Bár február elején már odaadtuk Orbán Viktornak a Pinokkio-díjat a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak adott interjúja után, ennek ellenére nem hittük volna, hogy évértékelő beszédével többszörösen sikerül túlszárnyalnia múlt havi teljesítményét. Beszéde alapján úgy tűnhet egy idegennek, hogy hazánk a Kánaán földje, ahol minden szép és jó, feltéve ha „kommunista milliárdosok” vissza nem szerzik a hatalmat.
Miközben Orbán beszédével megpróbálta feltüzelni saját híveit a veszprémi vereséget követően, rengeteg olyan állítást fogalmazott meg, amelyek egyáltalán nem állják meg a helyüket. A 2015-ben tehát már duplán Pinokkio-díjas miniszterelnökünk szerint az a megszorítások elengedése, ha az unortodox gazdaságpolitika kitermel majd két Bokros-csomagnyi megszorítást. Kormányzásuk óta pedig csaknem 40 féle újabb adót vezettek be.
A foglalkoztatási adatok szerinte optimizmusra adhatnak okot, miközben a statisztikák a létminimum alatti életszínvonalon tengődő közmunkások tömegei miatt javulnak. A devizahitelezést pedig természetesen a baloldal számlájára írja annak ellenére, hogy a terméket ők vezették be 2001-ben a magyar piacra.
A Várkert Bazár tényleg kormányzásuk szimbóluma?
„A Várkert Bazár akár kormányzásunk szimbóluma is lehetne.”
Orbán Viktor az évértékelőjében rengeteg hazugságot eleresztett. Beszéde elején azonban sikerült mégis igazat állítania: a Várkert Bazár felépítésének és az x+1-edik átadásának a története tényleg megmutatja, hogy milyen jó kormányzati munkát is végez a Fidesz. Először is az országgyűlési választás hajrájában, előző év áprilisában adták át (igazából csak félkész állapotban, ámde hatalmas ceremónia mellett) a Várkert Bazárt a nagyközönségnek. Ezután egész négy napig lehetett látogatni a város új (félkész) ékességét, mikor is váratlanul bezárták azt a látogatók elől.
Forrás: Kettős Mérce
Pár hónappal később, az önkormányzati választások előtt újra átadták a Várkert Bazárt, amit (a két ünnepélyes átadás ide, vagy oda), ismét építési területté nyilvánítottak 2014 szeptemberében. Bár ma már látogatható a teljesen üres, ámde impozáns komplexum, azt azért érdemes tudni, hogy már most omladozik, illetve folyamatosan javításokat végeznek rajta.
Elengedte a Fidesz a megszorítások politikáját?
„Magyarország gazdasági sikertörténet lett, amit Európa is lassan elismer. […] Elengedtük a megszorítások politikáját, épp mielőtt Görögország sorsára jutottunk volna. […] ami mindenkinek szemet szúrt, a magyar gazdaság növekedése 2014-ben 3,5 százalékkal nőtt. Ez jóval az európai uniós átlag felett áll és Európa élmezőnyébe repített minket.”
A Fidesz annyira elengedte a megszorítások politikáját, hogy kormányzásuk alatt közel 40 új adófajtát vezetett be. Az elmúlt évek megszorításai is rekord méreteket öltöttek. Ha az ágazati különadókat is beleszámítjuk – miért is ne tennénk így, hiszen a piaci szereplők többsége beépítette az árazásaikba a plusz adókat – akkor az unortodox gazdaságpolitika kitermelt majd két Bokros-csomagnyi megszorítást. A 3,5 százalékos gazdasági növekedés valóban szép eredmény, ám nem árt felidézni azt a tényt, hogy az elmúlt években nagyon gyengén teljesített a magyar gazdaság - 2012-ben például recesszió volt -, így egy meglehetősen alacsony bázisról sikerült visszakapaszkodnunk.
Régiós versenytársaink durván elhúztak mellettünk. Uniós csatlakozásunk óta a közép-kelet európai országok gazdaságának átlagos növekedése 29 százalék volt, míg Magyarországé 2,9 százalék. Hazánk továbbra is az Európai Unió négy legversenyképtelenebb országa között szerepel, és még a frissen csatlakozott Horvátország is előttünk áll a 28 uniós tagország versenyképességét vizsgáló felmérésben. Az ország gazdasága továbbra is bóvliban van. Természetesen nem lehet mindent Orbán nyakába varrni, azonban azon állítása, hogy Magyarország gazdasági sikertörténet lenne, több mint hazugság.
Ami miatt végképp nem lehet komolyan venni Orbán szavait, az az államadósság elleni harc. Az előzetes GDP-adatok megjelenése után az MNB is nyilvánosságra hozta számait, amelyből kiderült, hogy a GDP-arányos bruttó államadósság 2014 év végén 77,3 százalék volt, ami megegyezik az egy évvel azelőtti értékkel. Ráadásul ebben még nincs benne az óriási paksi hitel, amely miatt pár éven belül nagymértékben emelkedni fog az államadósság. Ha pedig a lenyúlt manyup-pénzekkel nem számolunk, akkor tulajdonképpen az elmúlt 5 évben nem is csökkent, hanem emelkedett volna a GDP-arányos bruttó államadósság.
Megint jönnek a Matolcsy-bébik
„Tavaly több gyermek született, mint az elmúlt öt évben bármikor.”
Orbán szavainak megcáfolásához elég elővenni a KSH adatait. 2014-ben 91 ezer 500 gyermek született, míg 2009-ben (azaz a Gyurcsány-kormány alatt) 96 ezer 442. A miniszterelnök állítása úgy valóban igaz, hogy a II. Orbán-kormány többi évéhez képest 2014-ben látta meg a legtöbb gyermek a napvilágot. 2010-ben 90 ezer 335 gyermek született, aztán 2011-ben jött a mélypont 88 ezer 049-el. Innen emelkedett fel ez a szám a 2013-as 88 ezer 899-en keresztül egészen a múlt évi 91 ezer 500-hoz.
Ezeken a kijelentéseken már meg sem lepődünk, hiszen Orbán minden évben elmondja, mennyivel több gyerek született a Fidesz politikájának köszönhetően, ami persze mosolyt keltő, ha a 2009-es adathoz viszonyítunk, ami magasról veri az elmúlt 4 év számait. Igazából az unortodoxia pápája már rég megágyazott a mostani orbáni kijelentésnek, amikor pár hónappal az egykulcsos adó bevezetése után már egykulcsos-bébikről, növekvő gyermekvállalási kedvről vízionált. Az igazság azonban azt, hogy Magyarország lakosságszáma fokozatosan csökken, és ezt a Fidesz nem hogy megállítani, mérsékelni sem tudta.
Ha kevés a terhesség, kevés terhességmegszakítás is
„A terhességmegszakítások száma folyamatosan csökken. 2010 óta 20, azaz húsz százalékkal. 1954 óta nem volt ilyen alacsony a terhességmegszakítások száma.”
Orbán állítását először az a kép árnyalja, hogy az ötvenes évek első felét hívták Ratkó-korszaknak, amikor is tilos volt az abortusz. A terhességmegszakítások száma valóban folyamatosan csökkent, (2010-ben 40 ezer 449, 2014-ben 32 ezer 700), azonban ehhez a trendhez az is hozzátartozik, hogy soha ilyen kevés fogantatás sem történt.
Rekordfoglalkoztatás, vagy a közmunkások országa?
„A foglalkoztatás rekordokat dönt. Tavaly 210 ezerrel dolgoztak többen, mint egy éve, 2010 óta pedig 455 ezerrel dolgoznak többen.”
A foglalkozásbővítés mögött nem áll más, csupán statisztikai bűvészkedés: a növekedés leginkább a közmunka fölfuttatásának köszönthető, illetve annak, hogy a külföldön munkát vállalók egy részét (az ingázókat) is beleszámítják az itthoni foglalkoztatottsági statisztikába. 2014 volt az első év, amikor a versenyszféra valóban jelentősebb mértékben kitette a részét a növekményből.
A foglalkozáshoz kötődő legnagyobb probléma azonban kezeletlen maradt: a közmunkásbér a minimálbérhez hasonlóan nem elég a létminimumhoz sem. A kormány által erőltetett közmunka (azon kívül, hogy javítja a statisztikai adatokat) nem jelent megoldást a leginkább sérülékeny alsóbb társadalmi osztályok számára.
A devizahitelezés hibás termék. De kik is vezették be?
„A végén még azok fognak itt felelősségről papolni, akik az évszázad felelőtlenségét követték el a devizahitelezéssel.”
Magyarországon 2001-ig nem lehetett lakossági devizahitelezést folytatni. Az első Orbán-kormány készítette elő és a Fidesz többségű parlament fogadta el a 2001. évi XCIII. törvényt, amely megszüntette a devizakorlátozásokat. Az igazsághoz hozzátartozik: ez a lépés részben uniós követelmény volt a csatlakozáshoz, így a lépés jogharmonizációs célokat is szolgált.
Mindezeket figyelembe véve több mint visszás „évszázados felelőtlenségről” beszélni. Vagy hogyha mindenképp használni akarjuk a miniszterelnök megállapítását, akkor talán érdemes elmerengeni azon, hogy mikor is volt olyan felelőtlen gazdaságpolitika, ami megtöbbszörözte a devizahitelesek terheit. Két szám és dátum elégséges ahhoz, hogy rámutassunk erre: 2010 márciusában egy svájci frank 184 forintot ért. Jelenleg 284 forintot adnak a svájci valutáért.
Konszolidáció helyett harc a végsőkig
Hol van még 2015 vége, miközben miniszterelnökünknek csak februárban már kétszer is kijárt a Pinokkió-díj. Orbán évértékelő beszédében semmiféle konszolidáció jelét nem lehetett látni, önreflexiót pedig végképp nem. Erősen kérdéses, hogy a miniszterelnök üzenete (amely egy szóban is összefoglalható: „harcoljatok!”) mennyire lesz arra képes, hogy fölrázza szétszéledő táborát a veszprémi vereséget követően.
A választ talán majd csak az áprilisban tartandó időközi választás során kaphatjuk meg, ahol annyira háromesélyes a „meccs”, hogy a Fidesz sima győzelmén kívül az is elképzelhető, hogy a kormánypárt csak a harmadik helyet szerzi meg az MSZP vagy a Jobbik mögött.