Ma már elképzelhetetlen október 23-a Békemenet és nagy ellenzéki gyűlés nélkül. Nem volt ez másképp tegnap sem, amikor a kormánypárthoz szorosan köthető "civil" szervezetek ismét végigvonultak Budapest utcáin, miközben az ellenzéki erők széles palettát felvonultatva a Műegyetem előtti rakparton sorakoztak fel.
A Békemenetet tavalyról akár át is lehetett volna copy-pastelni Schmitt Pál módra. Újdonságot nem lehetett sem látni, sem hallani: szokásos arcok, szokásos hanták, és persze a haza védelme a fantom ellenségektől. Orbán Viktor sem változott semmit, nézőközönsége örömére ismét odaszólt az EU-nak és az ellenzéknek.
A Békemenettel és az Orbán beszéddel szemben az ellenzéki nagygyűlés a tavalyihoz képest már más forgatókönyv mentén zajlott. Míg a tavalyi kedélyes hangulatban Bajnai Gordon zászlóbontásáról szólt, addig idei már inkább a széthúzásról. Ebből jócskán kivették a részüket Gyurcsány Ferenc és a DK-sok szervezettnek tűnő szabadcsapatai, akik alig hagyták, hogy Mesterházy elmondja a beszédét. Vele együtt több felszólaló is elkezdte a szöget verni az amúgy is ingatag lábakon álló ellenzéki összefogásba.
A feszültség nő, és le sem lehetne tagadni: közelegnek a 2014-es választások.
A kormányoldalon a helyzet változatlan
Az október 23-i Békemenet és a miniszterelnök beszéde is a hagyományos forgatókönyv mentén zajlott. A súlyos transzparencia hiánnyal és a pénzeivel elszámolni nem tudó Békemenet szervezőgárdája ismét összehozott egy nagyjából 100-150 ezer fős tömeget, amely a már megszokott számháború jegyében egymillió főre duzzadt.
Sokkal érdekesebb volt maga a tematika, az agresszióellenesség, amely egyfajta öngólként is értelmezhető. A Békemenet ugyanis amellett a Fidesz mellett tartott szimpátia tüntetést (vonulást), amely agresszívan, a civil szervezetekkel és más pártokkal (nem beszélve az illetékes uniós intézményeket), teljesen átformálta Magyarországot az elmúlt négy évben: agresszív alkotmányozás, agresszív retorika (harc mindenki és minden ellen), agresszív államosítás és agresszív gazdaságpolitika.
Orbán Viktor harcos retorikája sem változott semmit, most sem kellett nélkülöznünk a túlzó kirohanásokat és a hantákat.
"Tudjuk azt is, hogy 2006-ban ezen a napon puskával üldöztek minket."
Azt ma már senki ne tagadja, hogy 2006. október 23-án valóban előfordultak komoly rendőri túlkapások, de a miniszterelnök kijelentése finoman szólva is túlzó. Puskával biztosan nem üldözték őt egyáltalán. Sőt, ő tolta rá a követőit az elszabadult eseményekre.
Orbán szerint a baloldal bármikor átadná az országot a gyarmatosítóknak.
"A pufajkát öltönyre, a tavarist Tavaresre cserélték."
Természetesen értjük, hogy a miniszterelnök nézőközönsége előtt hálás téma a kommunistázás és a gyarmatosítás. Csak hogy sem az Unió, sem a külföldi multinacionális vállalatok nem gyarmatosítanak minket. Előbbi komoly pénzügyi támogatásokat ad, míg utóbbiak azt a tőkét hozzák az országba, amely nélkül Magyarország képtelen lenne a növekedésre. A fejlesztési források 97 százaléka jön az EU-tól. Nem véletlen, hogy Orbán egy nappal korábban az EU pénzből felújított Zeneakadémia megnyitóján egészen másról beszélt.
Érdekes éppen ezt a mondatot hallani Orbán Viktor szájából. Elvégre éppen az ő kormánya zsarolt ki 3000 milliárdnyi nyugdíjmegtakarítást a lakosságtól az államadósság elleni harc szent céljának érdekében. Külön fájdalmas a történetben, hogy a harcot azóta még így is elbuktuk. Akkor most ki is veszi el a nyugdíjakat?
Összefogás helyett széthúzás
Bár az ellenzéknek remek lehetősége lett volna az összefogás erejét demonstrálni a közös ünnepen, ehelyett csak még nagyobb széthúzás körvonalazódott. A színpadon összesen nyolc ellenzéki vezető kapott lehetőséget a felszólalásra, akik közül legalább hárman - egyik sem az Együtt és az MSZP képviselője - ezt arra használták fel, hogy saját stratégiájukat követve szétzilálják az egészet. Nyilván azok, akik ilyen vagy olyan okból kimaradtak az együttműködésből.
Nagy meglepetést nem okozott, hogy ebben egyértelműen Gyurcsány Ferenc és a DK fanatikus rajongótábora vitte a prímet. A volt miniszterelnök karakán stílusában tovább sürgette az ellenzéki összefogást: "közös miniszterelnök jelöltet, és legalább tavaszig közös listát". A dolog pikantériája, hogy Bajnai Gordon és Mesterházy Attila éppen egy nappal korábban írta alá az MSZP-Együtt-PM megállapodást. Gyurcsány természetesen hiányolja szervezetét a megállapodást aláírói közül, és ezért inkább arra törekedett, hogy a nem túl erősre sikeredett meglévőt szétzilálja - nem csak beszédével, hanem a közönség soraiba szervezett fanatikus támogatóival is.
Ellentétes hatás
Ám könnyen lehet, hogy ezzel pont az ellenkező hatást érte el és megerősíti az MSZP-Együtt szövetséget. Mesterházy különösen gyorsan adott interjújában az esetleges nyíló kapukat is egyből bezárta: "Ha a beszédemre sem kíváncsiak, miért akarnak együttműködni velünk? A tárgyalásokat lezártnak tartom." És meglepődnénk, ha Bajnaiék ne állnának ki gyorsan az éppen egy nappal korábban aláírt szövetség mellett.
Így utólag feltehetően mind Mesterházy, mind Bajnai úgy érezheti: nem volt a legokosabb ötlet a főszervezők részéről, hogy Gyurcsány Ferencet is színpadra engedték. Főhet miatta a feje a többieknek, mert mindeközben a Fidesz erőt és egységet sugároz; programjával, lépéseivel és retorikájával balról előz.
Ezt leszámítva az ellenzéki ünnep mondanivalója mit sem változott: a központi téma továbbra is Orbán Viktor volt. Emiatt elég paradox helyzet alakult ki: miközben mindenki Orbán távozásának szükségességéről beszélt, az ellenzék a szétesettség látszatát keltette.
----
FRISSÍTÉS [16.30]: Közben az Együttes Juhász Péter posztolta a Facebookjára az ellenzéki pártok közti megállapodás vonatkozó részletét, amely rögzítik, hogy nem egymással foglalkoznak.
