalmát, és most ő lett Franciaország eddigi legfiatalabb köztársasági elnöke. Hivatalát május közepétől tölti be, és a júniusi parlamenti választásokra elkezdődhetnek a pártok közötti játszmák és helyezkedések, a köztársasági elnök hatalmát ugyanis befolyásolja az, hogy az őt támogató kormány kerül-e hatalomra, vagy sem. Győzelme azonban így is adhat egy pozitív lökést az EU-nak, mivel személyében egyértelműen egy unióbarát került hatalomra, ellentétben Le Pennel, aki nyíltan EU-ellenes nézeteket vallott, és győzelme esetén ígéretet tett az EU-ból való kilépésre.
A francia elnök liberális gazdasági elveket vall, nyilatkozatában azonban a szociális elem is hangsúlyosan szerepelt. Franciaország jelenlegi problémáit ezek az ideológiák mentén próbálja majd megoldani, a kérdés az, hogy tud-e majd valamit máshogy csinálni, mint az általa is kritizált korábbi hatalmi elit. Ha nem, akkor az csak francia radikálisok malmára hajthatja a vizet. Az első fordulóban az aktív francia szavazók mintegy negyven százaléka Le Penre, és a radikális baloldalt képviselő Mélenchonra voksolt. (21,7 illetve 19,5 százalék).
A 2. forduló győztese
Franciaország félelnöki rendszerre épül, ahol a köztársasági elnököt közvetlenül választják, és az európai országoktól eltérően jelentős hatalommal is bír, nem csak reprezentációs szerepköre van. Különös befolyással bír külpolitikai és nemzetbiztonsági kérdéseket illetően. Ezért lényeges kérdés, hogy a második fordulóba bejutott centrista-független jelölt Emmanuel Macron, vagy a szélsőjobboldali nézeteket valló Nemzeti Front által támogatott Marine Le Pen lesz Franciaország első embere. Érdekesség, hogy mindkét második fordulóba jutott jelölt „kívülről” érkezett a francia politikába, és nem a hagyományos nagy pártok által delegáltak.
A korábbi előrejelzések alapján biztosra vették, hogy Le Pen továbbjut a választások második fordulójába, ám a szakemberek azt is biztosra vették, hogy bármelyik másik jelölt jut tovább, mindenképpen legyőzi Le Pen-t. Macron továbbjutásával 60 százalék feletti győzelmet jósoltak neki. Az előzetes, exit-poll felmérések közel jártak a végső eredményhez, Macron ugyanis 66,1 százalékkal fölényes győzelmet aratott szemben Le Pen 33,9 százalékával. ezt beárnyékolhatja az a tény, hogy 1969 óta nem volt ilyen alacsony részvétel az elnökválasztások második fordulóján. A távol maradók bázisát Jean-Luc Mélenchon és Francois Fillon szavazói alkották.
Macron alig egy éve alapította meg az En Marche! nevű mozgalmát, és ő Franciaország eddigi legfiatalabb köztársasági elnöke. Hivatalát május közepétől tölti be, és a júniusi parlamenti választásokra elkezdődhetnek a pártok közötti játszmák és helyezkedések, a köztársasági elnök hatalmát ugyanis befolyásolja az, hogy őt támogató kormány kerül-e hatalomra, vagy sem. Amennyiben Macronnal nem szimpatizáló párt alakíthat kormányt, kínos patthelyzetek alakulhatnak ki a francia parlamentben, amelybe nem egy elnök és kormány belebukott már.
Az új francia elnök azzal a hátránnyal is szembesülhet, hogy egyelőre nem áll mögötte párt a parlamentben, mozgalma azonban a szocialistáktól vehet el szavazókat. További probléma, hogy szavazóinak 39 százaléka szeretné ténylegesen, hogy meg legyen az abszolút többsége a nemzetgyűlésben, míg a rá szavazók 43 százaléka ún. stratégiai szavazó volt, akik kizárólag azért támogatták Macront, hogy távol tartsák Le Pent az elnöki széktől. A nagy pártok számára tehát még nem ért véget a verseny, Macron friss mozgalmának ugyanis 577 jelöltet kellene állítania júniusig, ami nagy feladat az elnöknek.
Macron győzelme továbbá egy pozitív lökést is ad az EU-nak, az elnök többször hangoztatta, hogy az Európai Unióval szimpatizál, ellentétben Le Pennel, aki nyíltan EU-ellenes nézeteket vallott, és győzelme esetén ígéretet tett az EU-ból való kilépésre.
Az új francia vezető győzelmi beszédében megemlítette, hogy tisztában van országa megosztottságával, ám ez ellen tenni akar és elkerülni, hogy problémák esetén az állampolgárok a szélsőségek felé forduljanak, valamint újjáépíteni az emberek Európába vetett bizalmát és eredményesen harcolni a terrorizmus ellen.
Ezalatt Le Pen...
Le Pen is beszédet tartott támogatói előtt, amelyben utalt a Nemzeti Front megújítására. A párt alelnöke szerint új politikai erővé alakítanák át a pártot, amellyel arra célozhatott, hogy a pártpaletta széléről inkább középre húznának. Amennyiben ez a tervük, egy szélsőjobboldali párt néppártosodása mindig komoly kérdéseket vet fel. A néppártosodási programmal elkerülhetetlenné válik, hogy a szélsőjobboldali támogatók elfordulnak a párttól az értékek megváltozása miatt, végeredményben pedig a magyarországi Jobbik példáját lehet felhozni, akik a néppártosodás bejelentése óta tulajdonképpen egyszer lágyabb populista vonalat követnek, majd újra szélsőjobbos megnyilvánulásokat tesznek közzé.
Annak ellenére, hogy Le Pen-nek és pártjának ez az eddigi legjobb szereplése, a parlamenti választásokon nem várható nagy áttörés a szélsőjobb számára az előzetes felmérések alapján. Európai tendenciák is mutatják (lásd pl. Hollandia, Németország), hogy az euroszkeptikus és populista pártok előretörése megtorpant.
Az eredmények megoszlása és ennek okai
Le Pen két francia térségben volt erősebb Macronnál, ezek pedig Pas-de-Calais és Aisne. Le Pen az első fordulóban is ezekben a megyékben szerezte a legtöbb támogatót, mivel ezeken a területeken a legsúlyosabb a Franciaországot érintő menekültválság, a szavazók a szélsőjobbos jelölt mellé álltak.
Macron azokon a területeken is nyerni tudott, ahol az első fordulóban még nem rá szavaztak. Ezek főként a déli megyék, köszönhetően a stratégiai szavazóknak (akik csak azért szavaztak rá, nehogy a szélsőjobb hatalomra kerüljön). A nagyvárosokban Macron aratott fölényes győzelmet. Macron az összes életkori csoportban is legyőzte Le Pent, aki a 35-49-es korosztályban volt a legerősebb, de ott is csak 43 százalékkal. Összességében a 102 megyéből 100 megyében kapott több szavazatot Macron. A francia vidék hagyományosan baloldali, illetve hagyományosan jobboldali-konzervatív településein is Macron aratott győzelmet.
Macron lenne a francia a Bajnai?
A 24.hu tett egy érdekes összehasonlítást az új francia elnök, illetve a Bajnai Gordon, Magyarország volt miniszterelnöke között:
- Bajnai is az előző rendet képviselő, nevében baloldali, valódi szimpátiáiban inkább liberális-technokrata-kapitalistának látszani akaró kormánynak volt gazdasági minisztere.
- Bajnai is sikeres üzletember volt politikai élete előtt, és viszonylag későn lépett be a politikába.
- Bajnai is elsősorban a centrista sármjára támaszkodva próbált ellensúlyt mutatni a jobbra tolódó politikával szemben.
- Bajnai is leginkább a régi rend támogatóiból szeretett volna szavazóbázist építeni.
- És Bajnai is ugyanígy, a választások előtt nem sokkal próbált a semmiből politikai mozgalmat létrehozni.
Míg azonban Macronnak sikerült hatalomra jutnia, addig Bajnainak nagyon nem...
A francia elnök liberális gazdasági elveket vall, nyilatkozatában azonban a szociális elem is hangsúlyosan szerepelt. Franciaország jelenlegi problémáit ezen ideológiák mentén próbálja majd megoldani. A kérdés az, hogy tud-e majd valamit másképpen csinálni, mint az általa is kritizált korábbi hatalmi elit. Ha nem, akkor az csak francia radikálisok malmára hajthatja a vizet. Az első fordulóban az aktív francia szavazók mintegy negyven százaléka Le Penre, és a radikális baloldalt képviselő Mélenchonra voksolt. (21,7, illetve 19,5 százalék)
