A kormány az „elmúltkétév" és a „salátatörvények" körében is tovább haladt az „elmúltnyolcév" útján: nemhogy csökkent, hanem inkább nőtt az olyan törvények száma, amelyek tovább rombolták a jogbiztonságot, s ellehetetlenítették a parlamenti vitákat.
Ezek az eszközök általában a szűk vagy ingatag parlamenti többséggel rendelkező politikai erők „fegyverei". Az, hogy a stabil és masszív kétharmados többséggel rendelkező kormánypártok tömegesen éltek ezzel az eszközzel, arra utal, hogy a parlamenti viták mellett, nem törekedtek arra sem, hogy az új törvények átláthatóak legyenek. Márpedig a törvények megismerhetősége a jogállam egyik legfontosabb ismérve, s az Alaptörvény B) cikke alapján, „Magyarország független, demokratikus jogállam".
Saláta- és semmitmondó című törvények
Amióta világ a világ, a parlamentáris rendszerekben politikai fegyverként használták a több törvényt módosító „salátatörvényeket", valamint a semmitmondó című, de valódi tartalommal rendelkező javaslatokat.
Ez nemcsak a magyaroknál jelent meg korábban, hanem még a legnagyobb parlamentáris hagyományokkal rendelkező országokban, így Angliában is előfordult. Erre jó példa a transzatlanti rabszolga-kereskedelmet korlátozó törvény, amely első látásra hajózási tárgyú jogszabálynak tűnt. (A törvényekkel való „trükközést" – a valóságot kicsit kiszínezve – a Szabadság himnusza című film (lásd.1:29:40-től) is jól bemutatja)
Ezekkel az eszközökkel a kormánypártok akkor éltek, ha egy számukra fontos ügyben nem, vagy csak ingatag többséggel rendelkeztek, illetve ha el akarták kerülni a kérdéssel kapcsolatos vitákat.
Az „elmúltnyolcév"
Ha az „elmúltnyolcév"-re, abból is különösen a 2006-2010 közötti időszakra tekintünk, akkor láthatjuk, hogy a kabinet többsége ingatag volt, illetve számos olyan népszerűtlen intézkedést fogadott el, amelynek vitája erősen rombolta az akkori kormánypártok népszerűségét, s muníciót adott az akkori ellenzéknek.
Így nem csodálkozhatunk, hogy ebben az időszakban, azon belül is a kisebbségi kormányzás során, 2008-at követően, elég gyakran megjelentek rejtett módosítók. Ezek elhelyezése egyre rafináltabb lett, hiszen a rendszerváltás óta jól „bejáratott" rendszert, amikor is a költségvetési törvényben rejtették el a „szégyellt" módosítókat, az Alkotmánybíróság 2006-ban alkotmányellenesnek minősítette.
Ha ezen időszak „cseles" módosításaira tekintünk, akkor például meglepve tapasztalhatjuk, hogy 2009-ben az államtitkárok és szakállamtitkárok jogviszonyának megszűnésére vonatkozó pontosító szabályokat a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényt módosító jogszabály végén helyezték el. Ez a megoldás nem volt példa nélküli, hiszen a kisebbségi szocialista kormányoknak elég gyakran kellett élni ezzel, a jogállamiságot nem túlzottan erősítő eszközzel.
Az „elmúltkétév"
Amennyiben a 2010-es választási eredményekre tekintünk, akkor azt várhattuk volna, hogy ez a gyakorlat hirtelen véget ér, hiszen a jobboldali kormánypártok nagyon stabil, kétharmados többséggel rendelkeztek, s így a többség biztosítása nem igényelt hosszú trükközéseket.
Végül mégsem ez történt. 2010-et követően, a jogszabályok megvitatásának rendszere folyamatosan épült le: elsőként a „hivatalos" egyeztetést igénylő kormányzati javaslatbenyújtás helyett, az egyéni képviselői indítványok előnyben részesítésével, azt követően pedig a zárószavazás előtti módosító indítványokkal utolsó pillanatban átírt törvényekkel folytatódott a jogállamiságot nem túlzottan erősítő jogalkotási rendszer kiépítése.
Bár mára mind a Fidesz újonnan megválasztott frakcióvezetője, mind a köztársasági elnök egyértelművé tette, hogy a zárószavazás előtti módosító indítványok rendszerének vége, a kérdés tehát az, eljön-e a „salátatörvények" alkonya.
2012. évi CXII. törvény Az Európai Unió tisztviselőinek és más alkalmazottainak nyugdíjbiztosítási átutalásáról és visszautalásáról, valamint egyes nyugdíjbiztosítási tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról
Ha a parlamenti jogalkotásra tekintünk, akkor nem úgy tűnik: továbbra is több, a „saláta" jegyeit részben magán viselő javaslatot tárgyalt és fogadott el a T. Ház. Ezek közé tartozik a Ténytár által korábban vizsgált nyugdíjcsomag, amely semmitmondó, uniós jogalkotásra utaló címe ellenére, elhalaszt korábban már programozott reformokat is.
Kérdés: mi ennek a gyakorlatnak az oka? A parlamenti többség hiánya biztosan nem. Marad tehát az, hogy ezzel a technikával a viták élét akarják csökkenteni a kormánypártok.
