Ma sok embert aggaszt a korrupció és a korrupciós ügyek Magyarországon. Nem biztos azonban, hogy mindenki tisztában van vele, mit is jelent pontosan ez a latin eredetű szó,corruptio. Hogy a politikusok lopnak? Vagy lefizetik őket? Mutyizgatnak? A korrupció ma nem feltétlenül azt jelenti, hogy valaki odanyom egy nokiás dobozt vastag borítékot politikusoknak, hogy az közbenjárjon valamilyen közügyben. A korrupció ma sokkal inkább a törvények afféle optimalizálását jelenti, hogy azzal bizonyos gazdasági szereplők kvázi legálisan élvezzenek versenyelőnyt, másokkal szemben. Ebben sokat romlott a helyzet az elmúlt években, és úgy néz ki, hogy a jövőben sem lesz másként.
Mindenki tud róla
Egy friss kutatás szerint a magyarokat, a migráció után a korrupció jelensége aggasztja leginkább. Jogosan, hiszen szinte nap nem telik el anélkül, hogy ne derülne ki, a kormányközeli holdudvar egyik szereplője éppen hol kaszált valamelyik közbeszerzésen. Mindenki tud a világ legtehetségesebb gázszerelőjének, Mészáros Lőrincznek mesébe illő meggazdagodásáról, a helyi kiskirályok értelmetlen pénzszórásairól, vagy éppen teljes iparágak káderi alapon való újra osztásáról. Mindenki érzi, hogy sántít a kormánymédia érvelése, amikor Rogán kiruccanását annyival kommentálják, hogy nincs itt semmi látnivaló, „minden középosztálybelinek futja helikopterezésre”. Ám amíg a migrációval kapcsolatos hírekbe szinte minden médiafelületen belefulladtunk az elmúlt években, addig a korrupciós ügyekkel egyre kevesebb médiaszereplő foglalkozik.
Egyrészt, vannak a kormány közeli lapok és portálok, valamint a közmédia, amelyek érthető módon nem számolnak be ezekről az ügyekről. Másrészt, vannak lapok és csatornák, amelyek akkor foglalkoznak korrupcióval kapcsolatos hírekkel, amikor az anyagi érdekük úgy kívánja. És végül vannak portálok, amelyek rendszeresen megírják a kormánynak kínos ügyeket, ám ezek közül egyre többet elhallgattatnak, valószínűleg nem véletlenül.
A Trancparency International 2015-ös korrupciós világrangsora, ahol évek óta egyre hátrébb kerülünk
Korrupció nemcsak Afrikában vagy Ázsiában, hanem Olaszországban vagy az Egyesült Államokban is van, azonban annak mérete igen eltérő az egyes országokban. A Trancparency International minden évben elkészíti a világ korrupciós ranglistáját, amely összehasonlíthatóvá teszi az egyes országokat korrupciós szempontból. Magyarországon, a régióhoz képest, nem volt kimagaslóan rossz a helyzet 2010 előtt. Persze joggal verte ki a biztosítékot a közvélemény és az akkori ellenzék körében például a BKV fénymásoló állományának „felmérése”, az SZDSZ-közeli Közgép Strabag autópálya ügyei, vagy a 4-es metró túlárazott építése. Teljesen érthető reakciója volt minden adófizetőnek, hogy nem kér a szocialista kormányzás mutyijaiból és a fehérgalléros bűnözők kerüljenek bíróság elé.
A várva várt elszámoltatás azonban nem történt meg 2010 után. Sőt, a kétharmados felhatalmazás zöld utat adott a Fidesznek, hogy úgy hajlítsa el a törvényeket, hogy a lehető legtöbb adóforintot szivattyúzzák ki haveri cégeknek. A korrupció aláássa a jó kormányzást, a jogállamiság és az alapvető emberi jogok érvényesülését. Félrevezeti az állampolgárokat, sérti a magánszektor érdekeit és torzítja a pénzügyi piacokat. Ezzel pedig hosszú távon, egy szűk elitet leszámítva, mindenki rosszul jár.
Korrupció számokban
Mi is rengetegszer írtunk már mutyizásról és korrupciógyanús történetekről, azonban az egyes ügyekből még nem feltétlenül látjuk az összképet. A korrupciót elég nehéz mérni és összehasonlítani, azonban a meglévő módszerek mégis adnak valamiféle kapaszkodót az egyes országok közötti korrupciós helyzetről. A korrupció mérésének szempontjából fontos pont a közpénzek elköltésének átláthatósága és nyomon követhetősége is. Ahol a közpénzek állami felhasználásának nyomon követését mindenféle adminisztrációs trükkel és szabályzással, na meg a média elhallgattatásával, megpróbálják ellehetetleníteni, ott magasabb a korrupciós kockázat.
Egy Tárki által készített számítás látványosan érzékelteti, miként alakult a közbeszerzések átláthatósága az elmúlt években. Az ábrán „1” jelenti a teljes átláthatóságot, és „0” a közpénzek mozgásának teljes átláthatatlanságát. Jól látható, hogy 2011-ben hatalmasat esett a transzparencia, ennek oka az új közbeszerzési törvény elfogadása volt.
forrás: Tárki
Ez a törvény sokkal rugalmasabban kezeli az ajánlattevőket, számos lényeges kérdést rendeleti úton szabályoz és korlátozza a versenyt is. Ezzel egy időben a közbeszerzések ellenőrizhetősége is romlott, az ellenőrző szervek jogköreit megnyesték vagy kérdésessé tették függetlenségüket. Emlékezhetünk például, amikor a Legfelsőbb Bíróság (mai nevén Kúria) elnökét átszervezésre hivatkozva megbízatása felének letöltésekor váltották le. Ezek a kockázati tényezők pedig csökkentik az átláthatóságot és egyben növelik a korrupciós kockázatot. A következő ábrán „0” jelenti azt, hogy nincs korrupciós kockázat, míg „1” totális korrupciót jelenti.
forrás: Tárki
Itt is jól látható, miként ugrott fel a 2011 közbeszerzési törvény módosításának hatására a kockázati mutató. A Fidesz-kormányzat alatt általánossá vált az is, hogy ilyen-olyan okokból nem versenyeztetnek a közbeszerzések kiírásánál. A legújabb törvénymódosítási javaslat szerint az eddigi 8 millió forint helyett 15 millió forintig lehet közbeszerzés kiírása nélkül árut és szolgáltatást vásárolni, míg építési beruházás esetén a jelenlegi 15 millió forintos értékhatár 25 millió forintra emelkedne. Pikáns módon a kormány szerint erre annak érdekében van szükség, hogy alacsony értékű szerződések esetén ne kelljen a bonyolult közbeszerzési szabályokat alkalmazni. A régióban egyébként egyedül nálunk emelkedett az utóbbi időben a verseny nélküli közbeszerzések aránya.
forrás: Tárki
Az is felmerült nemrég, hogy közbeszerzési szerződéseket sok évre titkosítanak. A Miniszterelnökség Várba költözésének adatait például „terrorveszélyre” hivatkozva titkosítanák 30 évre. A Transparency International szerint ez utóbbi módosítás azért is elképesztő, mert úgy titkosítana beruházásokat, hogy a titkosítás ellen még pert sem lehet indítani.
A korrupció mértékének növekedése a nemzetgazdaság számaiban is megjelenik, hiszen a verseny hiánya torzulásokat okoz a piacon, ami visszaveti a hosszú távú növekedési és versenyképességi kilátásainkat. Ráadásul az emberek igazságérzetét és az államba vetett bizalmát is súlyosan csökkenti, már ha ez érdekel egyáltalán valakit a kormányban. Bár úgy tűnik, hogy nagyon is tudnak a problémáról odafent, csak nehéz valami olyasmin változtatni, ami a NER esszenciális lényege.
