A Ténytár már korábban írt arról, hogy a takarékszövetkezetek államosítása a trafikmutyinál is komolyabb ügy lehet, amely sok milliárdos tőkét és több százezer tulajdonost érinthet. Bár a takarékszövetkezeti szféra élesen tiltakozott az átalakítás ellen, az végül - a dohánykereskedelem államosításához képest - viszonylag simán átment.
Ebben a téma összetettségén kívül az is közrejátszott, hogy az integrációs rendszerből való kimaradás súlyos kockázatokkal járt volna a takarékszövetkezetek és szövetkezeti hitelintézetek tekintetében. A korábbi, amúgy is durva centralizáció után most eljött a színvallás ideje: az integrációt kiteljesítő új törvénycsomag a tulajdon formális elvonása nélkül teszi illuzórikussá a takarékszövetkezeti tagok tulajdonosi önállóságát azzal, hogy az integrációs szervezet szinte minden fontos kérdésben dönthet.
Az előzmények: az államosítás és annak menete
Ahogyan már korábban írtuk, az új rendszerben az egyes takarékszövetkezeteknek szinte semmilyen fontos kérdésbe nincs beleszólásuk. Az integrációs törvény gyakorlatilag kizárja az új rendszer tagjait szinte minden stratégia döntésből, és a Postabank tőkeemelése miatt még kisebbségbe is kerültek a korábbi tagok (a Postabank, és így rajta keresztül az állam 51 százalékos részesedéssel rendelkezik). Ráadásul a takarékszövetkezeteknek nem volt választásuk: aki nem csatlakozott az állami irányításhoz, az kizárta magát a rendszerből, és rövid időn belül csődbe mehet.
A szövetkezetek élére mostantól az állam nevezhet ki vezetőket, így könnyen bármelyik szövetkezet szoros állami felügyelet alá kerülhet, és az ott lévő pénzeket is olyan célokra használhatják fel, amely a kormány érdekei mentén húzódik meg.
És ez csak a kezdet...
A nemrég megalkotott és november 1-el között hatályba lépett törvényt máris módosítani akarja a kormánytöbbség. A változtatás elvileg azzal függ össze, hogy a számtalanszor módosított hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényt egy új jogszabállyal váltanák fel. Ez tartalmazna részletes szabályokat - a szövetkezeti jellegükre figyelemmel - ezekre a szervezetekre nézve. Így valóban szükségessé válhat a törvény kiegészítése.
Azonban felmerül a kérdés, hogy ez a szándék miért nem volt világos már a törvény nyári (július 5-ei) elfogadásakor, miért kell most, gyakorlatilag a hatályba lépés pillanatában módosítani a jogszabályt.
Centralizáció!
A kérdés megválaszolásához elég, ha a módosítás valódi okát nézzük. Ez pedig nem más, mint a rendszer további centralizációja.
Az új szabályok szerint ugyanis a takarékszövetkezet biztonságos működése érdekében az Integrációs Szervezet akár a tagok szavazati jogát is felfüggesztheti egy évre. Ezzel gyakorlatilag a tagok tulajdonjogának formális elvonása nélkül a legfontosabb tulajdonosi jogosítványuktól fosztja meg őket: attól, hogy tulajdonosi jogaikkal élve szabadon dönthessenek a szövetkezet ügyeiben.
Einstand?
Egyes blogok már einstandot emlegetnek, s ez nem is túlzás. A valódi einstandon azonban már rég túl vagyunk: az új, integrációs szervezet kialakításával már államosították ezt a szektort. Ezek a szabályok csak a most kialakított, egységes rendszer konzekvenciájának tekinthetők. Amennyiben ugyanis a szervezet integrált egységként akar működni, akkor a szövetkezeti tagok autonómiáját szükségszerűen korlátozni kell. Márpedig a cél egyértelműen egy egységesen működő hitelintézeti rendszer kialakítása volt.
Kolhozosítás?
Ezt a lépést sokan a Kádár-korszak mezőgazdasági szövetkezeti rendszerének kialakításával, az ún. kolhozosítással állítják párhuzamba. Ennek van ugyan némi alapja, de azért a két átalakítás jelentősen eltér egymástól.
A közös vonás mindkét rendszerben, hogy formálisan nem vonta el az egyének tulajdonjogát, azonban a döntési szabadságukat erősen korlátozta. A kolhozosítás nyomán a szövetkezetbe bevitt földből képezett tulajdoni hányad továbbra is a tag tulajdonában maradt, azonban a tulajdonosi döntéseket immáron a szövetkezet hozta. Ebben a rendszerben az integrációs szervezet hozza meg a legfontosabb döntéseket. Annak a biztosítékaként, hogy a tagok az egységes fellépést, illetve a biztonságos működést ne veszélyeztethessék azt rögzíti a törvényjavaslat, hogy az integrációs szervezet akár fel is függesztheti a "renitens" tagok szavazati jogát. Így lényegében itt is elvonják a legfontosabb tulajdonosi jogot - a tulajdon formális elvétele nélkül.
Valódi szövetkezet?
Eléggé korlátozott módon. A szövetkezeti együttműködésnek ugyanis az az alapja, hogy a tagok önszerveződésére épít. Ennek a rendszernek láthatóan nem ez a célja, hanem egy egységes, államilag irányított szervezet létrehozása. Az egyetlen, jelentős szépséghibát "mindössze" az jelenti, hogy ezt magánszemélyek tőkéjéből éri el a kormányzat.
