Még a legszárazabb szürkekardigános politikai elemző is képes mosolyra fakadni annak láttán, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere milyen vehemensen próbálja az ellenzéket visszacsalni az alkotmányozási folyamatba. Tényleg csak az hiányzik, hogy a kormánypárti frakciók felajánlják az LMP-nek: „Írjátok meg Ti, csak hadd fogadhassunk el mi!”
De csak azért nekik ajánlják fel, mert az MSZP-nek azért mégse'.
A Fidesz szokatlan kompromisszumkészsége alátámasztani látszik a pár hete itt pedzegetett gondolatmenetet. Miszerint itt főként arról van szó, hogy Orbán Viktor és a Fidesz azon tüsténkednek, hogy ők váljanak a rendszerváltás meghatározó szereplőivé – kevesebbet számít az alkotmány konkrét tartalma, mint az, hogy az ő nevükhöz kötődjön a Harmadik (vagy akkor már negyedik?) Köztársaság sarokkövét alkotó dokumentum.
A gond a Fidesz szemszögéből, hogy egy belső ellentmondással küzd az aspirációjuk.
Egyrészt Fidesz/Orbán alkotmányt szeretnének, az nem kérdés - az előkészítés zárt ajtók mögött zajlik, az érdemi kérdések nem előttünk dőlnek el. A saját képükre akarják formálni az alaptörvényt.
Mindazonáltal ha a látszat is az lenne, hogy ez a Fidesz/Orbán alkotmánya, akkor az negatív kihatású lehet az új alaptörvény legitimációja tekintetében is. Különösen, ha az azt megalkotó politikai erő nem képes saját magán kívül semmilyen politikai erővel sem érdemben konzultálni.
Kezdődjék a tánc!
Ezért kell tehát legalább egy nem-Jobbik ellenzéki pártot is bevonni a folyamatba, ideális esetben az LMP-t. A Jobbik persze sokak szerint elegendő lehetne, mint a nemzeti konzultáció követelményét kielégítő szereplő – elvégre akkor már nem lehet csak Fidesz/Orbán alkotmányról beszélni. Azonban ez megerősítené a baloldal által hangoztatott vádat, miszerint a Fidesz-Jobbik valójában összetartozik.
Bármennyire határozottan is utasítja olykor vissza a Fidesz, hogy hagyná magát a külföld által befolyásolni, az Uniós soros elnökség során a sima Fidesz alkotmánynál pusztán a Fidesz-Jobbik alkotmány csengése lenne durvább külföldön.
S így a kétharmados hatalom, amely gyakran zárt le vitákat a kétharmadra vonatkozó utalással, most kétségbeesetten szeretne partnert az alkotmányozási folyamatban. Ezért kész a hatalomba lépés óta először valódi parlamenti vitát és konzultációt folytatni. (Ezzel a parlamenti javaslatával egyben egy - valószínűleg nem-szándékolt - önbeismeréssel is él, miszerint eddig az érdemi vita lehetősége az ő kizárólagos jóindulatán múlott. Amit eddig mérsékelten gyakorolt.)
Értjük tehát a kormány aggodalmát, hiszen lehet, hogy most nem a nemzet alkotmányaként, hanem Orbán/Fidesz-alkotmányként fog a köztudatba bevonulni az okmány.
Az ezzel járó legfőbb kockázat egyike, az hogy ha egyszer a Fidesz nem lesz hatalmon, s még az alkotmánymódosítást gátló egyharmada sem lesz meg, akkor az akkori hatalom egy szempillantás alatt eltörölheti ezt az alkotmányt. Hiszen, ha ez az 53%-ot képviselő győztes alkotmánya, s nem a nemzeté, akkor nem érdemel különösebb tiszteletet.
Mindazonáltal ez a félelem nem tűnik teljesen megalapozottnak. Hogy mikor fog a Fidesz kiesni a hatalomból, azt senki nem tudja megmondani. A valószínűség szerint egy jó ideig még nem, de nem lehet teljesen kizárni annak a lehetőségét, hogy bukják 2014-et.
Ám annak a valószínűsége, hogy a Fidesz egyharmad alá kerül az a közeljövőben (10-20 év) a minimális felé tendál. Nem kizárt természetesen, de ez a fajta erőfeszítés, amellyel a Fidesz körbetáncolja az ellenzéket és kétségbeesésében még a népszavazás eddig elutasított kockázatát is fontolóra veszi nem igazán szükséges.
Egyúttal minden évvel, ami úgy múlik el, hogy a Fidesz alkotmány az ország alaptörvénye, szilárdabbá válik annak helyzete és jelentősen halványulni fog a most potenciálisan erős benyomás, miszerint ez nem egy össznemzeti, hanem egy felülről vezérelt káderpárt alkotmánya.
Ez persze nem jelenti azt, hogy egy következő kétharmados hatalom nem fog új alkotmányt csinálni: szinte biztos, hogy fog. Maga a Fidesz adta neki meg ehhez a kommunikációs/retorikai/politikai alapot, amikor azt mondta, hogy kétharmaddal ez nemhogy lehetőség, hanem egyenesen kötelezettség.
Hiába próbálja meg bevonni a Fidesz az LMP-t az alkotmányos vitába (mert az MSZP-t azért mégse'), ennek a kötelezettségnek egy esetleges újabb kétharmados többség akkor is eleget fog tenni.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!