Újabb fordulatához érkezett a Quaestor-ügy november közepén, mivel az Alkotmánybíróság megsemmisítette a Quaestor-törvény egyes rendelkezéseit. Ahogyan előre sejteni lehetett, az Alkotmánybíróság két fontos pont ellen is kifogást emelt: egyrészt, diszkriminatívnak találta a törvény azon rendelkezését, hogy csak és kizárólag azokat kártalanítják, akik a fiktív kötvényekből vásároltak, másrészt, Alaptörvény-ellenesnek találta a BEVA-tagok (Befektető-védelmi Alap) kárrendezésbe történő bevonásának módját.
Az Alkotmánybíróság döntése nem azt jelenti, hogy a Quaestor-károsultakat nem lehet kártalanítani a törvény alapján, de ha a jogalkotó lehetővé teszi a kárrendezést, akkor nem járhat el diszkriminatív módon, és a brókerbotrányok összes károsultját hasonló kereteket között kell kártalanítani. Ahogy az Alkotmánybíróság is kiemelte, a törvényalkotónak lehetősége van a kárrendezés újraszabályozására.
Brókerbotrányok
Február végén és tavasszal több nagyobb brókerbotrány is kipattant, a befektetők kára pedig együttesen a 300 milliárd forintot is meghaladta. A Buda-Cash bedőlése után dominóeffektus kezdődött. Csődbe ment a Hungária Értékpapír Zrt., majd végére maradt az igazi nagy durranás: a Quaestor-csoport kötvénykibocsátó részlege jelentett csődöt, magával rántva az egész cégcsoportot.
A három botrány közül a Quaestoré volt a legérdekesebb és a legnagyobb sajtóvisszhangot kiváltó, mivel nem csak itt keletkezett a legnagyobb kár (közel 200 milliárd forint), hanem a kormány számára is kényes dolgok láttak napvilágot: például a Külgazdasági és Külügyminisztériumhoz kapcsolható cégeknek befektetései voltak a Quaestornál, és ezektől pont a csőd előtt váltak meg. Vagy éppen Tarsoly Csaba személye, aki nemcsak Szijjártó Péterrel, hanem több fontos fideszes politikussal is jó kapcsolatot ápolt.
Annak érdekében, hogy minél kevesebb kérdés merüljön fel, a Fidesz gyorsan keresztül verte az országgyűlésen a Quaestor-károsultak kártalanításáról szóló Quaestor-törvény, csakhogy a törvényt olyan rosszul sikerült megalkotnia, hogy az több pontja miatt is könnyen támadhatóvá vált. A kisbefektetők kártalanítása pedig azóta is akadozik.
Mit mondott ki az Alkotmánybíróság?
Magánszemélyek és nagyobb BEVA-tagok is megtámadták az Alkotmánybíróságnál a törvényt, mivel az több pontjában is Alaptörvény-ellenes lehet:
- A törvény kimondja, hogy létre kell hozni egy kötvényalapot, amelyből a Quaestor-károsultakat kártalanítanák. A probléma ezzel az, hogy a kormány diszkriminatív módon járt el a törvény megalkotása és elfogadása során, mivel a kártalanítás csak és kizárólag azokra a Quaestor-károsultakra tér ki, akik fiktív kötvényeket vásároltak.
- A kötvényalapba a kártalanításhoz szükséges pénzt a BEVA-tagok tennék be előleg formájában, és majd később, a felszámolás várható megtérüléséből kapták volna vissza befektetéseiket az ebben részt vevő pénzügyi szereplők. Mindamellett, hogy a tagoknak aránytalan mértékben kellene hozzájárulniuk a kárrendezéshez, magát a folyamatot is teljes bizonytalanság jellemzi.
Az Alkotmánybíróság november közepén döntött és egyes rendelkezéseket meg is semmisített a törvénnyel kapcsolatban:
- Az Alkotmánybíróság helyt adott a magánszemélyek által kezdeményezett azon kifogásnak, hogy a törvény csak egy adott cégcsoport adott ügyfeleire terjed ki. A kártalanítás indoka a fiktív kötvények és a károsultak nagy száma lenne, azonban a valóságban ez nem csak azokat a kisbefektetőket érinti, akik a Quaestor fiktív kötvényeiből vásároltak. Mivel a kárrendezésre jogosultak körét a jogalkotó diszkriminatív módon állapította meg, így megsemmisítette a törvénynek ezt a rendelkezését. Összességében ez nem azt jelenti, hogy a Quaestor-károsultakat nem lehet kártalanítani, azonban a jogalkotónak az összehasonlítható helyzetben lévő károsultakat azonos módon kell kezelnie. Az alkotmánybírósági szempontok figyelembevételével a jogalkotónak lehetősége van az újraszabályozásra.
- Az Alkotmánybíróság Alaptörvény-ellenesnek találta a BEVA-tagok kártalanításba történő bevonásának módját is, mivel egyrészt a törvény nem biztosított számukra kellő felkészülési időt, másrészt, kellő garanciák hiányában rájuk nézve a tulajdonkorlátozás aránytalan mértékű lenne.
Az Alkotmánybíróság döntését sikerként könyvelhetik el a BEVA-tagok, azonban ez nem jelenti azt, hogy a kormány nem próbál meg rájuk sózni valami terhet egy új különadó formájában, ha továbbra is azon az állásponton vannak a jogalkotók, hogy a pénzügyi szektor szereplőinek kell állnia a költségeket.
A kormánynak azonban figyelembe kell vennie, hogy nem diszkriminálhat, így a többi károsultat is kártalanítani kell, a költségek így még nagyobbak lehetnek. A kormánynak viszont azt is mérlegelnie kell, hogy van egy megállapodása az EBRD-vel, amely részben a bankadó mérsékléséről is szól, így meglehetősen visszatetsző lenne, ha esetleg a magyar kormány nem tartaná az ígéretét, mi több újabb sarcokat vetne ki.
Összességében tehát nincs könnyű helyzetben a kormány, miközben rengetegen várják már, hogy kártalanítsák őket.
Külön érdekesség, hogy az Ab elnöke óvatosan kicsit mindenkinek odaszúrt: a kisbefektetőknek el kell fogadniuk, hogy az ígért nagyobb hozamok nagyobb kockázattal is társulnak, emiatt pedig el kell fogadniuk azt is, ha veszteség éri őket. Emellett kiemelte azt is, hogy a felügyelet munkájával baj lehet, de ezt az állam felelősségével kapcsolatban nyomatékosította.
Kiderül-e valaha az igazság?
Ha idővel le is zárulnak a brókerbotrányokkal kapcsolatos kártalanítások, számos kérdés marad nyitott, amelyekre nagy valószínűséggel soha sem kapunk válasz:
- Hogyan történhetett meg, hogy egyszerre több, nagyobb pénzügyi szolgáltató is ilyen mértékben be tudta csapni az ügyfeleit, miközben a felügyelet a működésükkel kapcsolatban nem talált súlyosabb hibát?
- A minisztériumokhoz kapcsolódó cégek hogyan vásárolhattak ennyire kockázatos pénzügyi termékeket, miközben ott van a biztos államkötvény? (Mint ismeretes a Földművelésügyi Minisztérium a Hungária csődje miatt több száz millió forint közpénzt bukott el.)
- Valóban bennfentes információval rendelkeztek a minisztériumok, vagy csak a szerencse eredménye, hogy pont a csőd előtti napokban, órákban vették ki a pénzüket?
Ha fogadni szeretnénk rá, akkor nagy valószínűséggel az igazság sosem derül ki ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban, nem véletlenül.
