A magyar gazdaság 2014-es teljesítményét már összefoglaltuk, érdemes azonban tágabb kontextusban vizsgálni Magyarország gazdaságát a Fidesz hatalomra kerülése óta. Kétrészes gazdasági számvetésünk első felében hazánk gazdasági teljesítményét vizsgáljuk az elmúlt négy év tükrében. Foglalkozunk az államadósság alakulásával, illetve a foglalkoztatottsági adatokkal is.
Bár az aktuális számok és statisztikák pozitív képet festenek, ezek leginkább olyan tavalyi, egyszeri intézkedésekből adódnak, mint a kormányzati kiadások növelése az állami megrendeléseken keresztül, valamint az uniós források lehívásának felgyorsítása. Hazánk versenyképessége válójában sokat romlott 2010 óta, a különadók több befektetést is távol tartottak az országtól.
Ami leginkább szembetűnő, hogy a Fidesz pont azokon a területeken teljesített silányul, ahol háborút hirdetett. Például csak a trükközések miatt nincs a 2010-es szint felett a GDP-arányos bruttó államadósság. Közben pedig kétezer milliárdnyi magánnyugdíj-vagyont államosítottak a számok kozmetikázása érdekében. Ez nem más, mint a generációk közötti pénzek átcsoportosítása, amellyel tulajdonképpen a jövő generációk megtakarításait élte fel a kormány. A kormányzat gazdaságpolitikája összességében hosszú távon fenntarthatatlan: a társadalmi egyenlőtlenségek egyre nőnek, nem tudni, melyik lesz a következő szektor, amelyet különadókkal fojtanak meg, a foglalkoztatottsági adatok pedig korántsem mutatnának ilyen jól a közmunkások nélkül.
Gazdasági teljesítmény 2010 óta
2014-ben a gazdasági növekedés elérhette a 3 százalékot, ami igazán jó adatnak számít az Európai Unióban, ráadásul a pénzügyi válság óta egyik évben sem ment ilyen jól hazánk gazdaságának. Az elmúlt 4 és fél év összességében viszont közel sem sikerült annyira jól, mint ahogy azt sokan remélték a második Orbán-kormány megalakulása után.
Sokak számára emlékezetes lehet, hogy Matolcsy György még az akkori ciklus elején 7 százalékos gazdasági csodáról beszélt, ami még akkor sem jön össze, ha az elmúlt 4 és fél év teljesítményét kumuláljuk. Egyes pletykák alapján pedig Orbán Viktor azt sem találta elképzelhetetlennek, hogy az egykulcsos adó annyira beindítja a növekedést, hogy akár az 10 százalék is lehet. Azóta már nyilvánvalóvá vált, hogy az egykulcsos adó nem hozott áttörést, mivel az új adópolitika többi eleme - például az adójóváírás kivezetése, az áfakulcs emelése és a szektorális adók bevezetése - visszahúzta a teljesítményt.
Az Európai Unió adósságválsága sem tett jót az országnak, hiszen kis nyitott gazdaságú ország révén a külső sokkok gyorsan begyűrűznek. A nemzetközi statisztikák azonban azt mutatják, hogy hazánk jóval rosszabbul teljesített - és fog teljesíteni -, mint a többi ország, ez pedig elsősorban országspecifikus dolgokra vezethető vissza.
Például a különadók több befektetést is távol tartottak az országtól, rombolták az üzleti környezetet, nem beszélve arról a tényről, hogy a kormány korábbi ígéreteit felrúgva mégsem vezette ki őket. Hazánk versenyképessége is sokat romlott 2010 óta, ez pedig összhangban van a gazdaságpolitikával, ezt már több bejegyzésünkben is megírtuk.
A gazdaságpolitika egyik legnagyobb kudarca a 2012-ben tapasztalt recesszió volt, amikor hazánknál csak Görögország és Portugália teljesített rosszabbul az Európai Unióban. A gazdasági visszaesés pedig elkerülhető lett volna egy racionális alapokra épülő gazdaságpolitikával. Ne feledjük el továbbá azt a tényt se, hogy részben pont ennek a visszaesésnek köszönhető a mostani "szenzációs" növekedés a bázishatás miatt. A gödör aljáról visszamászni a talajszintre ugyanis nem nagy mutatvány, főleg ha közben a többiek már régen a dombot másszák.
2014-ben olyan tényezők játszottak fontos szerepet a növekedésben, mint a kormányzati kiadások növelése az állami megrendeléseken keresztül, valamint az uniós források lehívásának felgyorsítása, így kevés az esély rá, hogy hosszú távon is fenntartható a mostani növekedési szint. Alacsony potenciális növekedéssel pedig sosem fogunk felzárkózni az uniós átlaghoz.
Államadósság
Az MNB szakértői becslése alapján 2014 év végén az államadósság 75-76 százalék között alakult, tehát az adósságszabály nem sérült. Ahogy már korábban is megírtuk, az év végi államadósság azért nem ad valós képet az államadósság alakulásáról, mert a kormány a likvid-tartalékait használja fel ahhoz, hogy az adósságállomány rövid időre a kívánt szintre süllyedjen.
Tömören összefoglalva, az év utolsó néhány hónapjában az ÁKK kevesebb kötvényt bocsát ki, miközben a likvid-tartalékok terhére lejáró kötvényeket vásárolnak vissza, majd év elején megnyomják az államkötvény- és kincstárjegy-kibocsátást annak érdekében, hogy a likvid-tartalékok ismét magas szintre emelkedjenek. Ez azt jelenti, hogy 2015 első negyedévében biztosan magasabb lesz az államadósság, mint év végén, ha csak a forint nem erősödik a többi devizával szemben.
Pont a forintárfolyam az, ami miatt az államadósság nem tud trükközések nélkül csökkenni, a 20 százalékos forint-leértékelődés pedig egyértelműen a Fidesz gazdaságpolitikájának az eredménye. A forint ugyanis már akkor hatalmasat zuhant, amikor Magyarországot 2011-ben leminősítették bóvliba. Részben pedig a Magyar Nemzeti Bank laza monetáris politikájához köthető, hiszen a jegybanki kamat sokak szerint irreálisan alacsony szintre süllyedt.
Egy másik fontos tényező a magánnyugdíj-pénztári vagyon államosítása. Összesen 2130 milliárd forintot használtak fel az adósságcsökkentéshez. Ha ezzel nem számolnánk, akkor a GDP-arányos államadósság bőven 80 százalék felett lenne, tehát magasabb lenne, mint a 2009 vagy 2010 év végi szint. Hosszú távon pedig mindenképpen számolni kell a nyugdíjvagyon államosításának következményeivel. Ez egyáltalán nem egy olyan lépés, amelynek nem lesznek később következményei, mert 20-30 év múlva komoly problémákhoz vezethet (például csökkenő nyugdíjak). A nyugdíjvagyon államosítása nem más, mint a generációk közötti pénzek átcsoportosítása, amellyel tulajdonképpen a jövő generációk megtakarításait élte fel a kormány.
