Az elmúlt évtized gazdaságpolitikájának köszönthetően a munkanélküliségi, a foglalkoztatottsági és a béradatai alapján két külön országra lehet osztani hazánkat. Budapest és a Dunántúl északi és nyugati megyéi gyakorlatilag teljesen más dimenzióban vannak. Majdnem hétszer akkora a munkanélküliség Szabolcsban, mint Győr környékén, a keleti végeken dolgozók munkája pedig fele annyit ér, mint a fővárosiaké. Sok helyen egyszerre van munkaerőhiány és munkanélküliség, az elvándorlás mértéke pedig igen jelentős.
Ha ez a trend így fog folytatódni, akkor rövidesen Magyarország látványosan is két részre fog szakadni: lesz egy európai életszínvonalhoz (nagyon-nagyon) lassan közeledő nyugati országrész és egy végképp leszakadó keleti magyar régió.
Fizetések
Magyarországon az átlagos bruttó fizetés idén januárban 274 ezer forint, a családi kedvezmény nélkül számított nettó fizetés pedig 182 ezer forint. Az átlagadatok szerint tehát a bruttó bérnek pontosan a kétharmadát kapják kézbe a dolgozók. Ha a családi kedvezményt is figyelembe vesszük, akkor a gyermektelenek átlag nettója 172 ezer forint. Az egy gyermeket nevelők 179 ezer, a kétgyermekesek 203 ezer, a három- vagy több gyermekesek pedig 223 ezer forint jutott tavaly.
Budapesten a legmagasabbak a keresetek: a nettó 226 ezer forintos átlag jelentősen felhúzza az országos átlagot, a nettó 175 ezer forintot. Győr-Moson-Sopron az egyetlen megye, ahol az országos átlagot sikerült még meghaladni, ott nettó 183 ezer forint körül van az átlagbér. Utána Komárom-Esztergom megye következik, ott 173 ezer forint a havi nettó átlagkereset.
A fizikai foglalkozásúakat Győr környékén becsülik meg a legjobban a munkáltatók: nettó 151 ezer forintot keresnek átlagosan, míg Szabolcsban havi nettó 88 ezer forint jut nekik. Az átlagkeresletek terén az utolsó három helyen Nógrád, Békés és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye áll. Utóbbi megyében tavaly a nettó 120 ezer forintot sem érte el az átlagkereset.
Még érdekesebb adatokkal találkozhatunk, ha a járások szintjén nézzük, mennyi bevétele van az ott élőknek. Ezek az adatok minden lakosra számított értékek, vagyis nem csak azt mutatják meg, mennyi az átlagkeresete az adott térségben hivatalos bérért dolgozóknak. Ha a fővárost kivesszük, három olyan járás volt 2014-ben, ahol a lakosonként vett nettó jövedelem-mutató meghaladta az egymillió forintos éves szintet, ebből kettő Budapest agglomerációjában található. A budakeszi és a dunakeszi járás mellett csak Győr térsége tudta elérni a bűvös számot.
A keleti országrész egyértelmű jövedelmi leszakadását mutatja ugyanakkor, hogy a megyeszékhelyek térsége sem éri el mindenütt ezt a 800 ezer forintos határt, több járásban pedig az 500 ezer is távoli álomnak látszik. A cigándi, a kisteleki, a csengeri, a sarkadi, a bácsalmási vagy az ózdi, netán a kunhegyesi térség jövedelmi viszonyai alapján kimondható, hogy ezekben a zárványokban hétköznapi állapot a szegénység.
(A KSH az egy főre jutó jövedelmeket régiónkénti bontásban adja közre, ami annyiban árnyalja a képet, hogy az ő 2014-es adatsoruk az Észak-Alföldet mutatta a legszegényebbnek, ahol még kisebbek a jövedelmek, mint a Dél-Dunántúlon, Észak-Magyarországon vagy a Dél-Alföldön.)
Munkanélküliség
A munkaerő-piaci probléma látványos tünete, hogy „kinyílt az olló”, azaz jelenleg egyszerre van munkaerőhiány és munkanélküliség. 2016. decemberben 273 ezer álláskeresőről tudott a statisztikai hivatal, ez 19 százalékos csökkenést jelent az előző évhez képest. A munkanélküliségi rátát tekintve hat és félszeres különbség is van az ország keleti és nyugati területei között: a munkanélküliségi ráta országos átlagban tavaly az utolsó negyedévben és idén februárban már csak 4,4 százalékos volt, addig Szabolcsban ennek több mint a duplája, 9,1 százalék, de Nógrádban is 9, Hajdú-Biharban pedig 8,6 százalékos, Baranyában 7,5, míg Borsodban 6,5 százalékos.
A sor másik végén állnak azok a megyék, ahol már mindenki dolgozik, aki képes rá és el akar helyezkedni, hiszen a munkanélküliségi ráta Győr térségében már csak 1,4 százalék, Veszprém megyében 1,8, míg Vasban is csak 1,9 százalékos. Ennél csak kevéssel áll rosszabbul Pest, Komárom-Esztergom és Fejér megye, ahol 2 és fél százalék környékén vannak a munkanélküliségi mutatók.
Közmunka
Az elmúlt években a Fidesz foglalkoztatáspolitikájának központi elemévé a közmunkaprogram vált. Ennek a foglalkoztatási formának az erőltetése azonban csak arra volt jó, hogy a kormány mindenhol dicsekedhet az alacsony magyar munkanélküliségi rátával. Az igaz, hogy jelentősen növekedett a foglalkoztatottak száma Magyarországon, ez azonban annak köszönthető, hogy az új munkahelyek jelentős része a közmunkaprogram keretei között valósult meg. Mindazonáltal ez a foglalkoztatási forma nem jelent valódi megoldást: inkább nevezhető egyfajta aktív szociális politikának, mintsem a munkanélküliségi gondok megoldásának, mivel a közmunkában résztvevő emberek keresete még a létminimumhoz elegendő szintet sem éri el, ráadásul a program nem vezet vissza a munkaerőpiacra sem.
Vannak olyan megyék Magyarországon, ahol a munkavállalás szempontjából más lehetőség szinte nincs is, csak a közmunka. Főleg a keleti országrészben új munkahelyek csak a közfoglalkoztatás berkein belül jöttek létre, míg nyugaton (főleg Győr-Moson-Sopron megyében) a versenyszférának köszönthetően (is) születtek új munkahelyeket. Ha ez a trend így fog folytatódni, akkor rövidesen Magyarország látványosan is két részre fog szakadni: lesz egy európai életszínvonalhoz (nagyon-nagyon) lassan közeledő nyugati országrész, és egy végképp leszakadó keleti magyar régió.
Több keleti megyében olyan kevés piaci munkahely jön létre, hogy esély sem látszik a lakosság helyzetének javulására, a felnőttek nem tudnak elhelyezkedni. Borsodban és Jász-Nagykun-Szolnok megyében tavaly az év első felében 90 százalékban közmunkát indítottak, de a Menedzsment Fórum online oldalán megjelent adatok szerint a közfoglalkoztatásban induló munkahelyek aránya 80 százalék fölött volt Nógrádban, Hajdú-Biharban és Békésben, sőt Somogyban, Tolnában és Baranyában is. A „gazdag” megyékben nagyságrendekkel kevesebb közmunkást foglalkoztatnak a települések - írja a Népszava.
Hogy állunk a kontinensen?
Európai mércével is látható a leszakadás, hét magyar régió közül ugyanis négy is az EU húsz legszegényebbje között található. Nálunk rosszabbul csak Románia és Bulgária áll.
A legroszabb helyzetben Északnyugat-Bulgária van, ott az egy főre jutó GDP az uniós átlagnak mindössze a 29 százaléka. A lista alját Bulgária és Románia foglalja el, a két ország régióin kívül egyedül a Franciaországhoz tartozó, indiai-óceáni Mayotte szigete került a legrosszabb nyolcba.
Ezek után azonban magyar régiók következnek: az Észak-Alföldön 43, a Dél-Dunántúlon és Észak-Magyarországon pedig 45 százaléka az egy lakosra jutó GDP az EU átlagának. A legrosszabb húszba került még a Dél-Alföld is, az uniós átlag 48 százalékával. Ezeken kívül még lengyel és görög régiók találhatóak a lista végén.
A legdurvább és legelgondolkodóbb adatsort a végére hagytuk: előzetes számítások szerint 2050-re akár 35 százalékkal csökkenhet az észak-keleti országrész lakossága, olyan sok munkaképes korú vándorol majd el biztos munkahelyeket kínáló térségekbe itthon, vagy akár az országhatárokon túlra.
(Ez az írás a témában született elemzésünk rövidített változata. A teljes írás itt olvasható)