A legfrissebb PISA-tesztek alapján a magyar diákok nemcsak a humán és természettudományi tárgyakban maradtak le az OECD-átlaghoz képest, hanem a kulcsfontosságú problémamegoldás területén is a sereghajtók közé kerültek.
A 15 éves diákok körében elvégzett tesztek alapján az elmúlt négy évben jelentősen romlott a kreatív problémamegoldó-képessége a közoktatásban résztvevő diákoknak, és hasonlóan a szövegértéses és matematikai feladatokhoz, már itt sem érték el az OECD-átlagot.
A problémamegoldó-képesség talán még a matematikánál és a szövegértésnél is fontosabb, hiszen a munkában, de az élet minden területén szembesül az ember azzal, hogy a felmerülő problémákra kreatív megoldást kell adnia. A munkaadók is többnyire azt vizsgálják, hogy az egyes szituációkra, milyen választ ad az álláskereső.
A PISA-mérés
A PISA-mérés az OECD tagállamok körében elvégezett teszt, amely a 15 éves diákok kreativitását, műveltségét, és számolási készségeit méri fel. A teszt mellett kérdőívekben különböző kérdésekre is választ lehet adni, így összességében az eredmények több kontextusban is értelmezhetőek lesznek.
A PISA-mérés eredményei a résztvevő országok számára mértékadó lehet, hiszen nagyjából pontos képet adhat a közoktatási rendszer állapotáról, annak minőségéről és a megmutatja, hogy mely területekre kell koncentrálni.
Romló teljesítmény a magyar közoktatásban
Az utolsó felmérés azt mutatja, hogy a magyar közoktatásban 2009 óta nemhogy minőségi javulás nem ment végbe, hanem pont az ellenkezője történt: komoly lemaradásba kerültünk az OECD országok többségéhez képest. Mind matematikában, mind szövegértésben, mind a természettudományokban jelentősen visszaesett a magyar diákok átlaga, ahogy azt már korábban megírtuk részletesebb elemzésünkben.
A magyar diákok teljesítménye minden területen csökken 2009 óta, szövegértésből hat, természettudományokból kilenc, matematikából pedig 13 ponttal. Ez azt is jelenti, hogy az eredmény mindhárom területen elmarad az OECD országok átlagától, matematikából a hátrány szignifikáns.
Az újabb sokkoló adatok pedig azt mutatják, hogy nemcsak az imént felsorolt területeken esett vissza Magyarország, hanem a kreatív problémamegoldásban is, ahol a magyar diákok még csúfosabb eredményt érték el.
A 44-es listán a 33. helyet érte el hazánk, a fejlett országokhoz képest utcahossz lemaradásban vagyunk, de még a régióban is csak Bulgáriát tudtuk megelőzni. Az 500-as átlaghoz képest a magyar átlag 459 volt.
Még nagyobb problémára utal, hogy a felmérésben résztvevő diákok egyharmada annyira gyenge eredményt ért el a tesztben, hogy kisebb problémamegoldó készséget, illetve kreativitást igénylő munkát sem tudna elvégezni, így teljesen kiszorulhatnak majd a munkaerőpiacról. Ők a betanított segédmunkánál komolyabb feladatot nem, vagy nehezen tudnak majd elvégezni, illetve marad a kormány által mostanában középpontba helyezett közmunka.
A romló problémamegoldó-képesség azt is jelenti, hogy a versenyszféra egyre nehezebben tud meríteni a hazai oktatási rendszerből, amely koránt sem segíti a gyenge lábakon álló munkaerőpiacot.
A kreativitás hiánya
A magyar gazdaság és munkaerőpiac egyik legnagyobb hiánya a gyenge termelékenység, amely szoros összhangban áll az oktatási rendszerrel a humánerőforrás (humán tőke) minőségén keresztül. A hazai termelékenységi adatok nem érik el az uniós átlag kétharmadát, így nem meglepő módon a magyar gazdaság az elmúlt 10-15 évben alig tudott konvergálni az uniós átlaghoz, és az egy főre eső GDP továbbra is alacsonynak tekinthető a nyugat-európai országokhoz képest.
A gyenge adatokban szerepet játszik a gyenge oktatási rendszer, hiszen hiába érkezik külföldi tőke hazánkba, ha hiányzik a kreatív, jó problémamegoldó-képességgel rendelkező humán erőforrás. Ráadásul az elmúlt években felgyorsuló migráció során pont azok a diákok hagyják el az országot, akik a kompetencia teszteken bizonyára a legjobban szerepelnének. (Erre természetesen nincs egyértelmű bizonyíték, azonban az biztosan kijelenthető, hogy a külföldi egyetemek és cégek elsősorban azokra a diákokra "teszik rá a kezüket" akik kellően kreatívak, és megfelelnek a magas nyugati elvárásoknak.)
A jelenlegi tesztek és tendenciák alapján így kijelenthető, hogy a következő években, ha nem lesz radikális változás a közoktatásban, akkor a jövőben az egymillió közmunkás országa leszünk, és nem az egymillió kreatív szakemberé.
.png)
Nem várható előrelépés
Márpedig az eddigi trendek nem az előrelépés irányába mutatnak. A foci kiütéssel győz az oktatás fölött, Hoffmann Rózsa ténykedése és az erős centralizáció káoszba sodorta az oktatási rendszert, miközben a testnevelés és a hittan fontosabbá vált, mint a technika, vagy a tudományok iránti érdeklődés erősítése. Ha így haladunk előre, akkor 10 év múlva már nem azért kell majd aggódni, hogy a diákok tudják-e használni a számítógépen a szövegszerkesztő,- vagy táblázatkezelő programokat, hanem, hogy rendelkeznek-e majd némi problémamegoldó-képességgel ahhoz, hogy a betanított, vagy közmunkánál minőségibb munkát el tudjanak vállalni.
A tendenciák aggasztóak, és a minőség folyamatos romlása rányomhatja a bélyegét a jövőre. Ha a külföldi vállalatok azt tapasztalják, hogy a közoktatás és a felsőoktatás nem képes kitermelni a megfelelő szaktudású embertömeget, akkor értékteremtő beruházások nem fognak hazánkba érkezni, hiszen kellően széles kreatív munkaerő hiányában inkább olyan országban ruháznak majd be, ahol az infrastruktúra kiépített, erős a jogbiztonság és megfelelő mennyiségű és mennyiségű, jól képzett és megfizethető szakembergárda áll rendelkezésre.
