Bár pár hónappal ezelőtt úgy tűnt, hogy a kormánynak a legnagyobb csendben sikerült rendeznie a Quaestor-ügyet annak érdekében, hogy ne merüljön fel több kérdés az ország legnagyobb brókerbotrányával kapcsolatban, most nagyon úgy fest, hogy ez mégsem sikerült.
Miután a kormány megmondóemberei hónapokig mantrázták, hogy kimentik a károsultakat, az országgyűlés még áprilisban fogadott el egy törvényt, amely garantálta volna a Quaestor-károsultak esetében a teljes kártalanítást. Azonban több ponton is megtámadták a törvényt az Alkotmánybíróságon annak igazságtalanságai miatt, a kártalanítás pedig erre hivatkozva egyszerűen elmaradt - pedig ettől még meg kellett volna kezdeni.
A helyzet jelenleg az, hogy a károsultak joggal érezhetik magukat becsapva, hiszen a kormány nem ezt ígérte, ráadásul a bankokra próbálja terelni a felelősséget, és a pénzt is az ő zsebükből vennék ki, pedig nem ők fogadtak el egy teljesen rossz törvényt annak érdekében, hogy a botrány körüli homályos kérdésekre talán sohase szülessen válasz.
A Quaestor-botrányról
2015 februárjában, majd márciusában robbantak Magyarország történetek legnagyobb brókerbotrányai. A pénzügyi csalássorozatok során több 100 milliárd forint kár érte a kisbefektetőket, miközben a pártok egymásra mutogattak, hogy a rossz szabályozói környezet és a különböző törvénymódosítások miatt ki is a felelős. Hogy mennyire nem kis botrányokról van szó, azt jól jelzi, hogy a világ egyik legismertebb pénzügyi csalásában, amit Jordan Belfort követett el, 110 millió dollárral károsították meg a kisbefektetőket, ami tizede sincs a Buda-Cash és Quaestor-ügy együttesének (a név sokaknak a Wall-Street farkasa című ismert filmből lehet ismerős, azonban ezek a botrányok is eltörpülnek minden idők legnagyobb piramisjátéka mögött, amelyben Bernand Madoff 65 milliárd dollárral károsította meg a befektetőket).
A két nagy botrány közül is a Quastor volt a kiemelkedő, ahol közel 200 milliárd forinttal károsították meg a kisbefektetőket, részben fiktív kötvények kibocsátásával. A fiktív kötvények becsült értéke 150 milliárd forint lehetett, és volt olyan kötvénysorozat, ahol a fiktív kötvények aránya elérte a 85 százalékot. Legalábbis a közleményekből ennyi derült ki, mivel a fiktív kötvények nincsenek regisztrálva, így a fiktív kötvényekről kiadott információk eredete is homályos. Például azt lehet sem tudni, hogyan számolták ki ezeket az arányokat.
Ráadásul a Quaestor-botrány a kormánypárt számára is kényelmetlen volt, mert mindig kiderült, annak vezetője szoros kapcsolatot ápolt a Fidesszel, különösen Szijjártó Péterrel és Orbán Viktorral. Így fordulhatott elő, hogy a KKM (Külgazdasági és Külügyminisztérium) pont a Quaestor kötvénykibocsátó részlegének csődje előtt mentette ki a pénzét. A Földművelésügyi Minisztérium viszont nem volt ilyen szerencsés, ők például 400 millió forintot (közpénzt) buktak a magyar adófizetők a brókerbotrány során.
A furcsa és homályos részletek miatt volt szükséges (elsősorban a kormánypárt számára) elfogadni egy a kártalanításról szóló törvényt annak érdekében, hogy ne merüljenek fel kényelmetlen kérdések.
Rossz törvény
De nemcsak a kormánypárt számára kényelmetlen kérdések miatt volt szükség a kártalanításról szóló törvényre, hanem azért is, mert a Beva (Befektető Védemi Alap) csupán 6 millió forintig kártalaníthatja a károsultakat, ráadásul a fiktív kötvények esetén nem volt eldöntött, hogy jogosultak-e a kártalanításra az ügyfelek. A törvény értelmében azonban létrejött a Quaestor Károsultak Kárrendezési Alapja, amelynek a segítségével 100 ezer eurós összeghatárig kártalaníthatják az ügyfeleket az eredeti 20 ezer eurós összeghatár helyett. A törvénnyel kapcsolatban azonban két aggály is felmerült:
- Egyrészt, csak a Quaestor-károsultakra vonatkozott, emiatt pedig a Buda-Cash ügy károsultjai meg is támadták a törvényt.
- Másfelől, igazságtalanul nagy terhet rótt a pénzpiaci szereplőkre, mivel a közös felelősség elve alapján büntette őket: a kártalanításhoz szükséges pénzügyi forrást vétlen pénzpiaci szereplőknek kell összedobni, emiatt a kisebb szereplők pedig könnyen abban a helyzetben találták magukat, hogy nem érdemes befektetési tevékenységgel foglalkozniuk a továbbiakban Magyarországon. Az OTP a törvény e pontja miatt meg is támadta az Alkotmánybíróságon a törvényt.
Mivel az Alkotmánybíróságon megtámadták a törvényt, ezért az Alap csak 20 ezer euróig tudott kártalanítani, a Quaestor-károsultak egy része pedig ismét egy teljesen bizonytalan helyzetben találta magát. A kormány a bankokra mutogat emiatt, pedig nem a pénzügyi piac szereplői fogadták el azt a törvényt, amely gyakorlatilag a véletlen szereplőket bünteti, hanem a Fidesz-kormány.
És hogy miért volt ennyire fontos a törvény elfogadása minél hamarább? Azért, mert a törvény értelmében a károsultak nem fordulhatnak bírósághoz, mertl kártalanítják őket. Ha pedig nincs bírósági eljárás, akkor megválaszolandó, a kormánypárt számára kényelmetlen kérdések sem merülnek fel az üggyel kapcsolatban.
Homályos részletek az ügyben
A Quaestor-ügy talán legfontosabb kérdése, hogy hova tűnt az a közel 150 milliárd forint, amelyért a fiktív kötvényeket vásárolták? Nincs nyoma annak, hogy rossz befektetésben eltűnt volna ez a pénz, vagy esetleg ingatlanba fektették volna. Ezek tisztázása érdekében az Index az MNB-hez és a felszámolóhoz fordult, azonban lényegi válasz egyikőjüktől sem érkezett.
Az MNB helyzete már csak azért is kényes, mert 2013 őszén összeolvadtak a felügyeleti szervvel, és nagyon úgy tűnik, hogy nem végezték jól a munkájukat (a PSZÁF sem), ellenkező esetben hamarabb fény derült volna a csalásokra (mint már korábban megírtuk, a svájci frank drámai felértékelődésének nagy szerepe volt a Buda-Cash és Quaestor bedőlésében). Ráadásul a közismert Fidesz-MNB összefonódás miatt erősen megkérdőjelezhető, hogy a felügyelet mennyire jár el függetlenül a helyzetben, hiszen a kormánypártnak a szoros kapcsolat miatt egyértelműen érdeke, hogy ne derüljön fény az igazságra.
De mint korábban megírtuk, maga a fiktív kötvények kezelése is teljesen átláthatatlan. Van egy becslés arról, hogy körülbelül 150 milliárd forint értékben bocsátottak ki ilyen kötvényeket, de hogy mi alapján becsülte meg az MNB ezt a számot, azzal kapcsolatban kevés az információ. Mivel nincsenek regisztrálva ezek a kötvények, nem könnyű megállapítani, hogy egy adott fiktív kötvény kié is, és valójában mekkora értéket képvisel. A pontos kártalanítás már csak ezért sem könnyű, és koránt sem biztos, hogy a károsultak a végén minden pénzhez hozzá tudnak majd jutni.
Egyelőre viszont ki kell várni az Alkotmánybíróság döntését az üggyel kapcsolatban, addig a Quaestor-károsultak amúgy is csak töredékéhez tudnak hozzá jutni ahhoz képest, amit a kormány ígért. Felháborodásuk jogos, de be kell látni, hogy a kormány egy teljesen rossz törvényt fogadott el kapkodva, annak érdekében, hogy az igazság talán az örök homályba vesszen. És ez így nincs jól.