Lassan nyilvánosságra kellene kerülnie a jövő évi költségvetésnek, azonban Lázár módosító indítványának köszönhetően erre nagy valószínűséggel csak október végén kerül sor, amikor már bőven lezajlott az önkormányzati választás. Nem véletlen a nagy titkolózás: Varga Mihály nyilatkozatából és a kiszivárogtatott információk alapján nagyon úgy tűnik, hogy Magyarországon a Bokros-csomag óta nem látott megszorításokra készül a kormány.
Ha valóban igaz az a terv, hogy az állami újraelosztást a GDP 45 százalékára kell csökkenteni (jelenleg ez az arány 50 százalék környékén van), akkor ez nem jelentene mást, minthogy a költségvetés kiadási oldalát megközelítőleg 1500 milliárd forinttal kellene csökkenteni. Az információk alapján erre fokozatosan kerül sor, de nagy valószínűséggel a ciklus második felére, azaz 2017 környékére megvalósulhat a tervezett GDP-arányos 5 százalékos kiadáscsökkentés.
Az Orbán-kormány eddig sem tétlenkedett, ha a megszorításokról volt szó, de ez az 1500 milliárdos csomag minden eddiginél nagyobb lenne (főleg abban az esetben, ha figyelembe vesszük, hogy a korábban bejelentett intézkedések csak egy része valósult meg). Érzékeltetésképpen: a költségvetésből ennél kevesesbbet költünk egészségügyre, vagy oktatásra és a nyugdíjkasszának is csaknem háromnegyedét tenné ki a csomag.
Csomag-csomag hátán
Nem véletlen a nagy titkolózás a jövő évi költségvetés körül: az Orbán-kormány népszerűségének mélypontja abban az évben volt (2012), amikor a magyar gazdaság recesszióba került, és Matolcsy György havonta jelentette be a megszorító kiigazító csomagokat. Egy fontos és könnyen nyerhető választás előtt így nincs értelme kockáztatni, illetve magas labdát adni az amúgy is gyenge lábakon álló ellenzéknek, jobb pár héttel az önkormányzati választás után bejelenteni a következő négy évre vonatkozó nagy megszorító csomagot.
Nehéz megszámolni, hogy az elmúlt négy évben, hány nagyobb kiigazító csomag volt (Matolcsy György alatt legalább négy nagyobb, még Varga Mihály minisztersége alatt két kisebb), az viszont biztos, hogy ez a mostani 1500 milliárdos csomag minden eddiginél nagyobb lenne. És mivel elsősorban a kiadási oldalt fogja érinteni, ott is nagy valószínűséggel a szociális ellátások egy részét (ide tartozik a nyugdíjkassza, a lakhatásra, fogyatékosokra, kirekesztettekre és munkanélküliekre fordított források, az özvegyek és árvák juttatásai, illetve a családdal és gyermekekkel kapcsolatos szociális juttatások), ezért nyugodt szívvel lehet újabb megszorító intézkedésnek nevezni.
De miért is van erre szükség, amikor a költségvetési hiány az elmúlt években stabilan 3 százalék alatt volt, is idén sem várható, hogy átlépjük a küszöbértéket?
Szükségesek a szerkezeti reformok
Az ok igen egyszerű: a magyar gazdaság komoly szerkezeti problémákkal küzd, ezt már mi is megírtuk korábban bejegyzéseinkben. Tehát arról nincs értelme vitázni, hogy szükségesek-e vagy sem az átalakítások, illetve csökkenteni kell-e az újraelosztás mértékét, mert az valóban kirívóan magas Magyarországon, ha a környező országok átlagát nézzük. Magyarországon már a rendszerváltás óta probléma volt, hogy az állam túl bőkezű egyes rétegekkel, ezt próbálta orvosolni 1995-ben Bokros Lajos, de végül részben kudarcot vallott. (Azért csak részben, mert az akkori intézkedések végül növekedési pályára állították a gazdaságot, és köszönhetően az 1994 és '96 között zajló fiskális és monetáris lépéseknek, a magyar gazdaságban az ezt követő 5-6 évben lezajlott egy olyan gazdasági ciklus, amelyre méltán tekinthetünk büszkeséggel.)
Szerkezeti reformok tehát szükségesek, az azonban közel sem mindegy a 4 millió szegény országában, hogy honnan is vág a kormány a hiánycél eléréséhez. A Fidesz eddigi uralkodó gazdasági nézete az a téves konzervatív gazdaságfilozófiai felfogás volt, hogy a személyi jövedelemadó csökkentésével orvosolni lehet a gazdasági problémákat és növekedési pályára lehet állítani a gazdaságot.
Mint tudjuk, ez megbukott, hiszen hiába az egykulcsos adó és az 500 milliárdos szja-csökkentés, a 2010-14 közötti ciklusban a gazdaság gyakorlatilag stagnált, és számos megszorító intézkedésre volt szükség ahhoz, hogy stabilizálni lehessen az adóátalakításból fakadó bevételkiesést. Ezt részben kiadáscsökkentéssel, részben létező adók megemelésével, illetve újabb adók bevezetésével orvosolták. Ebből fakadóan az adóterhelés alig csökkent Magyarországon, viszont arányában többet vesztettek az alacsonyabb jövedelmi tizedekben lévő csoportok, míg a gazdagabbak jobban jártak, mint azelőtt.
A szociális ellátó rendszerbe való belenyúlás nagy valószínűséggel azokat érintené kedvezőtlenül, akik az elmúlt négy évben is rosszul jártak az adóátalakítások során, így az egyre szélesebb, lecsúszó társadalmi réteg még nehezebb helyzetbe kerülhet.
Hangsúlyozzuk, hogy az allokáció csökkentésére, a költségvetés lefaragására szükség van, hiszen régiós versenytársainkhoz képest (40 százalék körül) iszonyúan magas a magyar újraelosztá aránya(50 százalék), a legsikeresebb országoknál egyébként ez a arány inkább 30 százalék körül mozog. Nem lehet megkerülni azonban a méltányossági kérdéseket. Ezért olyan területeket kell találni, ahol a kiadások csökkentéssel együtt hatékonyságnövekedés is megvalósulhat.
Önellentmondások
Ilyen terület például az egészségügy, vagy az oktatás, amelybe GDP-arányosan hatalmas összegeket áldoz a kormány előrelépés nélkül. A privát szféra térnyerése, illetve beengedése tehát nem elvetendő, mert az az elmúlt 25 évben bebizonyosodott, hogy az állam képtelen megoldani, hogy létrehozzon Magyarországon egy tisztességes és minőségi egészségügyi vagy oktatási rendszert.
A privát szféra beengedése az egészségügybe viszont egy öngólt jelentene a Fidesz számára, hiszen eddig pont a mostani kormánypárt volt az egyik legnagyobb ellenzője az egészségügyi szektor privatizációjának. Nem beszélve arról, hogy az elmúlt négy évet nem éppen az jellemezte, hogy a kormány nagyobb teret engedne a magánszférának, hiszen rengeteg szektorban ment végbe újraállamosítás.
A Fidesznek ráadásul eddig is "komoly tervei" voltak arra, hogy a GDP-arányos újraelosztást csökkenteni fogják, az első Széll Kálmán-tervben például úgy számoltak, hogy 2015-re ez akár 40 százalék közelébe is csökkenhet (ez körülbelül 3000 milliárd forintot jelentene). A ráta csökkentése tehát nem újdonság, csak az elmúlt 4 év során kiderült, hogy a kormánypártnak fogalma sincs arról, hogy azt hogyan lehetne úgy megcsinálni, hogy vagy ne vezessen komoly népszerűségcsökkentéshez (szociális ellátások drasztikus csökkentése), vagy presztízsveszteségbe (egészségügyi ellátó rendszer részben magánosítása). 
Forrás: Portfolio
Mire megy el túl sok pénz?
A portfolio.hu szerint általános közösségi szolgáltatásokra, gazdasági kapcsolatokra, valamint jóléti kiadásokra többet költünk a többi, általunk kiválasztott országhoz képest. Pedig éppen ezekben a szektorokban terjeszkedik túl manapság az Orbán-kormány. Csak a túltervezett infláció miatti, infláción felüli nyugdíjemeléssel 150-200 milliárd forintos többletkiadás keletkezett a nyugdíjkasszában, az energiaszektorban való terjeszkedés pedig további súlyos tízmilliárdokba kerül a magyar államnak.
Forrás: Portfolio
Ebből nagy baj is lehet
A korábbinál nagyobb lehet a szándék, hogy tényleg csökkentsék a redisztribúció mértékét, hiszen a gazdaság négy évig stagnált, és a mostani növekedés is többnyire átmeneti tényezőknek, valamint az alacsony bázisértéknek köszönhető. Szerkezeti átalakítások nélkül pedig lehetetlen felzárkózni az uniós átlaghoz.
A nagy átalakítások viszont többet árthatnak, mint segítenek, ha azokat hibás recept alapján csinálják. Jó példa volt erre az adóátalakítás, ahol a cél az volt, hogy az adóék csökkenjen, azonban ez csak minimális mértékben valósult meg, miközben sokkal többen jártak rosszul, mint jól, és a folyamat az egész gazdasági teljesítményre rányomta a bélyegét. Egy biztos: október végén talán okosabbak leszünk, mikor mindenki megismeri a jövő évi költségvetési tervet.
