A nemrégiben megjelent KSH adatok alapján úgy tűnik, hogy a magyar foglalkoztatáspolitika igazi gyorsnaszádként tör előre, hiszen a kormányváltás óta 155 ezer fővel nőtt a foglalkoztatottak száma. A harmadik negyedéves adatok alapján sincs miért szégyenkeznie a kormánynak, 2010 azonos időszakához képest több, mint 100 ezer fővel, 2011 azonos időszakához képest pedig 80 ezer fővel dolgoztak többen a júliusi-szeptemberi időszakban.
Joggal merülhet fel az olvasóban a kérdés: ilyen foglalkoztatottság növekedés mellett, miért is került recesszióba a magyar gazdaság? A tankönyvi elméletek szerint a GDP és a foglalkoztatottak száma prociklikusan mozog, azaz ha az egyik nő, akkor értelemszerűen a másik is. Magyarországon unortodox együttmozgás figyelhető meg, amely jól tükrözi, hogy valami azért sántít a foglalkoztatási adatokban.
A látszat azért nem fedi el a részleteket: a fiatalok körében például soha nem látott mértékben emelkedett a munkanélküliség, ráadásul három éves mélypontra süllyedt az új álláshelyek száma. A versenyszféra helyzete sem túl rózsás, a magánszféra már 11 hónapja zsugorodik. Bár a kormány a hallgatói szerződések segítségével próbálja itthon tartani a fiatalokat, de munkahelyek hiányában sok értelme nem lesz.
2012. harmadik negyedévében a bruttó hazai termék 1,5 százalékkal esett vissza. A részletes adatokból kiderül, hogy elsősorban a mezőgazdasági teljesítmény húzta vissza a gazdasági növekedést, azonban a számokból az is jól látható, hogy az építőipart, az informatikai és a telekommunikációs ipart, valamint a tudományos és az adminisztratív szegmenset leszámítva minden egyes ágazatban visszaesés volt. Különösen igaz ez a szolgáltatásokra és a pénzügyi, a biztosítási tevékenységekre. A termelői oldalon a szolgáltatok bruttó hozzáadott értéke 0,7 százalékkal csökkent, míg a pénzügyi és biztosítási tevékenységeké 3,9 százalékkal. Nincs ebben semmi meglepő, a brutális bankadó miatt jelentősen csökkent a bankok jövedelmezősége, visszaszorítva a hitelkínálatot. Ráadásul a bankok a kamatmarzs növelésén keresztül próbálják menteni a menthetőt, tovább rontva a gazdasági helyzetet. Azt pedig jól tudjuk, hogy hitel nélkül nincsenek komolyabb beruházások, és érdemi foglalkoztatottság növekedés sem.
Nehéz okokat találni
A nehéz körülmények ellenére a foglalkoztatottak száma mégis jelentősen növekedett, leginkább az idei évben. Magyarázatot nehéz találni erre, de az ördög mégis csak a részletekben rejlik. A versenyszférában például 2011 azonos időszakához képest 35 ezer fővel csökkent a foglalkoztatottak száma. Ez majd 2 százalékos visszaesést jelent. A bizonytalan gazdasági környezet miatt nem várható fordulat a közeljövőben.
Ha a teljes munkaidős fizikai és szellemi foglalkoztatásúak létszámváltozását nézzük, akkor itt sem fedezhető fel érdemi változás a kormányváltás óta.
Kisebb-nagyobb ingadozás volt az elmúlt két és fél évben, de érdemi elmozdulás nem történt, 2012 szeptemberében közel ugyanannyian dolgoztak teljes munkaidőben, mint 2010 májusában. Ez igaz a nemzetgazdaság egészére, és a négy fő feletti vállalkozásokra nézve is. A versenyszféra (4 fő feletti vállalkozások) nagyobb volatilitását a jóval alacsonyabb létszám magyarázza. Módszertani szempontból fontos megjegyezni, hogy a grafikon a főállású, teljes munkaidőben alkalmazásban állók létszámát szemlélteti.
Bár a foglalkoztatottság növekedése érintette a munkanélküliséget is, elsősorban az inaktívak bevonása volt pozitív hatással a növekedésre. A segélyen élők bevonása, valamint a rokkantsági és korai nyugdíjazás felülvizsgálata jelentősen növelte az aktívak számát. Viszont azzal is tisztában vagyunk, hogy a munkaerőpiacra az ilyen formában bevont foglalkoztatottak nagyon alacsony hozzáadott értékkel rendelkező munkát végeznek, nagyon alacsony bér mellett, így érdemi hatással nincsenek a nemzetgazdasági teljesítményre.
A ciklikusság és a szezonális hatások nem változtak a munkaerőpiacon, viszont 2010 óta egy emelkedő trend figyelhető meg. Pontos okokat nehéz találni arra, hogy miért is nőtt ennyivel a létszám, a közmunkaprogrammal csak és kizárólag nem magyarázható a trend, bár a tavalyi évhez képest például 34 ezer fővel növekedett a közfoglalkoztatottak száma. Csak halvány sejtéseink lehetnek arról, hogy némi statisztikai trükközés is lehet a számokban.
A közmunkaprogram nem segít
Igaz ez a közmunkára is, amely a kormányzati foglalkoztatáspolitika alfája és omegája. Kutatások szerint a közmunkarendszerben a kudarc kódolva van, annak ellenére, hogy a kormány egyre több és több álláskeresőt és segélyezettet kíván bevonni a programba.
A foglalkoztatottak számára csak rövid ideig nyílik lehetőség arra, hogy a segélynél valamivel több fizetést kapjanak, ráadásul a nyílt munkaerőpiacon nem tudnak megkapaszkodni, hiszen se szakmai tapasztalatuk, se végzettségük nincsen.
Ennek ellenére a kormány nem kíván változtatni a foglalkoztatáspolitikán, és nem kevés pénzt befektetve lufiként fújja fel a közmunkaprogramot.
A reálbérek csökkenek
Idén, és akár jövőre is csökkenhet az átlagos reálbér a nemzetgazdaságban. A magas infláció bedarálja az alacsony nettóbér-növekedést, így az árszínvonal növekedésére érzékeny háztartásoknak egyre jobban meg kell gondolniuk, hogy az adott hónapban pontosan mit, és mennyit akarnak fogyasztani.
A nehéz gazdasági körülmények, és az elbaltázott adópolitika miatt a cégek nincsenek könnyű helyzetben. Nettóbér-emelésre aligha lesz lehetőségük, miközben azért is küzdeni kell, hogy az álláshelyek száma ne csökkenjen. A kormány munkahelyvédelmi akcióterve valamennyire segíthet, de ez inkább csak a létszámcsökkenést akadályozza meg – ahogy azt a neve is sugallja – mintsem a foglalkoztatás érdemi növekedését táplálná. A versenyszféra helyzete 2013-ban sem fog érdemi javulást mutatni.
Nehéz helyzetben a fiatalok
A kormányzati ámokfutás a felsőoktatásban nem segít. Ha a versenyszféra szereplői úgy érzékelik, hogy a kormányzat cserben hagyja a stratégiailag fontos felsőoktatást, akkor egyre kevesebb beruházást fognak az országba hozni, hiszen a minőségi humántőke nélkül mit sem ér a fizikai tőke. A fiatalok helyzete sem egyszerű, hiszen rendes végzettség hiányában nem egyszerű munkát találni. Miközben a regisztrált álláskeresők száma 2 százalékkal nőtt az elmúlt két évben, addig az új álláshelyek száma jelentősen csökkent, és három éves mélypontra süllyedt.
A röghöz kötés pedig tovább súlyosbítja a helyzetet, hiszen hiába akarják Magyarországon maradásra kényszeríteni a fiatalokat, ha egyszerűen nincsenek álláshelyek. A teljes egészében elrontott gazdaság- és oktatáspolitika pedig nem segíti az új álláshelyek létrehozását. Az pedig nem megoldás, hogy a diplomás fiatalokat is majd a közmunka irányába próbálják terelni.
Felemás a foglalkoztatáspolitika
Bár egészében úgy tűnik, hogy a kormánynak sikerült eredményeket elérnie, a helyzet mégsem annyira jó. A fiatalok körében például egyre nagyobb a munkanélküliség, és a következő években nem várható trendforduló a kudarcra ítélt oktatáspolitika miatt. A félresikerült köz- és felsőoktatási koncepció a minőség romlását eredményezi, ezzel pedig a cégek is tisztában vannak. Minőségi humántőke hiányában pedig senki sem fog komolyabb beruházást Magyarországra hozni, így nem várható olyan érdemi javulás a foglalkoztatásban, amely elősegíteni a gazdasági növekedést. A jelenlegi foglalkoztatáspolitika mellett halálra van ítélve a magyar gazdaság. Közmunkaprogram helyett olyan gazdaságpolitikára lenne szükség, amely a vállalkozásokat támogatná, és elősegítené a külföldi működőtőke beáramlását az országba. Ehhez persze nem ártana a minőségi munkaerő képzése sem.