Az országgyűléshez hasonlóan, az Alkotmánybíróság is megkezdi jól megérdemelt(?) nyári szabadságát (ha nem is két éveset). Mielőtt azonban a talárt fürdőnadrágra (és bikinire) cserélték volna, utolsó ülésükön visszamenőlegesen megsemmisítették a bírák nyugdíjkorhatárának 70-ről 62 évre csökkentését.
Ez a határozat több szempontból is precedens értékű. Egyrészt az Alkotmánybíróság – ha kissé bátortalanul és gyakran formalista szemlélettel is – gyakorlatában először, az alkotmányos szabályozás szintjén egymásnak ellentmondó rendelkezéseket kívánt feloldani. Másrészt az Ab határozatának érvelésében most először hívta fel a figyelmet a történeti alkotmányra. Egyúttal azt is kimondva, hogy vívmányainak értékelése és figyelembe vétele az Alkotmánybíróság kizárólagos hatáskörébe tartozik.
A határozatból ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált, hogy az Ab immáron végérvényesen több részre szakadt. Már korábbi írásunkban is jeleztük, hogy jól elkülöníthető alkotmánybírói csoportok körvonalazhatóak. Úgy tűnik, a „határok" véglegesen kialakultak. Az Ab-n belül egyértelműen elkülöníthetőek az alkotmányos értékek és az emberi jogok védői, a mérsékelt jogvédők, valamint a „kormány barátai", akik a politikailag kényes ügyekben mindig a kormányzati érdekeknek megfelelő álláspontot képviselnek. Talán nem meglepő, hogy a „kormány barátai" közé jellemzően a 2011-ben megválasztott alkotmánybírák tartoznak. Azok a bírák, akik nem támogatták a hétfőn elfogadott határozatot sem.
Forrás: Napi Budapest blog
A „lábhoz tett, meg nem töltött fegyver" korszakának vége?
Kiss László professzor az alkotmánymódosító törvények alkotmányosságának felülvizsgálatát – alkotmánybírósági hatáskör hiányában – elutasító döntéshez írt különvéleményében jelezte, hogy ez a felfogás azt eredményezheti, hogy az alkotmányozó többséggel rendelkező parlamenti többség bármit, akár a legalapvetőbb alkotmányos alapértékeket is sértő rendelkezéseket is beemelhet az Alkotmányba. Ezzel kapcsolatban jelezte, hogy így „lábhoz tett, meg nem töltött fegyverrel áll majd az Alkotmánybíróság, s legfeljebb a rosszallását fejezi ki."
Úgy tűnik, ettől az erősen defenzív, megszorító állásponttól – a bírák nyugdíjazása ügyében hozott határozatával – mintha elmozdult volna az Alkotmánybíróság. Bár ha alaposabban megnézzük, a határozatban végső soron nem az Alaptörvénybe emelt kötelező nyugdíjszabály, hanem az azt „aprópénzre váltó" törvényi szabály alkotmányellenességét mondja ki. A megsemmisítés érvanyagában azonban elsősorban a bírói függetlenség elvét és a tisztességes eljáráshoz való jogot emeli ki. Azaz: figyelmen kívül hagyta a többségi döntést a fenti elvekkel némileg ellentétes direkt életkori szabályt az Alaptörvényben; a megsemmisítésnél csak a fenti általános alkotmányos alapértékeket vette figyelembe.
Ha a fenti logikát követjük, akkor azt mondhatjuk, hogy az Alkotmánybíróság tulajdonképpen elválasztotta egymástól az alkotmányos értéket megjelenítő szabályt – az aktuális politikai érdek miatt – az Alaptörvénybe került rendelkezéstől. Gyakorlatilag figyelmen kívül hagyta az aktuálpolitikai indíttatású rendelkezést. Ezzel közvetetten, ki nem mondva, valamint a formális jogi dogmatika keretei között, de a Kiss László és a Pécsi Közjogi Műhely által megfogalmazott, az alkotmányos szabályozás alkotmányosságának vizsgálatára vonatkozó elemzését végezte el.
Így azt is mondhatnánk, hogy az Ab többsége mintha „meggondolta" volna magát 2011 óta, s éppen a fenti vizsgálat közvetettsége miatt egy bátortalan, tétova lépést tett a lábhoz rakott, töltetlen fegyverért.
Egy újabb precedens: a történeti alkotmány vívmányainak alkalmazhatósága
Az Alkotmánybíróság egy újabb kérdésről is precedens jelleggel döntött: érvelésében hivatkozott a történeti alkotmányra, azon belül is a a modern polgári törvénykezést (igazságszolgáltatást) megalapozó 1869/71-es törvényekre. Ezek alapján, szintén a 70. életév volt a bírói jogviszonyt megszüntető korhatár.
Az Ab mindemellett elvi éllel kiemelte, hogy az Alaptörvény nem a történeti alkotmányra, hanem annak vívmányaira hivatkozik, ugyanis a más korok jogszabályai mechanikusan nem, vagy csak komoly problémákkal alkalmazhatóak a 21. század elején. Azt pedig, hogy mely vívmányoknak van a jelen korban relevanciájuk, az Alkotmánybíróság dönti el, mint az alkotmány értelmezésére hivatott szerv.
Ezt történt ebben az esetben is: az Ab a történeti alkotmányban benne lévő, erős hagyományokkal rendelkező 70. életév betöltéséhez fűzött korhatárt, mint fontos és figyelembe veendő vívmányt emelt ki.
Az Ab megosztottságának rögzülése
Egy korábbi írásunkban már jeleztük, hogy az Ab-n belül erős megosztottság jelei mutatkoznak. Amennyiben az elmúlt időszak „nagy", politikailag kényes döntéseire tekintünk, azt láthatjuk, hogy ez a megosztottság rögzült és állandóvá lett. Az Ab-n belül a jogvédők mellett, kialakult a „Kormány Barátainak Klubja", akik döntéseiket – egészen véletlenül – a mindenkori kormányzati érdekekkel összhangban hozzák meg. Talán az sem okoz óriási meglepetést, hogy ebbe a körbe elsősorban a 2011-ben megválasztott, új alkotmánybírák tartoznak – ezzel is alátámasztva azt a korábban megfogalmazott kételyt, mely szerint az Ab kibővítése kormányzati érdekeket szolgál.
Ez a helyzet persze furcsaságokat is eredményez: így például Szívós Mária, aki szerint az Ab nem semmisíthette volna meg a nyugdíjazási szabályokat, bíróként ő is beleesett volna a kötelező nyugdíjazásba, ha a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) 2011-ben nem hívta volna az Alkotmánybíróság tagjai közé.
A problémát a kormányzat kezeli...
Érdekes a kormányzati reakció is: akárcsak a felsőoktatási „röghöz kötést" megsemmisítő határozat után, azonnal érkezett a miniszterelnöki válasz: „a rendszer marad."
Formálisan persze bizonyára eleget tesznek majd a határozat legalapvetőbb követelményeinek, valószínűleg a nyugdíjazás életkori szabályait sarkalatos törvénybe emelik. A határozatot azonban érdemben ignorálják: nem állítják helyre a bírák 70. éves életkori határát – a történeti hagyományok ellenére sem. Ezzel a lépéssel a kormány egy újabbat rúg az Ab csúnyán meggyengített tekintélyébe és elismertségébe, hiszen látványosan figyelmen kívül hagyja annak minden, számára nem tetsző döntését.
Ez pedig nem erősíti a hazai jogállamiságot...
