Úgy néz ki, hogy végleges formát öltött a tételes adózás és a kisvállalati adó. Az alapvető probléma még mindig az, hogy honnan lesz erre pénz? A büdzsén 500-600 milliárd forintos lyuk tátong – még a kormányközeli Századvég szerint is 350 milliárd forintos kiigazítás szükséges a 2013-as költségvetésben –, és ennek közel felét teszi ki a munkahelyvédelmi akcióterv.
A megszorító költségvetés elkerülhetetlen, ennek felvezetése volt a fiktív IMF-lista. Nyilvánvaló, hogy a kormány nem megy bele a nyugdíj-, vagy a minimálbér-csökkentésbe - főleg úgy, hogy a szakszervezetek további minimálbér- növelést akarnak -, azonban a GDP majd 2 százalékát kitevő hiányt valahogyan le kell faragni. Kiadási és bevételi oldalon egyaránt csökkenteni kell bizonyos tételeket, így elkerülhetetlen, hogy a gazdaság jövőre is kátyúban maradjon. A munkahelyvédelmi akcióterv inkább egy jó PR-fogás, mintsem egy olyan program, amely képes megfordítani a versenyszférában tapasztalható negatív tendenciákat.
A tételes adózás
Számításaink szerint megközelítőleg 80 milliárd forintot vinne el a tételes adózás, ha annyian vennék igénybe, mint az evát. A tételes adózás bevezetésével a munkaadóknak lehetőségük nyílik arra, hogy alkalmazottjaikat ne munkaviszonyban, hanem kisadózóként foglalkoztassák.
A kisadózó a tételes adó révén 1 százalékos iparűzési adót fizet, valamint a havi 50 ezer forintos tételes adót. Szját és járulékokat nem kell fizetnie, így akkora nyereséghez jut, amekkora a különbözet az iparűzési adó/tételes adó és az szja/járulékok kombináció között. (A nem főállású kisadózó után csak havi 25 ezer forintot kell fizetni.)
A foglalkoztatónak még fizetnie kell a 10 százalékos társasági adót. Számára a nyereség abból adódik, hogy nem kell fizetnie a szociális hozzájárulási adót és a munkáltatói járulékot, ezek mértéke 27+1,5 százalék.
A kisadózó vállalkozás számára a már említett 10%-os adó kötelezettség miatt lehet vonzó a tételes adózás, ezt 6 millió forintos árbevételig tudják érvényesíteni. Efölötti rész után már 40%-os adókulccsal adóznak, de ez is alig haladja meg a 37%-os eva adókulcsot.
Az eva esetében akkor éri meg a tételes adózást választani, ha az adóalany bevétele meghaladja a nettó 125 ezer forintot.
Látható, hogy a tételes adózás egyaránt arra sarkalja mind a munkaadót, mind pedig a foglalkoztatottat, hogy utóbbi kisadózóként legyen bejelentve. Többek között korábban ennek megakadályozására hozták létre az ekhot. Tehát, ha a tételes adózás valóban beépül a magyar adózási rendszerbe, az ekho gyakorlatilag feleslegessé válik. Érdemes még hozzátenni, hogy a kisadózó nem lesz jogosult a családi kedvezményre.
Lazítás a törvényben
A legújabb módosító indítványoknak köszönhetően sokkal többen lehetnek kisadózok, mint korábban. Az országgyűlés szeptember 24-én el is fogadta ezeket a módosításokat, így kétség sem fér ahhoz, hogy a tételes adózás valóban beépül a magyar adórendszerbe. A legfontosabb módosítás, hogy a kisadózó vállalkozás kibocsáthat olyan számlát, amelyet a befogadó vállalkozás költségként elszámolhatat. Így a vállalkozási láncban bárki választhatja a kisadózást 2013-tól.
Némi szigorítás is történt: nem lehetnek kisadózok a biztosítási ügynökök, brókeri tevékenységet folytató cégek és a saját tulajdonú ingatlan bérbeadásával foglalkozó cégek sem. Azok a cégek sem választhatják a tételes adózást, amelyeknek 100 ezer forintnál nagyobb a köztartozásuk. A korábbi törvényjavaslatnál ennek mértéke 500 ezer forint volt.
A kisvállalati adó tévút
Ahogy sokan fogalmaztak, halva született ötlet a kisvállalati adó. Egyrészt a számviteli és társasági adóban rengeteg megkerülhetetlen szabály van. Másrészt a vállalkozások bárhogy is alakítják kifizetéseiket, a kisvállalati adó révén nem tudnak nyereséget realizálni, ráadásul a feketegazdaságot sem tudja visszaszorítani, mivel a bérköltségek növekedése révén még több adót kell fizetnie az adott cégnek. Utóbbira inkább alkalmas a tételes adózás, viszont a magyar szokásokat ismerve nem várható nagymértékű gazdasági kifehéredés, főleg a hatékony felderítési és büntetési rendszer hiányában.
Nincs foglalkoztatás-növelő hatás
Már a program nevéből is adódik – munkahelyvédelmi akcióterv -, hogy alapvetően nem a foglalkoztatás növelése, hanem annak megvédése az elsődleges cél. Erre szükség is lehet, hiszen a versenyszféra foglalkoztatási adatait nem túl biztatóak. Ráadásul az eva és ekho kiiktatása csak tovább ronthat a helyzeten.
További probléma, hogy akcióterv nem egyfajta előrelépés, hanem az eddigi hibák részleges kompenzációja. A vállalkozások nyakába rengeteg terhet raktak az elmúlt két évben. Idesorolhatók az adóemelések – áfa, jövedéki adó és ebből fakadó benzináremelkedés, különböző különadók, amelyek az inflációt erősítették -, valamint a kikényszerített minimálbéremelés és bérkompenzáció. A kormány hibás adópolitikáját részben a kkv-szektor fizette meg. Amennyiben a tételes adózás beválik, némileg enyhülhetnek ezek a terhek.
Csakhogy egyelőre nem tudni miből finanszírozna a kormány a tételes adózást és a munkahelyvédelmi akcióterv többi elemét. Ehhez további megszorításokra lesz szükség, tehát valakiktől el kell venni, hogy a program megvalósuljon. Emiatt senki se várjon gazdasági fellendülést, hiszen hiába járnak jól a gazdaság egyes szereplői, ha mások ugyan ilyen arányban rosszul járnak - leginkább ez a fogyasztásra értendő. A beruházások volumenének növekedését pedig senki se várja, hiszen a magyar kkv-szektor eddig is tőkeszegény volt, és ezek után is az lesz.
Összességében elmondható, hogy a tételes adózás nem ördögtől való ötlet, viszont komoly hatása nem lesz a gazdaságra. Némileg kompenzálja azokat a cégeket, amelyek rosszul jártak az elmúlt két évben, de önmagában ez kevés. Mindeközben az állam zsebén a lyuk egyre csak nő.