„Túl jók" a számaink! Talán sosem tudjuk meg mire gondolt Giró-Szász András, amikor ezzel a kijelentéssel élt. A Matolcsy György fémjelezte gazdaságpolitika csődje után úgy tűnik a kormány kénytelen kihátrálni az államadósság elleni harc mögül is. Mivel még a jövő évi 3 százalékos költségvetési hiánycél sem megoldott, nehéz találnia a kormánynak olyan gazdasági mutatót, amellyel igazán büszkélkedhetne.
A cél fontos, de az eszközök nem jók
A stabilitási törvény alapvető célja volt, hogy biztosítsa a stabil államadósság-csökkenést, valamint a mindenkori költségvetés fenntarthatóságát. Ezzel semmi probléma nincsen. A modern gazdaságok egyik legnagyobb problémája a felhalmozott adósságállomány, amely hátráltathatja a fejlődést. A kormányok mozgástere könnyen beszűkülhet, gátolva a növekedést. Ennél is nagyobb probléma, ha az adósságállomány egy jelentős hányada külföldi pénzben denominált, többnyire külföldiek tulajdonában. Magyarország esetében azonban nem csak a devizában jegyzett, hanem a forintkötvények és kincstárjegyek jelentős hányada is külföldiek tulajdonában van, a háztartások részesedése még mindig elenyésző. Emiatt az ország jóval kiszolgáltatottabb a pénzpiaci sokkhatásokkal és turbulenciákkal szemben.
A céllal tehát nincs probléma, viszont az eszközök hatékonysága kétségbe vonható. Amikor fenntartható államadósság-csökkentésről beszélünk nem elegendő megszorításokra és „államosításokra” építeni. A nyugdíjvagyon portfoliójából az államadósság részt már beforgatták az államadósság csökkentésbe, a rosszul alkalmazott fiskális kiigazítások viszont megbosszulták magukat. A gazdaság recesszióban van, és a kilátások sem túl jók. Emiatt kialakulhat egy olyan spirál, amely lehetetlenné teszi az államadósság további csökkentését. Jelen körülmények között privatizációval, valamint a szociális ellátó rendszer „megvágásával" lehetne tovább csökkenteni az államadósságot, ebbe a lépésbe viszont rögtön belebukna a kormány.
A „láthatatlan lobbi"?
A szociális kiadások és a privatizáció mellett felmerülhet még egy út: a közszférában dolgozók fizetésének csökkentése. Ez több mint 600 ezer embert érintene. Mivel a kormány célja a szavazatmaximalizálás, lehetetlen feladatnak tűnik további bércsökkentés a közszférában. Ez egyfajta „láthatatlan lobbinak" tűnhet az államadósság elleni harccal szemben, tovább csökkentve a kormány mozgásterét.
Megváltoztatott stabilitási törvény
A Fidesz is felismerte, hogy csődöt mondott a tervük, emiatt kénytelen megváltoztatni a stabilitási törvényt. Most már nem az államadósság csökkentése az elsődleges cél, hanem a növekedés megakadályozása. Tehát elég, ha stagnál az adósságállomány, aztán majd csak lesz valami. A másik fontos változtatás, hogy nem számít adósságnövekedésnek az árfolyamváltozásból származó növekedés. Nem meglepő döntés, hiszen sokáig 80 százalék felett maradt az adósságállomány a gyenge forintnak köszönhetően. Egy szövegmódosítással azonban nem lehet lesöpörni a valóságot az asztalról, hiszen nem mindegy, hogy 320, vagy 270 forintos árfolyam mellett refinanszírozzuk az államadósságot - még akkor sem, ha a teljes devizaadósság szempontjából nem feltétlen az aktuális középárfolyam a mérvadó.
Grafikonunk az államadósság alakulását szemléleti:
Látható, hogy az elmúlt két évben számottevő csökkenés nem történt, és az Európai Unió jelzése alapján 2020-ig akár a 100 százalékot is elérheti a GDP-arányos államadósság abban az esetben, ha nem történik egy 180 fokos fordulat a magyar gazdaságpolitikában. Nem botorság kijelenteni, hogy elérkezett az ideje a strukturális reformoknak, mert piacgazdaság ide vagy oda, az elmúlt 22 évben minden kormány ódzkodott attól, hogy komoly reformokba kezdjen. A magyar gazdaság egyik legnagyobb problémája, hogy még mindig magas az állami újraelosztás aránya, a GDP közel 50 százaléka. Ez pedig rányomja a bélyegét az államadósságra is.
... és mindeközben az önkormányzatoknál...
... nagyon komoly, a rendszer finanszírozhatóságát érintő problémák merülhetnek fel. Míg az országgyűlés a központi költségvetés, azaz a kormányzat kötöttségeit csökkenti, addig az önkormányzatokra vonatkozó rendelkezések még szigorodnak is azzal, hogy a hitelügyletek szerződésmódosításaira is bevezetik a kormányzati engedélyhez kötöttséget.
A jelenleg is hatályos szabályok, valamint a vagyontörvény azon rendelkezései, amely szerint az önkormányzatok vagyonának döntő többségét is magában foglaló korlátozottan forgalomképes törzsvagyon nem szolgálhat fedezetül hitelviszonyokra, rendkívüli módon megnehezítik az önkormányzatok forráshoz jutását.
A fenti szabálkyozás alapján ugyanis egy hitelintézet csak rendkívül nehézkesen tudja érvényesíteni kötelezettségeit. Mivel az önkormányzati hitelezés kockázatai is megnőttek, ezért a hitelintézetek folyamatosan kivonulnak erről a területről.
Ez komoly probléma, amelyet már Debrecen kormánypárti polgármestere is jelzett. Bár elsőre úgy tűnik, az önkormányzati hitelezés visszaszorítása hasznos, azonban a szigorú korlátozások miatt tömegesen „dőlhetnek be" az önkormányzatok, s így a polgárok nem, vagy csak jóval rosszabb színvonalon juthatnak hozzá közszolgáltatásokhoz.
Így míg a kormányzat oldja a rá vonatkozó szabályokat, addig az önkormányzatok helyzete tovább nehezedik.
Milyen céljai lehetnek a kormánynak?
A fenntartható államadósság-csökkentés már csak a recesszió miatt is megbukott. Egy jó anticiklikus politikával, amely biztosította volna a befektetői bizalom megmaradását és a gazdasági növekedést, elérhető lett volna a fenntartható államadósság-csökkentés. Ennek már sajnos lőttek. Marad tehát az adósság elinflálása, vagy a jegybanki tartalékok felhasználása. Utóbbi amúgy is az árszínvonal emelkedését eredményezné.Ráadásul a fiskális dominancia nem egy túl jó eszköz, ezt már láthattuk a kétezres évek elején Argentínában is.
Az inflációnak rengeteg káros hatása van: ilyen például a növekvő bizonytalanság, amely tovább rontaná a gazdasági kilátásokat, az ártorzító hatások, a lakosság részéről negatív pszichológiai tényezők, valamint a nominális kamatlábak növekedése. Ráadásul a befektetők várakozásába is könnyen beépülhet a magas infláció, emiatt pedig könnyen magasabb kamatot kérhetnek a forintban jegyzett kincstárjegyekért és állampapírokért. Ezek alapján kijelenthető, hogy nem a legjobb megoldás az államadósság elinflálása.
Elvesztett háború
A szabadságharc nem olcsó mulatság. A kormány háborút hirdetett a nyugati tőke, az adósság ellen, és még ki tudja mi ellen, de úgy látszik ezeket sorra el is veszti. Ennek tetejében még a keleti nyitás sem jött be. Talán ideje lenne letenni a fegyvert, és a szabadságharc helyett olyan társadalom és gazdaságpolitikába kezdeni, amely nem bukik meg egy éven belül.
