Ahogy múltkor megírtuk, a Magyar Nemzeti Bank sok tízmilliárd forintot szórt el az elmúlt időszakban ingatlanvásárlásokra és egyéb tevékenységekre. Azóta kiderült, hogy a jegybank még ennél is nagyobb ütemben pazarolja a forrásait: 200 milliárd forintot utalt át alapítványainak, valamint ha minden igaz, még további ingatlanvásárlások és felújítások várhatóak, mivel az erre a célra félretett keret 90 milliárd forintot tesz ki.
A Magyar Nemzeti Bank öncélúan, felhatalmazás nélkül, a felügyelő bizottságot megkerülve szórja a pénzt, miközben a jegybanknak nem célja sem az ingatlanspekuláció, sem a hazai oktatás fellendítése. Az MNB-nek a törvényben rögzített célja az inflációs cél biztosítása, valamint a pénzügyi rendszer stabilitásának megóvása.
Mindeközben a felelőtlen kamatpolitikának köszönhetően a forintárfolyam elszállt, nagyobb veszteséget okozva, mint amekkorát az ország nyer az alacsony kamatkörnyezetből.
Ahogy múltkor is megírtuk, a jegybank több ingatlant is megvásárolt felhatalmazás nélkül, megkerülve a jegybanki felügyelő bizottságot. Bár a jegybanki kommunikáció azt állítja, hogy mivel a bank nyereséges, ez nem érinti sem az állami költségvetést, sem az adófizetők pénzét, jól tudjuk, hogy a költekezés a tartalékok kárára megy. Ahelyett, hogy a bank a nehezebb időkre félretenné a mostani nyereségét, kisebb terhet rakva a költségvetés vállára amikor majd veszteséges év jön - egy pénzügyi turbulencia esetén hamar veszteséges lehet a jegybank, ha emelni kell a mostani extrém alacsony kamatlábat -, inkább az elnök hóbortjaira költ el sok 100 milliárd forintot.
Honnan van a nyeresége az MNB-nek?
Mielőtt bárki is megveregetné Matolcsy György és a mostani vezetés vállát, érdemes tisztázni, hogy honnan is ered az MNB nyereségének legnagyobb hányada.
A képlet igen egyszerű: a jegybank különböző tranzakciókat és devizakonverziókat hajt végre, az árfolyamnyereség pedig növeli a bank nyereségét. Honnan ered az árfolyamnyereség? A Simor-érában a 2008-as pénzügyi válság után jelentős devizatartalékot halmozott fel a bank, az euró árfolyama pedig jóval alacsonyabb volt a mostani árfolyamnál. Így a mostani gyenge árfolyam kedvez a jegybanknak.
Nem a jegybank feladata a felsőoktatás megújítása
Bár a sok 10 milliárd forintos ingatlanvásárlás is meglephette a közvéleményt, még ennél is durvább az az összeg, amelyet a jegybank az alapítványainak utalt át. Különböző oktatási célokra 200 milliárdot akarnak elkölteni, miközben a felsőoktatás éves állami támogatása egyes becslések szerint ennek alig több mint a fele.
A költekezéssel több probléma is van:
- A jegybanknak nem feladata a felsőoktatás támogatása, fellendítése, különösképpen nem ilyen nagy összegben. Ez közvetlenül az állam feladata, illetve magánkézben lévő intézményeket is akkreditálhatnak felsőoktatási célra, de az itt elköltött pénzek nem kapcsolódnak az állam intézményi rendszeréhez. A jegybanknak a törvényben rögzített feladata az árstabilitás és a pénzügyi stabilitás biztosítása. Utóbbit nem támogatja a költekezés, mivel tartalékok hiányában a költségvetésnek kell majd kipótolnia a jegybank jövőbeli veszteségeit. A jegybank ily módon saját törvényét sérti meg.
- Továbbá a jegybank közfeladatot lát el, forrásait pedig csak a törvényben kijelölt célokra költheti el. A célok között pedig nem szerepel a Pallas Athénéről elnevezett alapítvány 200 milliárd forintos támogatása.
- A költekezés nem transzparens, nem tudni mi kerül ilyen sokba, még akkor sem, ha egy több éves programról van szó. Matolcsy már jóval korábban, tavaly nyáron lefejezte a belső ellenőrzési mechanizmust, amikor "elnöki utasításra" eltávolították a belső ellenőrzés első emberét. Ennek következtében a meggyengített felügyelő bizottság sem mert lépni az ügyben, mielőtt bármilyen tranzakció megtörtént volna.
Matolcsyzmus felemelkedés?
Ennél is aggályosabb, hogy milyen minőségű oktatást szeretnének ebből a pénzből csinálni. Matolcsy György kijelentése a neoliberális közgazdaságtan bukásáról még csak viccesnek sem mondható. Már csak azért sem, mert a nálunk jóval fejlettebb, jóval gazdagabb és jóval magasabb életszínvonalú országokban továbbra is alkalmazzák ezen tudásokat, miközben a matolcsyzmus négy éve alatt egyáltalán nem sikerült felzárkóznunk ezekhez az országokhoz, bármennyire is szeretnénk hinni a tündérmesében.
Igaz, hogy a neoliberális közgazdaságtan nem nevezhető közel sem tökéletesnek, ráadásul a dereguláció és a túlzott liberalizálás nagyban hozzájárult a 2008-as pénzügyi válsághoz, viszont bukásról egyáltalán nem lehet beszélni, mivel a közgazdaságban különböző paradigmák jelennek meg, épülnek be a gazdaságpolitikai döntéshozásba, és ezek keverékei egymás mellett is élni tudnak. Egy-egy válság hozhat paradigmaváltást, de ez nem a többi irányzat eltűnését jelenti.
Továbbá érdemes megjegyezni, hogy Matolcsy György (aki a keynesi közgazdaságtan híve) teljesen félreértelmezi annak nézeteit, mivel úgy gondolja, hogy keynesianizmus egyenlő azzal az állami beavatkozással, pedig ami Magyarországon történik ez egyáltalán nincs így.
Pazarlás felsőfokon
Az ingatlanvásárlásra és az oktatásra elköltött sok 100 milliárd mellett a jegybanknak még arra is van pénze, hogy lecserélje a teljes készpénzállományt, ami elavultnak egyáltalán nem nevezhető. Ez ismét egy legalább 10-20 milliárd forintos tétel.
Bár 2013 elején a jegybank új vezetése felelős gazdálkodást hirdetett meg, az elmúlt fél évben teljesen elszaladt a ló Matolcsy Györggyel. A rendszerváltás óta nem látott pazarlásba kezdett a bank felélve azokat a tartalékokat, amelyekre a jövőben majd nagy szüksége lenne. Felelős gazdálkodásról itt már szó sem lehet, csak öncélú, átláthatatlan pazarlásról.
