Hétfőn pár óra alatt óriási fordulat következett be a baloldalon, amikor Falus Ferenc, a hivatalosan az Együtt-PM jelölésében induló, összbaloldali közös főpolgármester-jelölt visszalépett. Bár a lépés a nyilvánvalóan az elhibázott kampány okán bölcsnek mondható, mégsem segít sokat az immár baloldali főpolgármester-jelölt nélkül maradt rendszerkritikus választópolgároknak. Ezzel ugyanis az önkormányzati választások előtt két héttel a baloldal újra visszakerült a startvonalra, ahonnan egy hónappal azelőtt nagy küzdelmek árán elindult. Illetve mégsem, mert a visszalépés apropóján a DK és az Együtt máris beállt az egykori pénzügyminiszter, mára magát jobboldaliként aposztrofáló Bokros Lajos mögé.
Még érdekesebb azonban az, hogy mely pártok nem vállalták Bokros nevét: Az MSZP-t erősen megosztotta a támogatás kérdése, végül a budapesti párttanács a támogatás mellett döntött, míg az országos elnökség a támogatás ellen foglalt állást. A PM pedig mereven elutasította az egykori pénzügyminisztert.
Ahogy korábban is írtuk, a történet eddig sem Falusról szólt, hanem a baloldal fellegvárának számító budapesti kerületek elosztásáról. Láthatóan, amint körvonalazódott, hogy a közös jelölt inkább visz, mint hoz, felbomlott az őt támogató összbaloldali kényszer koalíció, amely őt, mint a baloldali kihívót kívánta pozicionálni Tarlós ellen. A most kialakult helyzet jól mutatja a baloldal belső megosztottságából fakadó tehetetlenségét is, hiszen Falus visszalépésével a szimbolikusan is sokat számító és elviekben nyerhető főpolgármesteri posztra a három baloldali párt képtelen volt használható jelöltet állítani.
Közös lónak túros a háta?
2014. augusztus 4-én az utolsó pillanatban nevezték meg közös főpolgármester-jelöltjüket a baloldali pártok (MSZP, Együtt-PM, DK) Falus Ferenc személyében. Ahogy egyre nyilvánvalóbbá vált a kampány sikertelensége, úgy lett egyre égetőbb a Falus-ügy. Onnantól ugyanis, amikor a közös baloldali polgármester-jelölt miatt kezdték kínosan érezni magukat a kerületi baloldali jelöltek (értsd: a főpolgármester-jelölti kampány sikertelensége kezdett helyben is lecsapódni), nyilvánvalóvá vált a pártoknak, hogy előbb-utóbb lépni kell, hiszen a jelölt a nagy nehézségek árán kialkudott budapesti kerületekben veszélyezteti a győzelmet.
A "profi kampánygépezet" felállítása tehát nem jött össze, Falus pedig a főpolgármester-jelöltek legutóbbi vitájára már el sem ment, annak ellenére, hogy előzőleg visszaigazolta a jelenlétét. Ekkor már számítani lehetett arra, hogy Falust jelölő Együtt, készül valamire. A visszalépésről szóló nyilatkozat végül pár nappal később, múlt vasárnap szivárgott ki, hétfőn pedig hivatalosan is visszalépett a baloldal közös jelöltje, ezzel óriási vákuumot hagyva baloldal fellegvárának számító Budapesten. A szimbolikájában is fontos főpolgármesteri tisztségre így már akkor sem tudnak majd baloldali jelöltre szavazni a budapestiek, ha akarnának. Ez kétség kívül a baloldali pártok hibája.
Két héttel a választások előtt, a közös jelölt visszalépésével tehát két út van: vagy teljesen nyitva hagyják a főpolgármester személyéről való szavazás dilemmáját a baloldali pártok, ezzel minimálisra csökkentve az esélyét Tarlós leváltásának, vagy beállnak a legesélyesebb jelölt mögé (aki úgy néz ki, Bokros Lajos), aki a demokratikus értékeket képviseli. Megoldás a baloldal számára tehát nincs, csupán menekülőutak. Ezeken járnak különféleképp a baloldal pártjai.
MSZP: széttartó pártközpont
A legérdekesebben jelenleg az MSZP háza táján alakulnak a fejlemények. A párt kezdetben a bejáratott jelöltjét, Horváth Csabát akarta indítani a főpolgármesteri székért. A jelölt mellett szólt, hogy volt a város alpolgármestere, már végigcsinált egy kampányt, ugyanakkor valamivel rosszabbul teljesített a listás eredménynél. Végül a szocialisták lemondtak a jelöltállításról a közös jelölt javára, azonban az időközben tisztújításon keresztülment párt egyértelműen távol tartotta magát a közös jelölttől.
Visszalépésével azonban a legnagyobb demokratikus ellenzéki párt főpolgármesteri jelölt nélkül maradt, két héttel a választások előtt. Ez az arcvesztés, illetve az eligazítás híján otthon maradó támogatói bázis már a kerületi polgármesterjelöltek esélyeit ronthatja, ezért is jutott a budapesti párttanács (a kérdésben a működési szabályzat szerint a budapesti párttanács szava döntő) arra a következtetésre, hogy a legerősebb ellenzéki jelöltet, Bokrost a zászlajukra tűzve buzdítják szimpatizánsaikat a szavazásra.
A párt elnöksége a Népszabadság szerint viszont ezzel ellentétes következtetésre jutott:
"A 2010 óta baloldali fordulatról beszélő MSZP aligha azonosulhat a piacpárti technokrata Bokrossal. Aki viszont mégiscsak Horn Gyula kormányának pénzügyminisztere volt. Igaz, 2009-ben már az MDF színeiben szerzett EP-mandátumot, majd öt évet töltött egy jobboldali, euroszkeptikus frakcióban, közben az Országgyűlésből kieső demokrata fórum miniszterelnök-jelöltje volt."
A széttartó fővárosi elnökség, illetve a párt újonnan megválasztott elnöksége között tehát minimum véleménykülönbség van a kérdésben, ami a háttérben húzódó mélyebb törésvonalakat is jelezheti, hiszen ne feledjük, az országos elnökség hatására mondott le anno a Budapesten még mindig erős Horváth Csaba a főpolgármesteri székért való indulásról. Mindenesetre az áprilisi kudarc után kialakult párton belüli permanens válság egyre nyilvánvalóbb.
Együtt-PM
Miután visszalépett saját jelöltjük, az Együtt-PM is széttart: míg előbbi hivatalosan is beáll Bokros mögé, addig a PM nem látja biztosítottnak a "zöld, baloldali és a korrupcióellenes" értékek képviseletét, akiknek az utóbbi években amúgy sincs jó emlékük Bokrosról. A pártszövetség szavazótáborának mozgósíthatóságára közel sincs akkora hatása a főpolgármester-jelöltnek, mint a tömegpárt MSZP esetében, ugyanakkor a saját jelölt visszalépése újabb tőr a Bajnai távozása után a helyét kereső Együttnek.
DK
Gyurcsány Ferenc sokáig egy közéleti személyiséget emlegetett saját jelöltként, aki így visszatekintve valószínűsíthetően Vágó István lett volna. A tárgyalások során Falus mögé beálló párt most nyíltan is a MOMA jelöltjét, Bokrost támogatja, amiben tulajdonképpen semmi különös nincs, tekintve hogy a balközép pártban többen is ülnek az egykori MDF soraiból (Kerék Bárczy Szabolcs, Debreczeni József).
A különutasok: LMP és a Liberálisok
Az LMP tartja magát eddigi elképzeléseihez, és nem szövetkezik a baloldallal, így saját jelöltjüket, a párt országos elnökségi tagját és budapesti szóvivőjét, Csárdi Antal zöldségest támogatják, ismertségének hiánya azonban komoly akadályt állít a kampányában.
A Liberálisok (MLP) és a baloldali pártok alkujában úgy tűnik nem volt benne a közös baloldali főpolgármester-jelölt mögötti felsorakozás, hiszen ők is saját jelölttel vágtak neki a kampánynak. A külsős Bodnár Zoltán, az Eximbank volt vezérigazgatója és az MNB volt alelnöke elismert közgazdásznak számít, akinek komoly esélyei lehettek volna a főpolgármesteri szék megszerzésére, ha a baloldali pártok történetesen őt találják meg Falus Ferenc helyett.
És aki mindebből profitál: Tarlós István
A Fidesz nem teketóriázott sokat, saját magára szabta ezt a választási törvényt is, nem is akárhogyan: egy-egy szavazat súlya között akár 600 százalékos eltérés is lehet, cserébe a narancsos Budapestért. Így a baloldali pártok csak azokra a kerületekre tudnak koncentrálni, ahol esélyt látnak a győzelemre. A főpolgármesteri székért pedig a baloldalon csak nyár közepére alakult ki a kényszerű megegyezés. A kényes egyensúly megborulásának nyilvánvalóan legnagyobb nyertese Tarlós, akinek jelenleg jó esélye van megtartani Budapestet. Ráadásul ezidáig az ellenzék tudott blokkoló kisebbséget szerezni a közgyűlésben (a közgyűlésben ki kell egyeznie a kormánypártnak valamelyik ellenzéki párttal a döntéshez) , most viszont már ez sem lesz biztos.
