Úgy tűnik, Soros Györgyről mostanság csak rosszat vagy semmit szabad mondani a kormánypárti médiában. Azt, hogy ezekből az állításokból minden következetesség hiányzik, jól példázza, hogy az amerikai üzletembert egyszerre lehet cionistázni és nácizni is.
Mindeközben csak ömlik a pénz a zsebünkből a narancsos propagandagépezetbe: 2016-ban összesen 48 milliárd forint nettó árbevétele volt a Fidesz-média derékhadát alkotó tíz cégnek. Ide sorolhatjuk a TV2-t, a Mediaworks-öt, az Origot, a Magyar Időket, a Lokált kiadó Modern Media Group-ot, a Ripost Médiát, az Echo TV-t és még néhány kisebb médiavállalkozást.
Tiszta dili
Ahogy a köztévé tudatta, Soros György egy gonosz cionista multi-milliárdos, ehhez pedig eszközül Áli Hámenei ajatollah két héttel ezelőtt Iránban elhangzott gondolatait használták. Érdekes adalék egyébként Soros lecionistázásához, hogy az amerikai-magyar milliárdos által támogatott civil szervezeteket a jelenlegi izraeli hatalom gyakorlatilag közellenségként kezeli és Izrael-ellenesnek tartja.
Ráadásul Ifj. Lomniczi Zoltán, a CÖF szóvivője szerint Soros György nem is különbözik a norvég náci Anders Breiviktől, aki 77 embert lőtt agyon. Ezen kívül még egy csomó mindent tudunk Soros Györgyről: megölte volna az anyját, Botkával bábozik, legutóbb pedig Tusványos rossz hírét keltette. Történt ugyanis, hogy a 444 megírta, egyre többször látnak medvét az erdélyi Tusnádfürdőn. Erre Németh Szilárd, a kormány esze kijelentette: „a Soros-média nekiment Tusványosnak is".
Természetesen ettől függetlenül az Origó lehozta, hogy „Tovább hazudik az Index és a 444”, ezzel szemben a Magyar Idők ragaszkodva a realitásához arról írt, hogy mennyi meleg meg punk jár a Momentum tüntetésére, miközben a Pesti Srácok szerint Fekete-Győr András tulajdonképpen maga Hitler. Vajon mit keresnének melegek és punkok Hitler tüntetésén? Tiszta dili.
Pénzcsináló
Sajtónak ugyan alig lehet nevezni, inkább egy egyre idiótább üzeneteket sulykoló politikai arzenál részének, de pénzt, azt nagyon is lehet csinálni a Fidesz-média különböző felületeinek működtetésével.
Nem mintha az eladási számok növekedtek volna elképesztő mértékben: Schmidt Mária által felvásárolt Figyelő eladott példányszáma állítólag 11 ezer környékéről 1000-re esett vissza, míg az Origóról is egyre kevesebben tájékozódnak, és igazából a Freemail miatt tartja magát még mindig.
Összesen 48 milliárd forint nettó árbevétele volt 2016-ban a Fidesz-média derékhadát alkotó tíz cégnek. Ide sorolhatjuk a TV2-t, a Mediaworks-öt, az Origót, a Magyar Időket, a Lokált kiadó Modern Media Group-ot, a Ripost Médiát, az Echo TV-t és még néhány kisebb médiavállalkozást.
Ha a Mediaworks-öt kivesszük (ott 2015-ben nem konszolidált beszámoló volt, és egyébként sem volt Fidesz-média az év nagy részében), akkor megállapítható, hogy 2015-höz képest 8,5 milliárd forinttal több bevétel áramlott a pártállami propagandagépezetbe.
Az is igaz ugyan, hogy kettő közülük szélsőségesen veszteséges volt tavaly, összesen 10 milliárdot vesztettek. Ez a TV2 és a Mészáros Lőrinc tulajdonába került Mediaworksre vonatkozik. Emellett eltörpül az az összesen egymilliárd forintnyi nyereség, amit az Origó, a Magyar Idők, a Ripost és a felerészben Habony Árpád tulajdonában álló Modern Media Group hozott össze.
Az Origó hosszú évek óta először lett nyereséges, utoljára 2006-ban ért el nyereséget a cég. Döbbenetesen jó eredményt mutatott a Magyar Idők is, főleg azok után, hogy tavaly még súlyos, 343 millió forintos veszteséget értek el. Most a nyereség volt szinte pontosan ugyanennyi, amiben az segíthetett, hogy a bevétel 2,4 milliárdra nőtt. Az Orbán Viktor közvetlen környezetéből irányított Modern Media Group kevés híján kétmilliárd forintra növelte árbevételét a 2015-ös nyolcszázmillióról, a Ripost pedig tízmillió híján egymilliárd forint bevételt köszönhet a kormánynak és az állami cégeknek.
A másik oldalon viszont ott a TV2 7,5 milliárdos bukóval, és a Mészáros-féle Mediaworks a maga 2,5 milliárd forint veszteségével, ám nem kell félni, nem lesz bajuk. Mészáros esetében például a vidéki lapokat összefogó Pannon Lapok társaság tavaly félmilliárd forint osztalékbevétellel segítette az anyacéget – természetesen a lapokban futó kormányzati kampányok intenzitásának is lehetett ebben némi szerepe.
Hirdetési piac
Érdemes tehát megnézni, hogy az elmúlt években hová kerültek az állami hirdetések. A Mérték Médiaelemző Műhely kutatása szerint egyértelműen átalakult a kedvezményezettek köre, nemcsak a 2010-es kormányváltáskor, hanem 2014 után is, a kormányzati struktúra változatlanságának ellenére.
A G-nap után az állami hirdetők láthatóan elbizonytalanodtak, a helyzet letisztulásáig leállították a legtöbb, Simicskánál futó kampányukat, majd ahogy az új, kormányközeli médiaportfólió elkezdett kialakulni, azzal párhuzamosan már az új kedvezményezetteknél kezdték el a korábbiaknál is nagyobb mennyiségben költeni a közpénzt.
Az ábrán narancssárgával jelzett Simicska-érdekkör 2016 végére szinte semmivé vált, az új, kormányközeli média részesedése (TV2, Origo, Magyar Idők, Lokál és a Magyar Hírlap) pedig benyomult a helyére.
A Simicska-botrány után, 2015-ben elindult a Magyar Idők (korábban Napi Gazdaság), amely, függetlenül attól, hogy szinte ismeretlen volt a szélesebb közönség előtt, azonnal jelentős sikereket ért el az állami reklámpénzek megszerzésében.
Az elmúlt években feltűnést keltett a TV2-csatornák növekvő részesedése. Az RTL és a TV2 2013 végéig nagyjából ugyanannyi pénzt kapott az állami hirdetési piacról, ám ekkor a Fideszhez köthető Simon Zsolt és Yvonne Dederick ügyvezetők kivásárolták a céget a német Pro7Sat1 tulajdonostól. Innentől kezdve részesedésük 70-80 százalék körül mozgott a teljes tévés piacon. 2015 első felében visszaesett ugyan 30-40 százalékra, ám az év őszén Vajnával az üzlet megköttetett, és az állami reklámköltés ismét növekedett.
2014-ben tört ki az Origó-botrány, onnantól kezdve az eladási mizéria körüli hónapokat leszámítva lényegében egyeduralkodó az Origó, 2016 második felétől pedig a részesedése már 70-90 százalék.
A másik ábrán az állami hirdetési bevételek százalékban megadott értékét láthatjuk. Már soknak mondható a 40-50 százalék feletti állami reklámbevétel is, ám a felett lényegében az állam tartja el az adott médiaterméket.
Látható, hogy a kormánypártokhoz közelálló médiumok gyakran kerültek a narancssárga sávba (25-50 százalék közötti állami részarány a hirdetéseken belül).
A piros és a fekete sávba kerülnek az igazi állami kedvencek, a vizsgált 11 év alatt a legmagasabb állami részarányt a Hócipő érte el, 87 százalékkal (ráadásul ez 2009-ben és 2010-ben is megtörtént). Ettől alig marad el a Magyar Idők állami kistafírozása, 2015-ben 81 százalék volt az állami hirdetések aránya.
