Hogy Szilvásy György sértett-e törvényt, azt egy remélhetőleg független bíróság fogja eldönteni. Hogy Szilvásy György ellen vádat fognak-e emelni, azt az ügyészség fogja eldönteni. Nincsenek birtokunkban sem az ügyészség rendelkezésére álló információk, sem a bírói tudás, illetve gyakorlat, amellyel el tudnánk dönteni, hogy Szilvásyt előzetesbe kellene-e helyezni a létező bizonyítékokra való tekintettel, illetve hogy a bírósági eljárás végén el kellene-e ítélni.
Ezzel tehát nem kívánunk foglalkozni. Ne olvassák e bejegyzést tovább azok, akik vallási hevülettel hisznek abban, hogy a) az ártatlanság vélelme ez esetben az ártatlanság megcáfolhatatlan ténye; b) azok, akik szerint a Gyurcsány-kormány tagjai, illetve a volt miniszterelnök bizalmasai esetében nincs is ártatlanság vélelme és nem számítanak a bizonyítható tények, hanem politikai igazságszolgáltatás kell, akár bizonyítékok híján is.
A többieknek
Nem kell azonban határozott véleménnyel rendelkezni a bevezetésben felsorolt kérdésekről ahhoz, hogy kijelenthessük: pártállástól és a gyanúsítottnak felrótt bűncselekménytől függetlenül nem azt a célt szolgálja az őrizetbe vétel intézménye, hogy a mindenkori kormánynak kedvező címlapfotót termeljen. Akkor vegyenek őrizetbe valakit, ha szabadlábon közvetlen veszélyt jelent, illetve ha készen áll az ügyészség arra, hogy a vádemelés előkészítése érdekében előzetes fogvatartás elrendelését indítványozza a bíróságnál. Pont, hogy az a törvényben meg van írva.
Ha egyik sem áll fenn, akkor jogos az a gyanú, hogy az illetőt csak azért cipelik be, hogy a kormánypárti sajtóban be lehessen mutatni a híveknek, hogy ni, egy ellenség bilincsben. Márpedig Szilvásy György gyors őrizetbe vétele, megbilincselve, rabláncon körbevezetése, majd még gyorsabb elengedése nehezen enged meg bármely más értelmezést, mint azt, hogy csak egy médiaeseményt akart csinálni a kormány.
Aki a fenti intelmek ellenére tovább olvasta a cikket és most izzik a dühtől, hogy márpedig Szilvásy bűnös, annak még egyszer leírjuk: nem az a kérdés, hogy Szilvásy elkövetett-e bűncselekményeket vagy sem – ezt bíróság fogja eldönteni és nem a Ténytár vagy az olvasó.
Az állam, és polgárainak joga
A releváns kérdés az, hogy állampolgári jogainkhoz – és ezek fideszest és szocialistát, jobbikost és zöldet, sőt, nácit és kommunistát is egyaránt megilletnek – hogyan viszonyul az állam. Ha az állami intézmények úgy vesznek őrizetbe, közvetlen veszélyt nem jelentő egyéneket, hogy még nincs elég bizonyítékuk egy vádemelésre, akkor visszaélnek a törvény adta felhatalmazásukkal és sértik az állampolgárok jogait.
Ráadásul, ilyen akciókkal rombolják az igazságszolgáltatás eleve megtépázott tekintélyét, az állampolgárok ama jogos elvárását, hogy nem a kormánypárt politikai érdekei, hanem egy szabályos vádemelési folyamat keretében dől el, hogy kit mikor vernek bilincsbe.
Büntető-politika
Egy másik problematikus aspektus is tartozik Szilvásy villám-őrizetbevételéhez. A kormány már korábban is azzal szórakozott, hogy bedobta általa ellenfeleknek tekintett személyek nevét, anélkül, hogy elég bizonyítéka lett volna egy büntetőeljárás kezdeményezésére.
Egy jogállamban nem kell még Heller Ágnest sem szeretni ahhoz, hogy elvárjuk a kormánytól: akkor vádolja csak meg nagy csinnadrattával bűntény elkövetésével, ha van bizonyítéka és annak alapján büntetőeljárást tud kezdeményezni.
Különben nem csinál mást, minthogy a sajtó tartalmára kifejthető nagyfokú befolyását kihasználva meghurcol embereket a nyilvánosság előtt. Éppúgy mint a Szilvásy-ügyben, Magyarországon ehhez is a legtöbben a személy politikai szimpátiájuk, a Heller Ágnes iránt érzett rokon-, illetve ellenszenv alapján ítélkeznek, pedig elvileg a letartoztatásnak és a nyilvános pellengére állításnak semmi köze ehhez.
Cselekvés és annak látszata
Végül pedig mindez azért fest szomorú képet, mert elszámoltatás ide, elszámoltatás oda, az igazságszolgáltatásnak szigorúan pártsemleges alapon kellene működnie. A kormány nehéz helyzetet teremtett, amikor azt sugallta, hogy politikai ellenfeleinek bebörtönzése egyik legfőbb célja, és működésének egyik sikerkritériuma lesz. Éppúgy, mint a többi állampolgárnál, a politikusoknál sem a kormánypárt programja keretében kellene konkrét, egyedi esetekben igazságszolgáltatással kapcsolatos döntést hozni.
Normál körülmények között elég lett volna azt mondani, hogy a kormány biztosítani fogja az erőforrásokat és eszközöket ahhoz, hogy a rendőrség és az ügyészség hatékonyan felderítse a korrupciós, a duplanullás és egyéb bűntényeket, amelyeket hivatalban lévő politikusok elkövettek. Mert bizony a magas pozíció nem véd meg senkit az elszámoltatástól.
Ehelyett a kormány az elszámoltatást retorikailag a saját hatáskörébe rendelte, ezzel azt sugallva, amitől eleve sokan tartanak: hogy egy volt fideszes politikus által vezetettet ügyészség nem a kormánytól függetlenül jár el.
Mindazonáltal lett volna még esély arra, hogy a gyakorlatban cáfolja a rendőrség és az ügyészség ezt a vészjósló benyomást: ha szolid bizonyítékok alapján akkor kezd nyilvánosan vádaskodni és bilincsbe verni ellenzékieket, ha készen áll a bírói eljárás kezdeményezésére. Ezt az esélyt fokozatosan játssza el a kormány, és Szilvásy György letartoztatása és gyors elengedése fontos stációja ennek a folyamatnak.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
