Senki előtt nem titok, hogy a költségvetés minden évben deficites, azaz többet költ, mint amennyi bevétele van. Ez azonban önmagában nem vezet szükségszerűen az államadósság GDP-arányos növekedéséhez.
Ahhoz sem kell közgazdaságtani diploma, hogy tudjuk: ezt lyukat be kell tömni. Jellemzően új hitelek felvételével, esetleg állami vagyon értékesítésével vagy mások megtakarításainak elvételével. Utóbbi két megoldást előszeretettel alkalmazta a kormány a legfőbb ellenség, az államadósság leszorítása érdekében. Jövőre már nem tehetik meg ugyanezt, így semmiképpen sem nevezhető fenntartható, jó megoldásnak.
Ráadásul a kormány még így sem járt sikerrel, a legújabb ÁKK jelentés alapján a központi költségvetés nettó adóssága 700 milliárd forinttal több, mint az év elején és 1000 milliárddal, mint a kormányváltáskor. Ennél még rosszabb adatokra számíthatunk a végtörlesztés miatti forintgyengülés miatt. Ha ezen az úton haladunk tovább, nem hogy háborút, még csatát sem nyerhetünk.
Az érthetőség kedvéért vegyünk egy egyszerű példát: ha a GDP adott évben 100 forint és az adósság 80 forint, akkor a GDP arányos adósságunk 80%. Ha a következő évben a GDP 105 forintra nő (inflációval együtt) az adósságunk meg mondjuk 83-ra, akkor 83/105 = 79%-ra csökken a GDP arányos adósság, pedig felvettünk nem is kevés hitelt. A hivatalos GDP növekedési adat korrigálva van inflációval, de nekünk nem kell. Olyan ez, mintha valakinek tartoznék 1000 forinttal, ami a havi 100 ezer forintos fizetésem 1%-a, de csak öt év múlva kell megadnom, amikor már a magasabb, mondjuk 150 ezer forintos fizetésemnek, csupán 0,6%-a lesz a tartozásom.
Hogyan is jön ki:
2006 esetén, a 2005-ös 59,4%-os becslésünkhöz (önkormányzati adósság nélkül, 1,9%) hozzáadtuk a deficitet (9,3%), majd az egészet osztottuk a folyó áras GDP-vel (108), végül hozzáadtuk az önkormányzatokat. Így (59,4 + 9,3) / 108 + 2,5 = 66,2%. 2006-ban az euró árfolyama lényegében nem változott, így a példában elhagytuk. Fontos, hogy a saját becsléseinket vittük minden évről-évre, mégis 12 év után csupán 0,2%-os eltérés van becslésünk és a tények között.
Jól látható azonban, hogy az adósság alakulása, csakis a felsorolt (gdp, infláció, deficit, árfolyam és önkormányzatok) tényezőktől függ. A vagyon eladások (privatizáció) és vásárlások (pl. MOL) is a hiányt csökkentik, vagy növelik, így közvetve megjelennek az adatokban. (Bár az NGM nem szereti hangoztatni, hogy a MOL kiadás nélkül számolnak, ellenben a manyup bevételeket szívesen hozzáadják.) A hiány az hiány, amit fedezni kell, akár egyszeri alkalom, akár nem, mindenképpen adósságot növel.Ha pedig évekig a szőnyeg alatt van, (pl. MFB 2002, IMF 2008-9, ÁFA 2011) akkor előbb-utóbb a felszínre tör. Ezért van becslésünk 10 év után szinkronban a tényekkel.
Látható az is, hogy idén majd 2%-al növekedne az adósságrátánk, melyet csak a manyup pénzek fednek el, persze nem a Ténytár olvasói elől. Jövőre sem lesz jobb a helyzet, hiszen hiába is előlegezzük meg a kormánynak a 2,5%-os deficit tervet, ha a GDP-nk alig nő (1%), az infláció a 4%-os jóslatok körül marad. Az önkormányzatok svájci frank hiteleinek átértékelődése pedig nem fog segíteni. Talán majd 2013-ban.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a friss ÁKK jelentés, mely szerint a központi költségvetés nettó adóssága, 700 milliárd forinttal van magasabban, mint év elején és 1000 milliárd forinttal mint kormányváltáskor.
Mégpedig úgy, hogy 1350 milliárd forint magánnyugdíjpénztári vagyont vontak be.
Több, mint valószínű, hogy, a szeptember végi adat még rosszabb lesz a végtörlesztési törvény miatti forintgyengülésnek köszönhetően. Ezen az úton tehát biztosan nem fogunk, nem hogy háborút, de még csatát sem nyerni.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
