Mivel az elmúlt két év gazdaságpolitikája nem bővelkedett sikerekben, a 2014-es választások viszont egyre közelebb vannak, a kormány kénytelen volt bejelenteni egy olyan gazdasági csomagot, amelynek pozitív hatása is lehet(ne) a gazdasági teljesítményre. A legfőbb gond, hogy ismételten egy olyan bejelentésről, illetve csomagról van szó, amely mögül hiányoznak a legegyszerűbb számítások. Így a foglalkoztatást ösztönző csomag forrásai könnyen nevezhetőek megalapozatlannak.
A 300 milliárdos programhoz szükséges forrásokat a kiterjesztett tranzakciós adóval, valamint a pufferek egy részének felhasználásával próbálnák előteremteni. Az unortodox gazdaságpolitika után megérkezett az unortodox finanszírozás is. A kormány némi tili-tolizás révén, trükközéssel próbálja az új „gazdaságélénkítő” csomagját finanszírozni. A probléma a végeredményben mutatkozik: a megvalósulás legalább fél százalékkal növelné a költségvetési hiányt, a pufferek felhasználása pedig még kockázatosabbá teszi a jövő évi hiánycél teljesülését.
Ez most tényleg nem megszorítás
A kormánypárt támogatottsága jelentősen visszaesett a 2010-es országgyűlési választások óta, tábora kevesebb, mint a felére zsugorodott, a miniszterelnök népszerűsége pedig mélyponton jár. A népszerűtlen intézkedések, a jogbiztonság hiánya, és a rossz gazdaságpolitika meghozta az eredményét.
Nem véletlen, hogy az elmúlt hónapok megszorító intézkedései után, a kormánypárt némi lazítást engedett meg magának. Most nem fiskális konszolidációra törekvő csomagot, hanem vállalkozásokat segítő, foglalkoztatást ösztönző programot jelentettek be. Önmagában ez szép is lenne, de az ördög a részletekben rejlik. A 300 milliárdos programhoz szükséges forrásokat a kiterjesztett tranzakciós adóval, valamint a pufferek egy részének felhasználásával próbálják előteremteni. Ennek elemei:
+ 100 milliárdos bevétel az MNB-től
+ 100 milliárdos bevétel az Államkincstártól
+ 100 milliárdos bevétel tartalékfelhasználásból
Önmagát adóztatja meg a kormány
Szinte hihetetlen, de Matolcsy György nem vette figyelembe a Magyar Nemzeti Bankra vonatkozó törvényt. Ez alapján:
„Amennyiben a kiegyenlítési tartalékok összege a rendelkezésre álló adatok alapján, negatív egyenlegű, valamint ezen negatív egyenleg meghaladja az eredménytartalék és a mérleg szerinti eredmény pozitív összegét, akkor a negatív egyenlegnek az eredménytartalék és a mérleg szerinti eredmény pozitív összegét meghaladó mértékig, illetve az eredménytartalék és a mérleg szerinti eredmény negatív egyenlege esetén a kiegyenlítési tartalékok negatív egyenlegének mértékéig a tárgyévet követő év március 31-éig a központi költségvetés az eredménytartalék javára pénzben térítést nyújt, amit a tárgyévi mérlegben el kell számolni.”
Röviden és tömören: amennyiben az MNB mérleg szerinti eredménye veszteséget mutat, a központi költségvetésnek nullszaldósra kell kipótolnia ezt a következő évi költségvetésben.
Az MNB mérleg szerinti eredményét 2002 és 2011 között alábbi grafikonunk szemlélteti:
Látható, hogy még a legeredményesebb évben (2003) sem haladta meg az MNB nyeresége a 100 milliárd forintot, de 2010-ben például 41,6 milliárd forint veszteséget produkált a jegybank. Ez pedig azt jelenti, hogy a központi költségvetésnek 41,6 milliárd forinttal kellett „kisegítenie”. A 100 milliárd forint értékű tranzakciós adó nem jelent mást, mint nettó 100 milliárdos veszteséget az MNB számára. Amit a törvény értelmében a költségvetésnek ki kell egyenlítenie. Azaz: ha alapból nullszaldós a jegybank, de a 100 milliárdos tranzakciós adó miatt pont ekkora veszteséget termel, akkor 100 milliárd forintot kell a költségvetésből idecsoportosítani. Ha az új adónem nélkül is veszteséges, akkor ezzel kiegészülve, még többet, nyereség esetén pedig valamivel kevesebbet. Még a legnyereségesebb évben is több mint 20 milliárd forinttal terhelte volna a költségvetést egy akkori tranzakciós adó.
Az MNB-re kivetett tranzakciós adó tehát nem más, mint a költségvetés megadóztatása, jobban mondva, költségvetési hiányfelhalmozás, ha ezt a 100 milliárdot nem teremtik valahonnan máshonnan elő. De az államkincstári tranzakciós ügyletek megadóztatásával is csak a saját zsebéből veszi ki a pénzt a kormány.
Tartalékok felhasználása? Nem örülnek a befektetők
A puffereket azért hozták létre, hogy ha a költségvetési hiány valamilyen okból nem teljesülne, akkor ezek felhasználásával ki lehetne egyenlíteni a többlethiányt. A piaci szereplők értékelték, hogy a kormány elhelyezett ilyen puffereket mind az idei, mind a jövő évi költségvetésben. Az új csomag viszont ezeket is felhasználná. Azaz a többlethiányt nem lehetne miből kipótolni – csak újabb megszorítások segítségével –, s ennek veszélye meg is mutatkozott a forint árfolyamán a bejelentés után. Kockázatos lépés a tartalékok gyors felhasználása. Nem csoda, hogy a piaci szereplők nem örülnek az ilyen célú forrásfelhasználásnak.
Unortodox finanszírozás
Az unortodox gazdaságpolitika után megérkezett az unortodox finanszírozás is. A kormány némi tili-tolizás révén, trükközéssel próbálja az új „gazdaságélénkítő” csomagját finanszírozni. A próbléma a végeredményben mutatkozik: a megvalósulás legalább fél százalékkal növelné a költségvetési hiányt, a pufferek felhasználása pedig még kockázatosabbá teszi a jövő évi hiánycél teljesülését.
Bár Matolcsy György és az Nemzetgazdasági Minisztérium 2 százalékos növekedésről, és csökkenő kamatterhekről álmodozik. Ezek megvalósulása kétséges. A legtöbb közgazdász és elemző legoptimistább előrejelzésében is maximum 1 százalékos növekedésről, és minimális hozamcsökkenésről beszél. Bevételnövekedés nem várható.
