Manapság az ellenzéki összefogás kapcsán két markánsan eltérő stratégia fogalmazódott meg a közbeszédben. Az egyik szerint az MSZP-nek és az LMP-nek össze kell fognia egymással, mert a Fidesz-KDNP kétéves kormányzása már eddig is olyan komoly károkat okozott, hogy annak megfékezése érdekében félre kell tenni minden nézeteltérést.
A másik, már a gyakorlatban is körvonalazódó elképzelés szerint a zöldeknek olyan mozgalmi szinten szerveződő erőkkel kell összefognia, akik hasonlóan gondolkodnak a politikai és gazdasági problémákról, és nem voltak részesei az elmúlt huszonkét év sokszor vállalhatatlan döntéseinek. A külső nyomás ellenére az LMP nyilatkozatai a szocialistáktól való tartós elszigetelődés irányába mutatnak. Az MSZP pedig a programalapú együttműködésben lát esetleg lehetőséget.
Bármelyik forgatókönyv szerint is alakuljon is a jövő, érdemes áttekinteni, hogy a két párt mennyire látja hasonlóan a mai magyar problémákat és azok megoldásait, azaz mennyire lennének alkalmasak egy későbbi, közös kormányzásra. Az összehasonlítás elsősorban azért készült, hogy lássuk: életképes lenne-e egyáltalán egy ilyen együttműködés. A témát (összetettsége miatt) két bejegyzésben vizsgáljuk. Ma a gazdasági növekedést, az adóügyeket, a nyugdíjkérdést, a munkahelyteremtést és a közszolgáltatások reformját vesszük számba. Arra jutunk, hogy ezek közül a legutóbbi témakörben van a legnagyobb esély a valós együttműködésre a két ellenzéki párt között.
Növekedés és „nemnövekedés"
Az ellenzék nyilvános megszólalásai elsősorban az ötletelésen alapuló matolcsyzmus vagy az elhíresült unortodoxia bírálatából indulnak ki, amely kiszámíthatatlan vállalkozói és befektetői környezetet eredményezett. A szocialisták a hazai versenyképesség javítása érdekében az elmúlt években megszokott kulcsszavakat használják: tudásalapú társadalom, befektetői környezet javítása, fogyasztásösztönzés és az adórendszer átalakítása. Ezek közül a zöldek számára maradéktalanul elfogadható célkitűzés egyedül a tudásalapú társadalom erősítése. Bár ezt sem a szocialistákhoz hasonló módon képzelik el.
Az LMP elsősorban hosszú távú befektetésként tekint egy fenntartható növekedés elérésére, amelynek eddig központi eleme volt a minőségi, magas hozzáadott értékű termelésre való átállás. Évente elkészített alternatív költségvetési javaslatuk és a folyamatosan aktualizálódó „zöld fordulat" koncepció szerint az ökopárt a tőkét adóztatná a multik helyett, és ezzel párhuzamosan adókkal korlátozná a termelésnek az ökoszisztémát szennyezéssel terhelő fajtáit. Szerintük a valódi vagy minőségi javulás nem GDP-függő, mert a „valódi jólét” tudás- és közösségalapú, a fogyasztói társadalmon túli állapotát jelenti. Ez az ún. „nemnövekedés" programja a maga teljességében egyetlen európai államban sem kipróbált modell, róla csak annyit tudunk biztosan, hogy az olyan szolgáltatásokat és beruházásokat támogatná, amelyek csökkentik az ökológiai lábnyomot és minimalizálják a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenséget.
Sokkulcsos adórendszer
Ezen a terepen a szocialisták és a zöldek elképzeléseiben több hasonlóság is megfigyelhető. Mindkét párt csökkentené a járulékok mértékét, és mindkét politikai erő eltörölné az egykulcsosnak nevezett személyijövedelemadó-rendszert. A zöldek és a szocialisták is 25 százalékban határoznák meg az áfa-kulcsot, miközben a zöldségek és gyümölcsök esetében mindkét párt 5 százalékra csökkentené az adó mértékét. A tőkejövedelmek esetében az LMP a 16 százalékos adókulcsot 20-ra növelné, miközben a kedvezményes társasági adókulcs sávhatárát 500 millió forintról 50 millió forintra csökkentené. Az MSZP a jelenlegi kormány szociális hozzájárulási adójának csökkentését a társasági adó 18 százalékra emeléséből fedezné. Míg a zöldek a gyerekkedvezményt egységesen 6 ezer forintra csökkentenék, és az ebből származó megtakarításokat a családi pótlék emelésére fordítanák. A szocialisták terveiről annyi tudható, hogy a családtámogatási rendszer rászorultság-alapúvá tételét szorgalmazzák.
Munkahelyteremtés fenntartásokkal
A társadalmilag igazságosabb közteherviselésen túl természetesen – a különbségek mellett is – mind a két párt adópolitikája a hatékony munkahelyteremtést szolgálná. A két ellenzéki párt céljaiban az aktualitások szintjén közös, hogy egyaránt elítélik az új Munka törvénykönyve által átalakított jogszabályi környezetet, amely kiszolgáltatottabbá tette a versenyképesebbnek képzelt munkavállalókat, valamint elvetik a kizárólag a közmunkaprogramon alapuló foglalkoztatás-bővítést.
A két párt megközelítésében azonban fontos különbség, hogy a szocialisták egyúttal olyan a piacpolitikát támogatnának, amely elsősorban a külföldi működő tőke befektetési bizalmának visszaszerzésén alapul, míg az LMP rengeteg olyan konfliktust vállalt fel létezése óta, amely pont ezeknek a befektetéseknek a környezetvédelmileg negatív hatásait ostorozta. (Gondolhatunk itt az exportorientált baloldali és konzervatív gazdaságpolitika összes „zászlóshajóira" az Auditól a Hankookig.)
A nyugdíjrendszer átalakítása
A nyugdíjrendszer átalakítása minden érintett ellenzéki párt számára az egyik legfontosabb kérdés. Nem csoda, hogy a zöldek ezzel kapcsolatban indították idei népszavazási kezdeményezésüket. A gyakorlat szintjén ez a témakör a két ellenzéki párt közötti jelenlegi látszat-együttműködésre is tökéletes példa, hiszen hiába támogatták a nyilvánosság előtt a szocialisták az aláírásgyűjtést, tényleges támogatást sem ők, sem a szakszervezetek nem adtak az LMP-nek.
A két párt üzenetei hasonlóak, és jelenleg a probléma annyira összetett, hogy egyik szereplő esetében sem lehet tudni pontosan, hogy mit képviselne a témában 2014-ben. Mind az LMP, mind pedig az MSZP hangsúlyozza, hogy jogsértőnek tartja a nyugdíjpénztári vagyon erőszakos államosítását, hiányolják a Fidesz által beígért egyénileg követhető számlarendszert és elutasítják a gyermektelenek hátrányos megkülönböztetését a későbbi járulékok mértékének kiszámításakor. Mindkét pártra jellemző, hogy a demográfiai problémák súlyával tisztában vannak, de a jelenlegi, a gyermekvállalás ösztönzésére szolgáló konzervatív technikákat elutasítják.
A közszolgáltatások reformja
A zöldek és a szocialisták a jelenlegi gyakorlatból az oktatásban és az egészségügy átalakításában elsősorban az egyeztetést hiányolták, amelynek eredményeképpen zűrzavaros módon zajlika fekvőbeteg-ellátó intézmények államosítása, a kórházi feladatok átszervezése, illetve a gyógyszer-finanszírozás átalakítása. Mindkét párt kiemeli, hogy az átszervezés és a tervezett modernizáció nem megvalósítható a források drasztikus elvonásával. Az LMP szerint az aktuális reform után nőni fog a szolgáltatásokhoz való hozzáférés egyenlőtlensége, hiszen valószínűleg többet kell majd utaznia a betegeknek az ellátásért. A szocialisták a témában nemrégiben megjelent vitairata szinte az összes, a rendszerváltás óta áhított célkitűzést felsorolja, az egészségügyben dolgozók jövedelmi viszonyainak megoldásától a szolgáltatások minőségének javításáig.
Az oktatási rendszer aktuális átalakítása kapcsán a két ellenzéki párt sok mindenben hasonló kritikát gyakorol: egyaránt tiltakoznak a tankötelezettség korhatárának leszállítása; a felsőoktatás központi támogatása és az államilag finanszírozott helyek radikális csökkentése; az intézmények függetlenségének megnyirbálása vagy éppen a tankönyvpiac központosítása és a hallgatói szerződések mobilitást korlátozó rendelkezései ellen. A hangsúlyok azonban ebben a témakörben is máshol vannak.
A szocialisták szerint a közoktatásban az önkormányzatoknak kellene visszaadni a középiskolák működtetésének jogát, de a rendszer finanszírozásából az államnak – az önállóság tiszteletben tartása mellett – nagyobb szerepet kellene vállalnia. A zöldek elsősorban a különböző típusú (etnikai és szociális) szegregáció felszámolását tartják a szektor-rehabilitáció legfontosabb kérdésének, bár ez a szocialisták számára is fontos célkitűzés. Mindkét oldal jelentős energiákat fordított az új Nemzeti Alaptanterv kritikájára, és egy valódi költségvetetési forrásokkal támogatott pedagógusi életpályamodell kidolgozását szorgalmazzák.
Az eltérések ellenére talán az oktatáspolitikában és az egészségügyben a legtöbb az átfedés a két párt között, és annak ellenére, hogy a forráshiány megoldását sem az LMP se az MSZP nem tudná rövidtávon kezelni, az együttműködés talán ezeken a területeken lenne a leginkább konfliktusmentes.
Ez a bejegyzés a www.tenytar.hu oldalon megjelent elemzés rövidített változata.