Orbán Viktor miniszterelnök 2012. július 1-jén, az Országgyűlésben ismertette a kormány legújabb, tíz pontos akciótervét, amely a kisvállalkozások, és bizonyos korcsoportok elhelyezkedését próbálja segíteni. Világmegváltásról szó sincs, a 300 milliárdos program legtöbb pontja már meglévő hozzájárulások kiegészítője, esetleg helyettesítője lehet, ráadásul egyelőre a fedezetet sem látni a csomag mögött.
A kormánynak ugyanis tartania kell magát a költségvetési hiányhoz, márpedig nemhogy 300, még egy 100 milliárdos akcióterv fedezete sincs meg. Az MNB és az Államkincstár megadóztatása csak a pénzek ide-oda tologatása, valódi bevételi hatása nincs. Az előbbinél a kormánynak ki kell egyenlítenie a veszteséget, utóbbinál az államháztartás alá tartozó intézményektől és önkormányzatoktól vonna el pénzeket. Ezek működése azonban nem kerülhet veszélybe.
A kormánypárt stratégiája kicsit a „húzzunk lapot a semmire, majd all in” taktikázásra hasonlít. Ha a későbbiekben félresöprik az akciótervet, akkor az ellenzék könnyen számon kérheti rajtuk – további népszerűség vesztést eredményezve –, ha pedig megvalósítják, könnyen lyukat üthetnek a költségvetésben, ez pedig a pénz és tőkepiacokon okozhat komolyabb zavarokat. Ráadásul az EU-IMF páros sem nézné el a megállapodás felrúgását. Emiatt korainak és kicsit meggondolatlannak nevezhető az akciócsomag bejelentése – hasonlóan a korai költségvetési tervezethez.
A helyzet megoldására a költségvetési tartalékok felhasználása, majd visszahelyezése sem lehet megoldás. A várt jelentős hozamcsökkenés – és ezzel együtt a költségvetés kamatterheinek csökkenése – egyelőre csak spekuláció, ameddig nincs IMF megállapodás. A 2 százalékos GDP növekedés pedig megalapozatlan leginkább Matolcsy György tündérmeséjébe illő fantázia.
Megoldás lehet a szuperbruttó kivonásának eltolása. Ezzel akár 100 milliárd forintot is nyerhetne a költségvetés bevételi oldala. Kérdés, hogy a kormány hozzá mer-e nyúlni a további jövedelemadó csökkentéshez, illetve ennek elhalasztásához. A Matolcsy-féle gazdaságpolitika eddig is erre épített – tévesen. További megoldás lehetne a jövedéki adó emelése – a kormányok előszeretettel nyúlnak ehhez a tételhez –, azonban ez kihatna a benzin és gázolaj árára. Az esetleges költségsokkok pedig könnyen begyűrűznek a kiskereskedelmi termékek árába.
Az mindenesetre látható, hogy az akciótervnek nincs fedezete. A költségvetési hiány ily mértékű megszaladását pedig nem engedheti meg magának a kormány. 300 milliárd forint GDP arányosan közel 0,9 százalékot jelent, éppen, amikor az EU mégsem vonta meg a kohéziós alapokhoz való hozzáférést. A kormány nem engedheti meg magának, hogy a hiánycél ne teljesüljön.
Inkább foglalkoztatás megtartás, mint bővítés a cél
Az úgynevezett Start kártya segítségével eddig is kedvezményhez jutottak a munkaadók a 25., illetve 30. életévét be nem töltött munkavállaló foglalkoztatása esetén. Az 55 év feletti korcsoportnál kevésbé problémás a munkanélküliségi ráta, mint a fiatalok körében – tény, hogy itt is magas, viszont a munkaadókat nehéz rávenni, hogy friss állást adjanak idősebb korcsoportba tartozó munkavállalóknak, mert a képzési- foglalkoztatási- és álláskeresési költségek nem biztos, hogy megtérülnek a nyugdíjas kor eléréséig. Ezek alapján kijelenthető, hogy a járulékcsökkentésnek inkább foglalkoztatás-megtartó szerepe lehet, mintsem állások teremtése. Elsősorban új befektetéssel lehetne új álláshelyeket létrehozni, ehhez azonban a mostani adócsökkentések nem elégségesek. Ráadásul a magas kockázatok miatt – hiányoznak a finanszírozási források –, egyelőre kétséges ezek megvalósulása, így a vállalatok részéről nem várhatóak új munkahelyek létrehozását célzó intézkedések.
Amennyiben a járulékcsökkentés helyettesítője lesz a korábbi rendszernek, az könnyen káoszhoz vezethet. A jelenleginél is bonyolultabbá válhat az adózási rendszer, és az ahhoz kapcsolódó kedvezmények igénybevétele. A söralátétről tehát véglegesen le lehet mondani.
Problémás a kisvállalkozások helyzete
A kisvállalkozások számára egyszerűbb és tételes adózást vezetne be a kormány. A fő probléma, hogy ebben a szektorban a legnagyobb az adóelkerülés aránya. Az elmúlt 20-30 év tendenciáját pedig nem fogja felborítani egyetlen intézkedés. A feketegazdaság szűkítését hatékonyabb ellenőrzéssel, komolyabb szankciók segítségével lehetne elérni. (Ezt már korábban is megírtuk.)
Az új rendszerben megváltozna az adóalany, és egyszerűbbé válna az adózás. Kérdéses, hogy a már említett okok miatt mennyien fogják igénybe venni, illetve érvényesül-e az egymás mellett fennálló rendszerekből fakadó kaotikus helyzet. Még rengeteg pontot tisztázni kell.
És akkor még nem beszéltünk a tételes adózásról, amely átírná az eddigi áfa-szabályozást. Az olyan szolgáltatásoknál- vállalkozásoknál, amelyek ezt igénybe veszik, a kapott számla után nem lehetne visszaigényelni az áfát. Adózási és számviteli szempontból szép kis káosz alakulna ki a rendszer életbe lépésével.
Bár az elképzelés pozitív irányú, a Kánaánt ez sem hozza el. A kisvállalkozások gazdasági teljesítményét nem fogja felpörgetni az akciócsomag. Ráadásul nem teszi semmissé az eddigi negatív irányú döntéseket, mint például a járuléknövelést, vagy áfa-emelést.
A gazdaságpolitikai nullázás elismerése
A kormány gyakorlatilag elismerte, hogy az eddigi gazdaságpolitika megbukott, nem volt foglalkoztatás-ösztönzés; nem hogy egymillió, még pár százezer új munkahely sem jön létre. Sőt, a versenyszektorban az elmúlt egy évben csökkent a foglalkoztatottak létszáma.
Be kellene ismerni, hogy az új „gazdaságélénkítő” vagy foglalkoztatást ösztönző csomag inkább nevezhető pr-fogásnak, mintsem valódi háttérszámításokat, és tanulmányokat tartalmazó gazdasági csomagnak. A kapkodás nem véletlen. Talán már a kormánypárt körein belül is egyre többen érzik, hogy ideje lenne valamit felmutatniuk, mert ha máshonnan nem is, de a közvélemény kutatásokból látszik, hogy a Fidesz népszerűsége rohamosan csökken.
A kormánypárt stratégiája ennek ellenére, kicsit a „húzzunk lapot a semmire, majd all in” taktikázásra hasonlít. Ha a későbbiekben félresöprik az akciótervet, akkor az ellenzék könnyen számon kérheti rajtuk – további népszerűség vesztést eredményezve -– ha pedig megvalósítják, lyukat üthetnek a költségvetésben. Ez pedig a pénz- és tőkepiacokon okozhat komolyabb zavarokat. Ráadásul az EU-IMF páros sem nézné el a megállapodás felrúgását. Emiatt korainak és kicsit meggondolatlannak nevezhető az akciócsomag bejelentése – hasonlóan a korai költségvetési tervezethez.
