Lezárult a kormány adósmentésének első fejezete. A PSZÁF január végén nyilvánosságra hozta a végtörlesztés végleges számait, majd a banki szektor tavalyi eredményeit is. Azonban a végtörlesztés hosszú távú hatása a magyar gazdaságra ma még egyelőre beláthatatlan. Különösen, hogy a történet az árfolyamgáttal folytatódik.
Ezek folyományaként is, az Európai Bizottság csökkentette növekedési prognózisát Magyarországra: már minimális, 0,1 százalékos recessziót vár 2012-re. Persze ebben az egész nyugat-európai régió lassulása is benne van. Mindenesetre ez nem túl jó előjel egy egyszerre forráshiánnyal és költségvetési szigorral küszködő gazdaságban.
Az PSZÁF jelentése a végtörlesztés végleges számairól
„A deviza jelzáloghitel állomány 18,2 száalékát végtörlesztették fix árfolyamon, és további 3,3 százalékra mutattak be fedezeti igazolást. A deviza jelzáloghitel-állomány mintegy 1100 milliárd forinttal csökkent 2011. szeptember végéhez képest. A fix árfolyamú végtörlesztés nyomán mintegy 160 ezer lakossági hitelszerződésnél szűnik meg a devizakockázatoknak való kitettség."
„2010. szeptember végén még 5600 milliárd forintnyi jelzálog-fedezetű devizahitel állományának – forintban számítva – valamivel több, mint 19 százalékát, devizában számítva 18,2 százalékát törlesztette kedvezményes árfolyamon”
A helyzet 2009/10-ben
2010-ben, a kormányzati ciklus elején, a cél világos volt: a lakosság devizakitettségét mindenképp orvosolni kell. Az előző kormány már képtelen volt megfelelő válaszlépéseket kidolgozni a probléma megoldására. Pedig született egy végül elhalt javaslat – a nyugati országok jogából ismert - a magáncsőd intézményének bevezetésére, de végül a kormány nem támogatta, és az IMF sem rajongott érte.
Kormányváltáskor minden addigi terv a kukában landolt és Matolcsy unortodox elképzelései valósultak meg.
Hányan törlesztettek és hányan nem?
A végtörlesztés megkezdése előtt, közel egy millió devizaalapú jelzáloghitellel rendelkezett a lakosság Magyarországon. A PSZÁF adatai alapján, mintegy 160 ezer hitelszerződéstől szabadultak meg a háztartások; ez ugye 16 százalék – nagyjából. Mivel egy személy többet is törleszthetett, így az érintettek száma némileg kevesebb lehet. A végtörlesztők jelentős hányadát kitevő frankhitelesek átlagosan 5,4 millió forintot végtörlesztettek.
A GKI számításai alapján 7-800 ezer hiteles nem tudott élni a végtörlesztés lehetőségével. A Nemzeti Eszközkezelő – ami a bedőlt, közel 160 ezer hitelesen segítene – pedig csak jó nagy késéssel, idén márciustól kezdi meg működését (ha egyáltalán).
A középosztály megmentődött?
A kormány persze az általa fetisizált középosztály megvédéseként állítja be a végtörlesztést.
Azonban az egyik legnagyobb kritika pont azért érkezett az intézkedéssel szemben, mert az átlagnál jobb helyzetben lévőkön segített, ők használhatták ki ezt a lehetőséget. És persze voltak olyanok is, akik még épp, hogy hitelképesek voltak egy forintkiváltó hitelre. Mondjuk, ők lehet, hogy nem jártak ezzel jól.
Az adófizetők pénzén így sikerült „megmenteni" jó pár, amúgy fizetési gondokkal nem rendelkező adóst. Mindeközben a Nemzeti Eszközkezelő működésének elkezdése folyamatosan késett, ráadásul mindösszesen három milliárd forintból fog működni idén. Összehasonlításul: az államnak adófizetőknek legalább 100 milliárd forintjába került a végtörlesztés (hiszen a bankadóból 30 százalékot így leírhatnak a bankok).
De tovább is van. A „középosztály" könnyen lehet, hogy újra megmenekül: a legújabb – Rogán Antal által benyújtott – módosító javaslat pedig a már 30 milliós hitelfelvevőkre is kiterjesztené az árfolyamgát lehetőségét. (Az eredeti javaslat szerint 20 milliós ingatlanhitelig vehették volna fel, ez aztán 30 millióra módosult, majd a jelenlegi javaslat alapján, már nem is kötik ingatlanhitelhez.)
A banki szektor vesztesége
A végtörlesztés összességében 1.074 milliárd forinttal csökkentette a pénzintézetek hitelállományát. A GKI számításai alapján, a bankok vesztesége a végtörlesztésen 330 milliárd forint, de a bankadóból való 30 százalékos veszteségleírás miatt ez nagyjából 100 milliárd forinttal kevesebb. 2011-ben, A PSZÁF jelentése alapján - többek között a különadó és a végtörlesztés miatt -, a teljes hitelintézeti szektor vesztesége 74 milliárd forint volt.
.png)
Mindenki hibája
Hogyan jutottunk ide? A devizahitelezés elharapódzásának okát vizsgáló parlamenti albizottság megállapításai szerint, gyakorlatilag minden szereplő hibázott.
Az MNB, mert mesterségesen erősen tartotta a forintot (az euró árfolyamának követését még Járai idejében kezdte el). Az akkori kormányok, mert a túlköltekezéssel drágították a forinthiteleket. A PSZÁF, ami képtelen volt a fogyasztók megvédésére, nem tudta például megakadályozni a THM-mel való trükközéseket. A bankok, akik túl kapzsik voltak és egyoldalúan módosítható szerződéseket kötöttek (a rendszerkockázatokat pedig a hitelfelvevőkre hárították). És végül a hitelfelvevők, akik nem értették meg az olcsó devizahitelekben rejlő valódi kockázatokat.
Hát így.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
