A minap napvilágot látott AB-ról szóló törvénynek a legérdekesebb pontja egyúttal az egyik legeldugottabb is. Az egyik elrejtett átmeneti szabály a kibővített Alkotmánybíróság előtt álló indítványok tömegét kaszálná el. Ennek alapján az AB csak akkor bírálhat el egy állampolgár által benyújtott ügyet, ha az egyén érintettje annak. Ez azon ügyekre is visszamenőlegesen vonatkozik, amik már régóta az AB előtt vannak, de még nem kerültek elbírálásra.
Ezzel pedig biztosítaná, hogy évekig alig legyen elbírálandó ügy az Alkotmánybíróság előtt. Sőt, elintézi, hogy a magánnyugdíj-pénztártagok nyugdíjjogosultságának régóta függő ügye is lenullázódjon - ha addig az AB nem hoz döntést a kérdésben. Márpedig a kormány azt nem szeretné.
Mindez akár két év láblógatást is jelenthet az AB számára.
Márpedig az új Alaptörvény szerint az utólagos normakontroll kezdeményezésének lehetősége csak az alapvető jogok biztosának, az országgyűlési képviselők egynegyedének, valamint a Kormánynak van.
Mivel az ellenzék megosztott, ráadásul egyik ellenzéki pártnak sincs 25%-os aránya a parlamentben, nekik erre nem sok esélyük van. A Kormány valószínűleg nem támadja meg a saját maga által előterjesztett törvényeket. Eddig az ombudsman sem volt túl aktív a jogszabályok megtámadásában, így aztán könnyen elképzelhető, hogy a jelenleg az AB előtt fekvő, eddig még döntéssel le nem zárt eljárások jelentős része a törvény erejénél fogva megszűnik.
Az új törvény csak egy kibúvót enged: a korábbi indítványt elbírálják, ha az megfelel az alkotmányjogi panasz feltételeinek. Igen ám, de alkotmányjogi panaszt főszabály szerint csak akkor lehet benyújtani, ha a bíróság jogerősen elzárt egy jogvitát egy alkotmányellenes szabály alkalmazásával. Magyarul: az új rendszerben csak a jogerős bírósági döntést követően lehet az AB-hoz fordulni. A törvény persze kivételesen lehetővé teszi, hogy olyankor is lehessen eljárást kezdeményezni, amikor bírói döntés nélkül következett be jogsérelem, ám az ilyen eljárás befogadása egyértelműen az AB "jóindulatán" múlik.
Az eddigi, utólagos normakontrollra épülő alkotmánybíráskodás vége
Az 1989-es alkotmánybírósági törvény alapján, valamint az azt követő - döntően a Sólyom-féle bíróság által kialakított - gyakorlat szerint a magyar alkotmánybíráskodás alapvetően a bárki által benyújtott utólagos normakontrollra építő rendszer volt.
A 2011. december 31-éig hatályos törvény szerint bárki kezdeményezhette az AB eljárását. Ezt a rendszert több állam azért vezette be, hogy így olcsóbbá és jobban hozzáférhetőbbé tegye az alkotmánybírósági jogvédelmet, hiszen mindenféle előzetes eljárás nélkül, ingyenesen kezdeményezhették a normakontrollt. Ez a megoldás lehetővé tette, hogy az AB - a beérkezett indítványok alapján - gyorsan tudjon reagálni az esetleges alkotmánysértő törvényekre. Hátrányaként azt emelték ki, hogy így az AB elé kontroll nélkül érkezhetnek az indítványok, amelyek "szűrése" komoly munkát igényel.
Sok pénz és évek
Az új törvény viszont egy teljesen más szemléletet honosítana meg: ahhoz, hogy az AB-hoz fordulhasson egy magyar állampolgár, az kell, hogy igazolja az ügyben a sérelmét, s hogy megkísérelje azt a jogsérelmet bírói úton orvosolni: azaz köteles végigjárni a teljes magyar bírói utat.
Ez pedig évekbe és nagyon kemény pénzekbe kerül. Így az AB elé csak hosszú idő - a magyar bírósági eljárás átlagos időtartamát tekintve több év - elteltével, komoly perköltségek viselése után kerülhet egy ügy. Ez azt is jelenti, hogy a szegényebb emberek nehezen tudják majd igénybe venni az AB jogvédelmét - nem valószínű, hogy lenne pénzük egy hosszú perre -, másrészt az AB "teljes üzemének" beindulásához a perek végigfutására is szükség van.
A mostani "nullázást" követően tehát több évbe telhet, amíg a taláros testület elé a maival nagyjából megegyező számú ügy kerülhet. Ezért mondhatjuk, hogy az eddigi leterheltséghez képest kétévi vakációra készülhetnek a kibővített AB bírái és stábjaik.
Visszás helyzetek
Még problematikusabb a kép, ha azt nézzükmit eredményez ez a gyakorlat során. Többen írták, hogy így számos, fontos kérdésekben szűnhetnek meg eljárások. Így például a szakszervezeteknek a "bizalomvesztés" miatti - gyakorlatilag a munkáltatói jogok gyakorlója számára teljes szabadságot biztosító - köztisztviselői felmentést támadó eljárása is megszűnne.
A kérdés csak úgy kerülhetne az AB elé, ha valakit felmentenek ezen okból, az a személy azt megtámadja a munkaügyi bíróság előtt, majd a jogszabályszerűség miatt a keresetét elutasító elsőfokú ítélet elleni fellebbezését a megyei bíróság is elutasította, s az esetleges felülvizsgálati kérelmét sem találta alaposnak a Legfelsőbb Bíróság. Ekkor már az AB elé utalhatja az ügyet, s várhat annak döntésére. Nem egyszerű.
Meghal a beteg és a műtét sem sikerül
Ha belegondolunk, hogy az eutanáziával kapcsolatos indítványok közel két évtizede fekszenek az AB előtt, akkor még egyértelműbb mi itt a fő gond. Könnyen megeshet, hogy a bírói eljárások lezárulása előtt meghal a kérelmező, ergo az AB-hoz sem fordulhat. Ha pedig valaki megelőző jelleggel, egészségesen kéri, akkor pedig nem áll fenn a jogsérelem, ezért be sem nyújthatja indítványát. Ez egyfajta 22-es csapdája.
Szintén súlyos problémák merülhetnek fel a magánnyugdíj-pénztári kérdéssel kapcsolatban: ha december 31-ig nem döntenek a bírák, akkor ez az új, átmenti rendelkezés megnyithatja annak a lehetőségét is, hogy megszüntessék, vagy legalábbis hosszú időre elhalasszák a határozathozatalt.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
