A magyarországi lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgárok – akik közé jellemzően a határon túli külhoni magyarok tartoznak – levélszavazása súlyos dilemmákat vet fel. Az eljárás ugyanis számos kiskaput rejt magában. A postai út bizonytalansága mellett ilyen a külképviseletekre megküldött szavazólapok megfelelő kezelésének kérdése, valamint a levélszavazatok megküldésének biztonsága.
A kiskapuk adottak, s ez jelenti a legfőbb problémát: ugyanis egy olyan rendszer esetén, amelyben elvileg adott a befolyásolás lehetősége, az abba vetett bizalom csökkenhet. Márpedig nem szerencsés, ha pont a választási rendszer iránti bizalom sérül.
A levélszavazás háttere
A levélszavazás lehetősége már a korábbi választások során is felmerült, különösen azt követően, hogy a 2000-es évek elején lehetővé vált, hogy ne csak a szavazás napján Magyarországon tartózkodók szavazhassanak. A levélszavazás intézménye több európai államban viszonylag jól működik, s relatíve olcsón teszi lehetővé, hogy a külföldön tartózkodó állampolgárok leadhassák voksaikat. Azonban amiatt, hogy itt végső soron a szavazatot nem egy független bizottság előtti szavazókörben adják le, számos kételyt lehet azzal kapcsolatban megfogalmazni.
Éppen ezen kételyekre hivatkozott a 2002-t követő, az uniós csatlakozással összefüggő választójogi reform során az akkori legnagyobb ellenzéki párt – a mai kormánypárt –, amikor elvetette ennek az eszköznek a bevezetését, s helyette kialakították a külképviseleti szavazókörök intézményét.
A külképviseleti szavazókörök azonban erősen problematikusak, hiszen egy-egy országban a fővárosokban, illetve nagyobb városokban vannak. Például Romániában a bukaresti nagykövetség mellett csak egyes főkonzulátusokon – Kolozsvárott, Temesvárott és Csíkszeredán – lehetne leadni a szavazatokat. Ez azt jelentené, hogy az Erdélyben élő magyar választópolgárok szavazása rendkívül nehézkes lenne.
Figyelemmel arra, hogy ezek a szavazók – az eddigi közvéleménykutatások alapján – elsősorban a magyar jobboldalt támogatják, így az immáron kormánypárttá váló Fidesz felülvizsgálta korábbi elutasító álláspontját, s az új választási eljárási törvényben bevezette a levélszavazást.
Választási regisztráció light
Korábban is megírtuk, hogy a választási regisztráció bevezetésének alapvetően a határon túli külhoni magyarok esetében volt racionális indoka. Azonban az Ab által „elkaszált" szabályozásra figyelemmel végül is nem került sor ennek bevezetésére.
Azonban a levélszavazás technikailag csak úgy bonyolítható le, ha az állam tudja a magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárok elérhetőségét, így bár nincs választási regisztráció, de a levélszavazáshoz szükség van egy sajátos bejelentésre. Csakúgy, mint a külképviseleti névjegyzékbe történő felvétel, ami előzetes bejelentéshez kötött. Így gyakorlatilag a határon túli szavazóknál – a magyarországi lakcím hiánya miatt, alapvetően technikai okokból – megvalósul a választási regisztráció.
A levélszavazás menete
Az alábbi ábra mutatja a levélszavazás menetét. Röviden összefoglalva: a választópolgár vagy postán lakcímre kapja meg a szavazási csomagot, vagy kérheti a külképviseletre kézbesítést. Ezt követően kitölti a szavazólapot, amelyet lezárt, külön azonosítóval ellátott dupla borítékban eljuttat vagy a Nemzeti Választási Irodához, vagy valamely külképviseletre, vagy bármely hazai országgyűlési választókerületi választási irodához.
A kiskapuk...
Egyrészt önmagában a postai kézbesítés is problematikus lehet, hiszen így részben nem magyar postai szolgáltatókon és a magyar szolgáltatón is átfut a levél, akik bár a postai szabályok szerint nem nyúlhatnak bele, s nem tüntethetik el a csomagot, de... Azaz: a kézbesítés rendszerének hibafaktora akár problematikus is lehet.
A másik probléma az, hogy külképviseletre is kérhető a kézbesítés. Ez azt szolgálja, hogy így elvileg a külföldi állam nem szerezhet tudomást arról, hogy állampolgára egyben magyar szavazó is, s így védeni lehet a külhoni magyarokat. Azonban ez a megoldás felvethet egyfajta „kékcédulázási" lehetőséget, hiszen a külképviseletekre küldött szavazólapok biztonságának ellenőrzésére a törvény nem tartalmaz részletes szabályokat.
A harmadik kiskapu az, hogy bárki eljuttathatja a szavazatot tartalmazó levelet a magyar választási hatóságokhoz, így könnyedén válik lehetőség szavazatvásárlásra, hiszen elég, ha megadják az azonosítót, átadják a szavazólapot, így könnyedén lehet a szavazólapot tetszés szerint kitölteni. A törvényben ugyanis az „eljuttatja" kifejezés szerepel, amelyet nem határoz meg az részletesen, így akár személyes vagy megbízott útján történő eljuttatásra is sor kerülhet.
Mekkora a probléma?
Bár a külhoniak rendelkeznek szavazati joggal, azonban az a magyarországi magyarokéhoz képest szűkebb: csak a pártlistákra szavazhatnak. Ráadásul kérdéses, hogy a – pontosan még az államigazgatás által sem ismert számú – külföldi választójogosultból hányan élnek szavazati jogukkal. Az előzetes becslések alapján úgy tűnik, számuk várhatóan 200 ezerre lesz tehető. Ez a 200 ezer listás szavazó kiélezett helyzetben jelenthet erős befolyásoló erőt, hiszen egy átlagos magyar megyényi választópolgárról van szó. Egyértelmű választási helyzetben szerepük nem túl jelentős.
Bár hosszan lehet vitákat folytatni arról, hogy indolt-e a külhoni magyaroknak választójogot biztosítani, ám azt kiemelhetjük, hogy a kiskapuk, s az azokat teljesen be nem záró hazai jogalkotás miatt egyesekben csökkenhet a bizalom a választási rendszerrel kapcsolatban. Ami egy demokratikus, képviseleti alapú, azaz választásokra építő rendszerben nem túlzottan szerencsés a politikai elit legitimációja szempontjából. Ezért szerencsés lenne, ha ezek a joghézagok valahogyan bezáródnának.
