Nem először írunk arról, hogy Magyarország komoly versenyképességi problémákkal küzd, és ennek egyik kiváltó oka a hazai vállalkozások gyenge teljesítménye. A legfrissebb kutatások is azt mutatják, hogy a magyar tulajdonban lévő vállalkozások teljesítménye jócskán elmarad a külföldi tulajdonban lévőéktől, a termelékenységbeli különbség pedig már-már aggasztónak mondható.
Különösen igaz ez, ha a többi visegrádi ország teljesítményével is összevetjük a számokat: miközben Magyarországon a hazai és külföldi vállalatok közötti termelékenység-különbség több mint háromszoros, addig a többi visegrádi országban ez az arány 1,8-2-szeres. Ezzel ismét eljutottunk egy olyan tényezőhöz, amely jól szemléleti, hogy a magyar gazdaság, miért is marad le fokozatosan a régió többi országától.
Termelékenység különbségek Magyarországon
Egy, a Portfolion megjelent friss cikk alaposan foglalkozik azzal, hogy a magyar vállalkozások jelentős lemaradásban vannak a külföldi vállalkozásokhoz képest, és a hozzáadott érték több mint 50 százalékát a külföldi tulajdonban lévő vállalatok állítják elő Magyarországon. Ezzel Magyarország az egyetlen olyan ország az Unióban, ahol a hozzáadott érték arányának több mint 50 százalékát a külföldi vállalatok adják, rámutatva, hogy mennyire is rá vagyunk szorulva ezekre a multinacionális cégekre. A foglalkoztatottságot megvizsgálva viszont nincs jelentősebb eltérés a többi vizsgált országhoz képest: az alkalmazottak számában a külföldi vállalatok 26 százalékos részesedéssel rendelkeznek, ami nagyjából megegyezik a régió többi országáéval.
Még nagyobb az eltérés, ha azt vizsgáljuk, hogy mekkora a hazai és külföldi tulajdonban lévő vállalatok termelékenységének aránya: Magyarországon ez az arány több mint 3, miközben a többi visegrádi országban ez az arány 1,8-2-szeres. A magyar tulajdonban lévő cégek a legrosszabb aránnyal rendelkeznek az Unióban, hazánknak még Bulgáriát is sikerült megelőznie. Ez nem egy rövid távú folyamat eredménye, az elmúlt 10 évben hasonló arány volt tapasztalható.
kép forrása: portfolio.hu
A helyzet azért is elszomorító, mert nagy általánosságban elmondható, hogy azokban az országokban, ahol a rossz körülmények miatt a hazai vállalkozások nem termékenyek, ott a külföldiek is gyengébben fognak teljesíteni, ez az állítás Magyarországra viszont koránt sem igaz.
A hazai vállalatok gyenge teljesítményének okai
A külföldi tulajdonban lévő vállalatok általában mindig sikeresebbek, hiszen ha sikerült terjeszkedniük más országokban, akkor az azt jelenti, hogy rendelkeznek olyan vállalatspecifikus adottságokkal, amelynek révén versenyelőnyre tudnak szert tenni a többi vállalattal szemben, részben ennek köszönhetik sikerességüket. A külföldi és a hazai tulajdonban lévő vállalatok közötti versenyképességbeli különbség azonban idővel csökkenhet a tudástranszfer, a túlcsordulási (spillover) hatások és az együttműködéseknek köszönhetően. Magyarországon viszont a jelentős termelékenységbeli különbség azt mutatja, hogy valamiért a hazai vállalkozásoknak az elmúlt 20-25 évben egyáltalán nem sikerült felzárkózniuk.
Több tanulmány is jól rámutat arra, hogy mi ennek az oka:
A magyar tulajdonban lévő vállalkozások jelentős lemaradásban vannak innovációs területen. A manapság igen fontos K+F-ben pedig alig veszik ki a részüket. A vállalati szféra K+F-tevékenysége a GDP arányában körülbelül 0,5 százalékra tehető, és ennek több mint 70 százalékát a nagyobb vállalatok adják. Ha ezt a csoportot is le szeretnénk szűkíteni, akkor 5-6 nagyobb vállalat felelős a K+F-tevékenység közel feléért. A hozzáadott értéknek márpedig kiemelt szerepe van az innovációban, és manapság az a vállalat tud sikeres lenni a nemzetközi piacokon, amely valami újat tud mutatni, megelőzve a versenytársait. Azt hazai tanulmányok is jól mutatják, hogy a nemzetközi exportpiacra azok a hazai kis- és középvállalkozások tudnak a legnagyobb sikerrel kilépni, amelyek valamilyen innovációs tevékenységet tudtak felmutatni. De mi az oka annak, hogy a hazai vállalkozások ennyire mellőzik a kutatást és fejlesztést?
Összefoglalva a belső és külső finanszírozási nehézségek mellett számos olyan intézményi akadály gördül a hazai kkv szektor elé, ami miatt nem tudnak innovatívak lenni: bürokratikus akadályok, nehezen átlátható törvényi szabályozások, és a versenyképes munkaerő hiánya. Utóbbi természetesen a finanszírozási problémákra is visszavezethető, mivel a multinacionális vállalatok a versenyképesebb bérek miatt könnyedén fel tudják szívni a legjobb munkaerőt a kkv-k elől. Ráadásul az adórendszer sem járul hozzá, hogy a kkv-k valamilyen előnyre tudjanak szert tenni, mivel az adóelvonás mértéke mindig hatalmas Magyarországon, emiatt pedig a munkaerőköltséget is nehéz kigazdálkodnia a kisebb vállalkozásoknak.
Mit lehetne tenni annak érdekében, hogy javuljon a helyzet?
A Ténytár véleménye szerint az alábbi öt lépés kellene annak érdekében, hogy a hazai vállalkozások javítani tudjanak a pozíciójukon:
1. Olyan adóátalakításra lenne szükség, ami egyfelől csökkenteni a vállalkozásokra nehezedő munkaerőköltség mértékét, másrészt támogatja a K+F-tevékenységet. Bizonyos adókedvezmények most is vannak Magyarországon a K+F-tevékenység után, azonban ennek mértékét jelentősen növelni kellene.
2. Az államnak nagyobb támogatást kellene adnia a K+F-tevékenységek után. Sajnos az elmúlt 5 évben pont ennek ellenkezőjét láthattuk, a Fidesz jelentősen megvágta a támogatásokat, például az Innovációs Alap megszüntetésével.
3. Egy másik probléma az, hogy a legtöbb kkv nem működik együtt a hazai kutatási központokkal és felsőoktatási intézményekkel, szemben a multinacionális vállalatokkal. A multiknak nincs nehéz dolguk felszívniuk a legjobb munkaerőt, hiszen nemcsak a béreket tekintve vannak versenyelőnyben, hanem együttműködések révén hamar ki tudják szűrni azt is, kik a legjobbak. Ha bérekben nem is tudna hamar felzárkózni a hazai kkv-szektor a külföldi tulajdonban lévő vállalatokhoz, az oktatási intézményekkel való együttműködés során könnyebben tudnának hozzáférni a jobb munkaerőhöz, már csak azzal is, ha segítenek a felsőoktatási intézményeknek behatárolni, hogy milyen képzésekre van a legnagyobb szükség. Ezáltal a munkaerő-piaci súrlódást is csökkenteni lehetne.
4. De nemcsak a felsőoktatási intézményekkel kellene javítani az együttműködést, hanem a szakközép iskolákkal is. Itt viszont már az államnak is jelentősen be kellene avatkozni, mert a szakképzés területén, részben finanszírozási okok miatt, súlyos problémák vannak. Az államnak jelentős összegeket kellene invesztálnia abba, hogy közép távon javuljon a szakképzés Magyarországon, a kkv-szektornak pedig segítséget kellene nyújtania a gyakorlati oktatásban.
5. A bürokratikus akadályokat is csökkenteni kell. Ahogyan már sokszor elmondjuk, Magyarországon van egy nagy vízfej, ami agyonnyomja az egész gazdaságot. Mindaddig, amíg az intézményi rendszerben nem történnek reformok, a törvények nem lesznek egyszerűbbek és átláthatóbbak (beleértve a pályáztatási rendszert is), addig a hazai kkv-szektor nehéz helyzetén nem lehet javítani. A siker kulcsa részben a kisebb, hatékonyabb bürokrácia átláthatóbb törvény-keretrendszer mellett.
Összefoglalva tehát: nem lehetetlen feladat a hazai tulajdonban lévő vállalkozások termelékenységének javítása, ehhez azonban szükség lenne egyfajta elszántságra, ami a fenti termelékenységi adatok alapján nem a magyar emberekből hiányzik.
