A 2016-os év korántsem a kormány tervei szerint alakult, és már az első negyedévben bebizonyosodott, hogy a „magyar gazdasági csodát” az uniós források tartják lélegeztetőgépen. A GDP-növekedés 2 százalék körül alakulhatott - a tényleges éves adatokat még nem közölte a KSH -, ami elmarad az azt megelőző évek 3 százalék körüli növekedésétől, és a kormánypárt várakozásától.
A magyar kormány számára azért sem mindegy, hogy 2 vagy 3 százalék volt a növekedés, mert a lassuló tendencia könnyű támadási felületet biztosít: a kormány támogatói és az ellenzék között mindig is vitatárgyát képezte, hogy a Fidesz gazdaságpolitikájának az eredménye, vagy az uniós transzfereknek köszönhető, hogy az elmúlt években sokat javultak a gazdasági mutatók.
Reagálva a helyzetre 2016 végén a kormány számos programot jelentett be, ami 2017-ben pozitív hatással lehet a gazdasági teljesítményre, hosszú távon azonban továbbra sem beszélhetünk arról, hogy a magyar gazdaság megtáltosodott-e.
2016 nem volt fényes év
Nem hozott áttörést a 2016-os év a magyar makrogazdaságban, mi több, a kormány 2015-ös várakozásaihoz képest sokkal rosszabbul alakult az év. Már az év első negyedévében látni lehetett, hogy az uniós források ideiglenes elapadásával a magyar gazdaság nem képes tartani az elmúlt évek „lendületét”.
Magyarország nettó haszonélvezőként sokat szakított az uniós forrásokból, 2013-ban például 5 milliárd euró volt az ország nettó egyenlege, arányaiban ennél több támogatást csak Görögország és Lengyelország kapott. A nettó transzfer emelkedésével és a multiplikátor hatásnak köszönhetően a magyar gazdaság 2012 után kitudott mászni a gödörből. Ahogy azonban számos tanulmány is rámutatott, a magyar gazdaság túlságosan rá van utalva az Európai Unióból érkező pénzekre, és egy olyan aszimmetrikus gazdasági szerkezet alakult ki, ami az uniós forrásokra támaszkodik. Az ország joggal hasonlítható Oroszországhoz, vagy a közel-keleti országokhoz, amelyek kizárólag az olajra támaszkodnak. Esetünkben a bizonytalanság azonban nem a nyersolaj világpiaci árára vezethető vissza, hanem arra, hogy az uniós újraelosztási mechanizmusában mekkora támogatást kap az ország, és ezt milyen ütemben használjuk fel.
A 2007-2013-as költségvetési ciklus lezárultával (az n+3-as szabály miatt egészen 2016-ig le tudtuk hívni ezeket a forrásokat) hamar bebizonyosodott, hogy az uniós forrásokra való ráutaltság nem egyfajta ijesztgetés a közgazdászok részéről, mivel 2016 első negyedévében gyakorlatilag semmilyen pénz nem érkezett Brüsszeltől, ez pedig a hazai makrogazdasági adatokon is meglátszott.
2017-ben gyorsulhat a gazdasági növekedés
A 2018-as választás közeledtével a kormánynak is reagálnia kellett valamit, ezért 2016 második félévében számos olyan programot hirdettek meg, amelyek ideiglenesen pozitív lökést adhatnak a gazdasági teljesítménynek. Ezek közül is az egyik legfontosabb program a minimálbér és bérminimum jelentős emelése, ami nyilvánvalóan a háztartások fogyasztási kiadásában csapódhat majd le. Hogy a vállalkozások se járjanak rosszul, a kormány járulékcsökkentést + társasági adócsökkentést is bejelentett, utóbbinak azonban marginális hatása lesz a kkv-szektor pénzügyi helyzetére, ahogy erre már tavaly rámutattunk.
A tavaly bejelentett programokból jól látható, hogy a kormány elsősorban a fogyasztás ösztönzésén keresztül próbál lökést adni a növekedésnek, ami rövid távon be is jöhet, azonban az elmúlt 15 évben már többször is bebizonyosodott, hogy hosszú távon kevés eredménye van a fogyasztásalapú növekedésösztönzésnek. Ennek az az oka, hogy Magyarország egy kis nyitott ország, a hazai fogyasztás és termelés jó része import termékeken keresztül valósul meg, a növekvő fogyasztás pedig könnyen egyensúlyi problémákat okozhat, ha közben az exportra termelő szektor teljesítménye nem javul jelentősen.
A növekvő fogyasztás ellenére a vállalati szektor - kiemelve az exportra termelő szektort - versenyképessége sem fog javulni, márpedig a magyar gazdaság egyik fő problémája, hogy nem vagyunk versenyképesek a régióban, így hiába lesz jobb néhány makrogazdasági adat 2017-ben, összességében hosszú távon semmivel sem fogunk jobban teljesíteni.
Visszatérő infláció?
Az elmúlt években a magyar gazdaságból eltűnt az infláció, azonban ez nem egyedülálló jelenség. Az USA-ban, és az Európai Unióban is olyan gazdasági környezet alakult ki, ami lassú növekedéssel és nulla közeli inflációval jár együtt. Magyarországon nem csak a mérséklődő fogyasztás miatt tűnt el a fogyasztás. A nemzetközi olajárak és a hatósági energiaárak (rezsicsökkentés) csökkenése is hozzájárult ahhoz, hogy az árszínvonal-emelkedés nulla közelében maradt (a lakosság számára relevánsabb maginfláció azért ennél magasabb volt, 2-3 százalék körül alakult).
A kereslet növekedése miatt azonban ismét visszatérhet az infláció a gazdaságba, és ez nemcsak az úgynevezett bérinflációnak lesz köszönhető, hanem annak is, hogy a vállalkozások többsége nem feltétlen tudja majd kigazdálkodni a kormány által kezdeményezett béremeléseket, emiatt kénytelenek lesznek emelni az árakat. Mint ahogy már többször is megírtuk, a járulékcsökkentés és társasági adócsökkentésnek marginális hatása lesz a legtöbb kkv esetében, emiatt pedig vagy árat emelnek, vagy munkaerőt bocsátanak el, ha kiakarják gazdálkodni a növekvő bérköltségeket.
2017-ben tehát visszatérhet az infláció, emiatt pedig a reálbérek növekedési üteme is mérsékeltebb lehet.
Megoldatlan munkaerő-piaci problémák
Kétségtelen, hogy a magyar munkaerőpiac legfőbb problémája jelenleg az a súlyos munkaerőhiány, ami egyre több szektort érint. A munkaerőhiány kialakulása az alacsony béreknek köszönhető elsősorban - a képzett munkaerő egy része emiatt kivándorolt az országból -, a kormány által bejelentett bérfejlesztése azonban továbbra sem oldja meg a bérproblémákat, mivel a 40 százalékos minimálbér-emelés ellenére sem lesz versenyképes a hazai bérezés a versenytársakhoz viszonyítva. Véleményünk szerint a kivándorlás nem fog mérséklődni sem 2017-ben, sem a következő években (Nagy-Britannia helyett Németország, Ausztria lehetnek a fő célpontok), emiatt a munkaerő-piaci feszültség tovább fog fokozódni. Mivel a hazai képzési rendszer nem képes választ adni a munkaerő-piaci feszültségekre, a cégeknek egyre költségesebbé válhat a megfelelő munkaerő megtalálása.
Mivel egyre kevesebb a képzett szakember, a különböző szolgáltatások árai is drágulhatnak, elsősorban az ország nyugati felében. Hiába a magasabb bérek, az infláció és a munkaerőhiány együttesen ahhoz vezet, hogy az élet egyre drágábbá válhat sokak számára, akár jóval nagyobb mértékben, mint amekkora többlethez jutnak a bérdinamikából.
A hosszú táv továbbra is borús
A mindenkori kormányokra jellemző, hogy csak adott ciklusra terveznek, és ez most sincs másképpen. A 2016-ban bejelentett gazdasági programok, és a mesterségesen felgyorsított forráslehívásokkal (a kormány tervei szerint 2017-2019-ben le akarják hívni az uniós pénzek jelentős hányadát) a magyar kormány nyilvánvalóan a 2018-as országgyűlési választásnak ágyaz meg, de hogy utána mi lesz, az már teljesen ködös. Várhatóan sok jóra nem lehet számítani, mivel a különböző strukturális problémák megoldására továbbra sem születtek tervek, és még csak hallani sem lehetett arról, hogy foglalkozna ezekkel a magyar kormány.
