Az Alkotmánybíróságnak a közszolgák indokolás nélküli felmentését megszüntető döntéseit követően a kormányzat korábbi álláspontjának felülvizsgálatára kényszerült. Az AB által megadott határidőig elkészített törvényjavaslat célja a taláros testület döntésének formális végrehajtása, anélkül, hogy a politikai lojalitást központi értéknek tekintő új közszolgálati rendszeren változtatni kellene.
Az AB előbb az államigazgatási szerveknél dolgozó kormánytisztviselők tekintetében, majd az önkormányzati igazgatásban és az egyéb államhatalmi ágak igazgatásában dolgozó köztisztviselők vonatkozásában állapította meg, hogy indokolás nélküli felmentésük alkotmányellenes. Egyúttal a rendelkezéseket május 31-ei határidővel megsemmisítette.
A kormányzat - kihasználva a “türelmi időt” - a határozatok közzétételét követően is folytatta az indokolás nélküli felmentéseket. A május 31-ei határidő közeledtével pedig elkészítette az AB döntéseinek formálisan megfelelő módosítást, amelyet a Föld napján, sürgős tárgyalás kérése mellett nyújtott be az Országgyűlésnek.
A következőkben a törvénymódosítás legfontosabb újításait tekintjük át (a táblázat kattintásra megnő):
A felmentési okok kusza rendszere
A törvénymódosítás a felmentési okok rendszerének újraszabályozásával széles körben teszi lehetővé a közszolgálati jogviszony lojalitás hiánya miatti megszüntetését. Az AB “iránymutatásai” ellenére a jogalkotó továbbra is fenntartja a szakmai értékekkel szemben a vezetők iránti (személyes) lojalitásra alapozó nyílt közigazgatási rendszert.
Miért problematikus az új szabályozás?
A válasz itt sem, más, mint hogy az ördög a részletekben rejlik. Ebben az esetben egészen pontosan a részletek hiányában.
Az új törvényi szabályozás ugyanis általánosságban határozza meg, hogy a köztisztviselőnek olyan magatartást kell tanúsítania, amely nem rombolja súlyosan a közszolgálatba vetett társadalmi bizalmat, az általa betöltött beosztás tekintélyét. Arra nézve azonban semmilyen törvényi útmutatás nincs, hogy melyek azok a magatartások, amelyek e hatásokat megvalósíthatják. Így a munkáltató belátására bízzák annak megítélését, hogy mi minősül a társadalmi bizalom csökkentésének, ami komoly visszaélésekre ad lehetőséget.
Hasonló a helyzet a szakmai alkalmatlanság tekintetében, ahol - szemben a korábbi rendszerrel - a törvény nem ír elő semmilyen objektív (vagy legalábbis objektivitásra törekvő) minősítést a felmentést megelőzően: a szakmai alkalmatlanság megítélésére a munkáltatói jogkör gyakorlóját jogosítja fel. Ugyanilyen modell érvényesül a bizalomvesztés esetén is: a törvény sehol nem határozza meg a “vezető által meghatározott szakmai értékek”, a “vezetővel és a munkatársakkal való együttműködés”, a “lényeglátó és fegyelmezett munkavégzés” fogalmát, így azokról a vezető dönthet, méghozzá transzparens iránymutatás nélkül, eseti alapon.
A döntéssel szemben csak bírósági jogorvoslatra kerülhet sor, amelynek jogerős lezárására a bíróságok leterheltségét figyelembe véve csak évek múlva kerülhet sor ( az új alkotmány bírók nyugdíjazási szabályai miatt ez a helyzet várhatóan nem javul majd.). Addig is a közszolgának állást kell keresnie, gondoskodnia kell a megélhetéséről. Ha a bíróság végül úgy is dönt, hogy a felmentés jogellenes volt, akkor sem köteles visszahelyezni a jogtalanul felmentett közszolgát állásába, csak kártérítést köteles megállapítani.
A kiszolgáltatottságot erősíti az új “vezénylési” szabály is, amely két órás tömegközlekedéssel történő megközelítésen (azaz kb. 70 km-es körön) belül viszonylag szabadon teszi áthelyezhetővé a kormánytisztviselőt. Ez a megoldás hasonló a fegyveres szervek szabályozásához, csak épp ott törvények rögzítik a fegyveres állományba tartozó személy szolgálati lakáshoz való jogát. Itt hiába keres ilyesmit a kedves Olvasó.
Ami pozitív
A törvény ugyanakkor több ponton közelít a szakmai értékeket központba helyező zárt rendszerek felé:igaz, hogy nem állítja vissza a közszolgálati álláshelyek betöltése során a kötelező pályázati rendszert, de ismételten szabályozza a pályázati úton történő kiválasztás eljárási szabályait. Szintén erősíti a foglalkoztatás stabilitását az, hogy a csoportos létszámcsökkentést a végrehajtása előtt 30 nappal kell bejelenteni. A 2010. júliust követő elbocsátási hullámokban ez az időszak 1 nap(!) volt. Úgy látszik, véget értek a nagy elbocsátási hullámok, s immáron nincs szükség a felmentések ilyen módon történő gyorsítására.
Mindezen változtatások javítottak ugyan a törvényen, de továbbra is érvényesül a magyar közszolgálatban Andrew Jackson elnök jelmondata: “a zsákmány a győztesé”.
Ez a bejegyzés a www.tenytar.hu oldalon megjelent elemzés rövidített változata.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
