A már lassan három hónapja indított sorozatunkban a kormányrúdnál lévő politikusok teljesítményét elemezzük. Először két karakteres kormányzati személlyel (Matolcsy György és Hoffmann Rózsa) foglalkoztunk, utána rátértünk a hazai politikai élet legfajsúlyosabb szereplőjére, azaz Orbán Viktorra. Ebben a bejegyzésben a miniszterelnökünknek (a teljesített és az elbukott ígéretei, illetve a legjelentősebb szélkakaskodásai és a legnagyobb hantái után) azokat a megnyilvánulásait vesszük elő, amelyek az elmúlt években történtek és az Európai Unióhoz kötődnek.
Az európai politikával kevésbé foglalkozó, Brüsszelt csak a bankárokkal azonosítani tudó választópolgárok számára igen frusztráló lenne, ha Orbán Viktor 5 évvel ezelőtti önmagával vitatkozna egy televíziós vitán - már ha egyáltalán járna ilyenekre. Ma ugyanis majd minden európai kérdésben az ellenkezőjét mondja mindannak, amit ellenzékben vallott és célul tűzött ki.
Az európai parlamenti választások előestéjén különösen érdekes kérdés, hogyan lett Brüsszelből mégis Moszkva, hogyan nem lettünk Európa legversenyképesebb gazdasága, vagy hogy miért volt Grúziával szembeni orosz agresszió elítélendő és miért nem az most. Na, de haladjunk csak szépen sorjában!
Nem leszünk gyarmat!!!
Elsőként érdemes lefektetni az alapokat arról, mit is gondol miniszterelnökünk az európai integrációról.
„Brüsszel tehát nem Moszkva, még ha a Varsói Szerződésből és a KGST-ből épp csak szűk két évtizede szabadult nemzetként érzékeny fülünk is van az ehhez hasonló tetszetős áthallásokra” - írta Orbán Viktor 2009. január 20-án a Magyar Nemzetben.
Helyesbítünk, mit is gondolt 2009-ben, mielőtt még kormányrúdhoz került volna. Azóta persze minden megváltozott, a pár éve még megvédett brüsszeli bürokratákra ma már máshogy kell gondolnunk. Arra gondolni sem merünk, hogy csupán az orbáni retorika változott, így valószínűleg öt év alatt akkorát fordult a világ, hogy ma már Brüsszelből fújnak a Dnyeper-táji szelek, ahogy ezt újból és újból megtudhatjuk.
„Nem leszünk gyarmat. [...] Jól ismerjük a kéretlen elvtársi segítség természetrajzát, és felismerjük akkor is, ha nem váll-lapos egyenruhában, hanem jól szabott öltönybe bújik. […] Egyenlőséget követelünk a magyaroknak, nem leszünk másodrendű európai polgárok” – mondta Orbán Viktor 2012. március 15-i ünnepi beszédében.
Úgy tűnik három év elég volt Orbán Viktornak ahhoz, hogy a diktatórikus 40 évünket ahhoz a tagállami közösséghez hasonlítsa, amelyhez 2004-ben önként csatlakoztunk. E kemény szavak még érdekesebben hangzanak annak tudatában, hogy egy nappal korábban Orbán az Európai Bizottság elnökének címzett levelében megígérte, hogy a kormány minden szükséges intézkedést megtesz, hogy a kötelezettségszegési eljárások megszűnjenek. Egyik orcánkkal itthon szabadságharcot vívunk, Brüsszelben ígérgetünk a másikkal.
Kár, hogy az ünnepi beszédeket lefordítják, így ugyanis pár nappal később megérkezett Barroso véleménye a szóvivőjének tolmácsolásában e szerint: „Azok, akik az Európai Uniót a Szovjetunióhoz hasonlítják, egyáltalán nem értik, mi az a demokrácia. Ugyanígy nem értik azoknak az embereknek a fontos szerepét sem, akik megvédték a demokráciát, és harcoltak érte.”
Szerencsékre Orbán olajügyi biztosa azonnal a miniszterelnökünk segítségére sietett és cáfolta azt, hogy az ünnepi beszédben megtörtént volna az Európai Unió összehasonlítása a Szovjetunióval. Szijjártó Péter szerint nem történt más, csak félreértették Orbán szavait. Fel sem tesszük a kérdést, hogy a „kéretlen elvtársi segítség” és a „váll-lapos egyenruha” szavakkal vajon akkor kikre gondolhatott a miniszterelnök.
Az EU a saját pénzünket adja vissza?
„Az uniós pénzeket nem tekinthetjük úgy, mintha ajándék lenne, az ugyanis jár nekünk, a csatlakozásunk fontos alapköve. Amikor olyan táblákat látunk, hogy azt az EU támogatta, az formailag igaz, de akkor a saját pénzünket kapjuk vissza” - mondta Orbán Viktor 2013. július 4-én a Parlamentben.
A miniszterelnök a Tavares-jelentés miatt összehívott rendkívüli plenáris ülés napirend előtti felszólalásában fogalmazott úgy, hogy az uniós támogatások címén gyakorlatilag az emberek a saját pénzüket kapják vissza. Ez azonban nincs így, sőt. Az Európai Bizottság honlapján megtekinthető grafikonon, valamint az abból készített grafikonunkon is jól látszik.
A valóságban hazánk tehát nettó haszonélvezője gyarmatosító hatalmaknak az Európai Uniónak. Ez azt jelenti, hogy – ellentétben mondjuk Németországgal – több pénzt kapunk vissza az EU költségvetéséből, mint amennyit befizetünk. Méghozzá sokkal többet. A táblázatban lévő összegeket a befizetett tagdíjunkon felül évenként megkaptunk az Európai Uniótól.
Európa legversenyképesebb gazdasága?
„Mi meg akarjuk nyerni az Unióban zajló gazdasági versenyt, mi akarunk lenni Európa legversenyképesebb gazdasági rendszere" -mondta Orbán Viktor a Parlamentben 2012. július 2-án.
A közelgő európai parlamenti választások miatt bárhova is fordítjuk a fejünket, mindenhol a „tiszteletet a magyaroknak” keménykedéssel felhívással találkozhatunk. Talán felmerülhet a kérdés, hogyha csak a gazdasági versenyképességi mutatóinkat nézzük, akkor sikerült-e az elmúlt években feljebb lépni, ezáltal egyfajta tiszteletet kivívunk az Európai Unióban? A rossz hír az, hogy nem egészen..
A Világgazdasági Fórum (WEF), amely egy non-profit nem kormányzati szervezet, minden évben megvizsgálja a különböző nemzetgazdaságok versenyképességét a világpiacon. A 2013-2014-es felmérés alapján Magyarország jelenleg az EU 28 tagállamán belül a 24. helyezett. Talán nyugodtan meglehet állapítani, hogy az „Európa legversenyképesebb gazdasági rendszere” címtől még nagyon messze vagyunk. Továbbá, amint látható a táblázatból: voltunk mi már előkelőbb helyen is. (igaz, nem sokkal)
(A 2006-2007-es felmérés itt, a 2010-2011-es felmérés pedig itt tekinthető meg)
A WEF felmérésesei alapján láthatjuk, hogy 2006-2007-ben hazánk megelőzte Lengyelországot és Bulgáriát, a legújabb rangsorolásnál azonban ezek az államok már lehagytak minket. A 2013-2014-es adatok az mutatják, hogy jelenleg a piaci versenyképességünk az Európai Unión belül csak Horvátországnál, Romániánál, Szlovákiánál és Görögországnál jobb.
Chikán Attila, az első Orbán-kormány volt gazdasági minisztere is úgy látja, hogy Magyarország versenyképessége jelenleg gyenge és folyamatosan romlik. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az okok gyökerei mélyre nyúlnak és természetesen nem köthetők egyetlen kormányzathoz sem.
Tekintve, hogy 2012-ben a hazai beruházások 97 százaléka uniós forrásból létesült, nem árt jóban lenni az EU-val. A reménykeltő hír talán az lehet, hogy Magyarország lesz az egyik legnagyobb nyertese az Európai Unió 2014-2020 közötti időszakra szóló költségvetésének. A következő hétéves időszak alatt ugyanis több mint 35 milliárd euró (10 395 milliárd forint) fejlesztési és mezőgazdasági támogatás érkezik az országba.
A nagy medve szorításában
Orbán Viktor még a grúz konfliktus idején elég egyértelműen megfogalmazta, mit is jelent egy orosz agresszió és mi is a helyes fellépés ilyen esetben.
„Olyasmi történt, amely a hidegháború vége óta nem fordult elő. A nyers erőpolitika birodalmi szemléletű és erejű érvényesítése, amelyet Oroszország most vállalt, az elmúlt 20 évben ismeretlen volt.[…] Magyarországnak van tapasztalata a vele szemben indított katonai akciókat illetően. Ezért is tartom fontosnak, hogy a politika, az erkölcs és a jövő szempontjából Magyarország egyértelműen foglaljon állást” - mondta Orbán Viktor 2008 augusztusában.
De még 2009-ben is hasonlóan érvelt:
„Az elmúlt időszak eseményei világossá tették, hogy Európának fokozott erőfeszítéseket kell tennie az egységes külpolitika megvalósítása érdekében is. A Grúzia elleni orosz agresszió súlyos figyelmeztetés. Ha Európa engedi, hogy a szomszédságában szuverén államok essenek a leplezetlen birodalmi önkény áldozatává, akkor azzal saját biztonságát is veszélyezteti. Az Európai Unió csak egységesen tud hatékonyan fellépni a terjeszkedési ambícióit újra nyíltan hirdető Oroszországgal szemben” - írta Orbán Viktor, 2009. január 20-án a Magyar Nemzetben.
Mindezzel szembemenve az ukrán konfliktusról még március elején úgy nyilatkozott, hogy Magyarország nem része a konfliktusnak, a magyarok pedig biztonságban vannak itthon és a Kárpátalján is. A beiktatási beszéde egyáltalán nem javítja a tárgyalási pozíciókat bármifajta kárpátaljai autonómia ügyében, viszont Oroszország számára nagyon is előnyös az, hogy van olyan ország az EU-n belül, amely elősegíti Ukrajna destabilizációját, ezzel pedig megbontja a pár éve még áhítozott európai egységet a terjeszkedő oroszokkal szemben. A témában itt írtunk bővebben.
„De hogy egy másik, akut problémát is említsünk: valószínű, hogy uniós tagságunk hiányában az orosz térnyerés is jóval tekintélyesebb lenne a magyar gazdaságban, és még csak dilemmát sem okozna, hogy Magyarország vajon az orosz függést enyhítő Nabucco, vagy a függést erősítő Déli Áramlat gázvezeték mellett törjön lándzsát” - írta Orbán Viktor 2009. január 20-án a Magyar Nemzetben.
Úgy tűnik, az uniós tagság végül nem volt elég az orosz térnyerés visszaszorítására a magyar gazdaságban, ahogy végül a gázvezetékek közti választás sem okozott túl nagy dilemmát, Orbán frissebb nyilatkozatait szemügyre véve:
„A Déli Áramlatnak nincs alternatívája, ki kell alakítani a vezetéket”– mondta Orbán Viktor 2014. május 15-én.
Nem lehet kettős mérce az emberi jogok területén
2009-ben a jogot végzett Orbán még az emberi jogok vad harcosaként tündökölt, aki szerint Európának meg kéne védenie polgárai szabadságjogait.
„Nem lehet kettős mérce, egyformán kell érvényesülnie az emberi jogoknak Európa minden országában. Olyan Európára van szükségünk, amelyik képes megvédeni polgárainak szabadságjogait, akár saját kormányukkal szemben is” - írta Orbán Viktor, 2009. január 20-án a Magyar Nemzetben.
Pár napja azonban képes volt kampánytémát csinálni az Európa Tanács bíróságának ítéletéből (amelynek egyébként semmi köze az Európai Unióhoz, vagy annak bíróságához), amelyben egyébként a bíróság nem az életfogytiglani büntetést kifogásolta, mindössze a felülvizsgálati lehetőség hiányát ítélte embertelennek. A hiteles tájékoztatás helyett hívei körében Orbán először óriásit csúsztatott azzal, hogy a döntést az EU-hoz kapcsolta, majd farzsebből húzta elő a szokásos retorikát.
Több tiszteletet az Európai Uniónak!
Végezetül álljon itt egy újabb idézet Orbán Viktortól, amelynél szebbet mi sem kanyaríthatnánk így az európai parlamenti választások előestéjére.
„Abban is van igazság, hogy hazánk csatlakozása óta a magyar polgárt sok szempontból az Európai Unió óvja – nem egy esetben saját kormányának politikájával szemben.”.. „Sokszor aztán olyan kudarcokért is Európát szidjuk – akaratlanul is a kormányzat érdekeinek megfelelően –, amelyekért pedig nem az EU, hanem a magyar kormány a felelős. Csak éppen a kormány kommunikációs gépezete a felelősséget ügyesen áthárítja Brüsszelre, ami azért is lehet sikeres, mert az Európai Unióhoz történt csatlakozásunkkor azt gondoltuk, hogy a legnagyobb problémát a szuverenitásunk feladása jelenti. Ezzel szemben az élet szinte minden területén azt látjuk, hogy Európa valójában gyengébb, mint kellene” - írta Orbán Viktor, 2009. január 20-án a Magyar Nemzetben.
