A közbeszerzés bizonyos tekintetben arra hasonlít, hogy valakinek adunk egy majdnem korlátlan keretű hitelkártyát azzal az elvárással, hogy felelősségteljesen költse el, de ha mégse felelősségteljesen költené, akkor…sem történik semmi. Ennél sokkal jobbak az esélyek a kaszinóban.
Ezért kitalálták az érdekeinket szem előtt tartó derék politikusaink a közbeszerzési törvényt. Ráadásul ennek kialakításában még csak nem is voltunk teljesen magunkra utalva, hiszen az Európai Uniónak már vannak vonatkozó jogszabályai (általánosan itt, ill. a közszolgáltásokra vonatkozóan itt). Bár vannak finoman szólva necces finanszírozási szokások az EU-ban is, összességében azért átláthatóbb és tisztességesebb az ottani rendszer, úgyhogy a közös szabályok átültetése egy jó kezdet bármely közbeszerzésre vonatkozó jogszabály megalkotásában.
Kár, hogy nem elegendő. A közbeszerzési törvény ugyanis kudarcot vallott. Ezt az állítást most megindokolhatnánk részletesen, de ehelyett annyit mondunk, hogy Hagyó Miklós. Ha valakit ez sem győz meg, akkor semmi nem fogja.
Nem volt kérdés, hogy az új kormány is hozzá fog nyúlni a közbeszerzések szabályozásához. Kérdés talán csak annyi volt, hogy a fennen hirdetett korrupció elleni harcot kiterjeszti-e erre a területre, vagy lényegét tekintve minden marad a régiben.
Hogy megelőlegezzük a lényeget: gyökeres változás nem történt az új szabályozással, ezért aligha lesz alkalmazható a korrupció hatékonyabb visszaszorítására.
Vegyes felvágott
A jó hírekkel kezdve, a törvény sokkal rövidebb lett, 407 paragrafus helyett 175 van benne. Számos korábbi bonyolult rendelkezés sokkal rövidebb, érthetőbb és átláthatóbb lett. A törvény összességében is a könnyebb átláthatóság irányába indult el, ami fontos, hiszen sokan indulnának közbeszerzésen.
További jó hír, hogy a kormány bürokrácia-csökkentő ambícióinak megfelelően az új közbeszerzési törvény is csökkenti a közbeszerzésben részt vevő, illetve részt venni kívánó vállalatok adminisztratív terheit.
A kormány kis- és középvállalkozásokat támogató politikáját alátámasztandó a közbeszerzéseknél is előnyben fogják őket részesíteni. Ez alapjában véve pozitív, bár két fontos fenntartást muszáj kiemelni. Ha ez egyoldalúan a magyar vállalkozásoknak kedvez a külföldiekkel szemben, akkor elképzelhető, hogy Brüsszel le fog csapni rá, mint a belső versenyt torzító akció.
A másik, hogy a KKV-k előnyben részesítése a közbeszerzéseknél könnyen a korrupció eszközévé válhat, ha történetesen ismeretlen, áttekinthetetlen tulajdoni hátterű, politika-közeli cégek kapnak megrendeléseket.
Alapjában véve jó dolog lehet még, hogy az élelmiszerbeszerzést nem kell tendereztetni. Ez lehetőséget ad például arra, hogy a helyi élelmiszertermelőktől szerezzék be az iskolák az étkeztetéshez szükséges alapanyagot, hiszen Mari néni aligha fogja megvásárolni a közbeszerzési kiírást. Persze itt logikus lenne valamilyen felső korlát meghatározása, hogy elkerülhetőek legyenek a visszaélések.
Negatívum viszont az új szabályok között a vörösiszap katasztrófa nyomán bekövetkezett változás, miszerint a katasztrófa elleni védekezés, illetve az azutáni elhárításhoz szükséges beszerzéseket sem kell tendereztetni. Bár van, ami ezek közül sürgősen szükséges, és így nyilván egyszerűen nincs idő végigmenni egy hivatalos tendereztetésen, a többi, a tenderezést időben lehetővé tevő költséget indokolatlan kivonni a közbeszerzés általános szabályai alól, hiszen ez is csak az újabb korrupciót segíti elő.
Ismét a túlburjánzó kormányzat
A nagyobb horderejű változások közül azonban az egyik kifejezetten negatív. A közbeszerzéseket felügyelő, annak irányvonalait kialakító Közbeszerzések Tanácsa autonóm, független államigazgatási szervből egy, a kormánynak alárendelt intézménnyé válik.
Az autonómia azt jelentette, hogy az újonnan felállított Médiatanácshoz, vagy a Versenyhivatalhoz és a PSZÁF-hoz hsonlóan a Közbeszerzések Tanácsa maga döntött a rá bízott költségvetési források beosztásáról, a személyzet számáról és összetételéről, stb. A Tanács csak az Országgyűlésnek volt alárendelve, a kormánynak elvileg nem volt ráhatása működésére.
Hogy a Tanács működése nem volt teljesen sikeres, azt alátámasztja a közbeszerzésekben elharapódzó korrupció. De hogy a probléma a Tanács függetlenségében rejlett, az korántsem sem egyértelmű; sőt.
A legtöbb ismertté vált korrupciós botrány a kormányhoz és az önkormányzatokhoz, illetve azok politikai holdudvarához kötődött. Bár a Fideszt azt sulykolja, hogy hatalomra lépésével egy teljesen új politikai korszak kezdődik, amelyben a korrupció történelmi jelenségként lesz csak ismert, igazán nincs okunk feltételezni, hogy a politika sajátos működését figyelembe véve nem akar akár a mostani, akár egy későbbi, esetleg nem-fideszes kormány ráhatni a közbeszerzésekre. Ha valaki abból indul ki persze, hogy leáll a korrupció és az árnyék-pártfinanszírozás, akkor persze nem tudunk vele vitatkozni, de lenne számára néhány nagyszerű eladó ingatlanunk a Fukusima prefektúrában.
A többiek számára – és szomorúan, de ide tartozunk mi is – az a kérdés, hogy a közbeszerzések felügyeletének a kormány közvetlen alá rendelése inkább csökkenti-e a korrupció lehetőségét, vagy növeli. Eddig az intézmény vezetője – minimálisan elvileg – nem volt a kormánynak alárendelve, döntéseit saját belátása szerint hozta. Most ehhez képest költségvetési és személyzeti ügyekben a kormány közvetlenül utasíthatja. Erre semmi szükség.
Bár a probléma mélysége nyilván attól függ, hogy mik a kormány tervei a közbeszerzéssel és mennyire rátermett embereket bíz meg ezen tervek végrehajtásával, igazán kevés indok szól amellett, hogy a kormány, amelynek jelentős szerepe van számos közbeszerzés lebonyolításában, határozza meg a közbeszerzéseket ellenőrző intézmény összetételét és működését. Ez ugye egy klasszikus probléma.
A kép forrása: Négy madár blog
Egyébiránt olyannyira, hogy ezen a kérdésen is fennakadhat az Európai Unió. Nincs kizárva, hogy az új szabályozás végleges elfogadása előtt a teljes kontrollból némileg visszavesz a kormány, hogy a közös európai szabályok őreinek is elfogadható legyen az új keretrendszer.
Persze mindez nem jelenti azt, hogy nem volt mit módosítani a Tanács működésén. Ütőképesebbé lehetett volna tenni azt, például ki lehetett volna bővíteni a stábját, hogy valóban eleget tudjon tenni feladatának. Egyéb módon is lehetett volna erősíteni, hogy hatékonyabban tudja ellátni funkcióját.
De most nem ezen volt a hangsúly: a Közbeszerzések Tanácsa persze közvetlenül a kormányzatnak alárendelve is működhet nagyon jól, és teljesen függetlenül is lehet pocsék. Ám míg a közvetlen kormányzati kontrol kevés olyan pluszt ad, amelyet egy jól szabályozott és felvértezett független intézmény nem tudott volna megadni, addig egy, a kormánynak kiszolgáltatott intézmény aligha fog tudni pusztán szakmai érvek alapján dönteni.
A földrajzinév bizottság tagjai pont ezt próbálták tenni, és nem jártak jól vele. Ha hasonló független döntéshozásra törekednének ezentúl a közbeszerzések ellenőirei, akkor az ő rendszabályozásuk még egyszerűbb lesz. Minden bizonnyal ők is megértik ennek jelentőségét.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
