Egyre több az egyházi iskola Magyarországon. Az elmúlt 4-5 évben megduplázódott a számuk, és 2011-re arányuk eléri az összes intézmény 10%-át.
Mivel jogosultak olyan költségvetési támogatásra, amelyre az önkormányzatok nem, ez is motiválja a helyi testületeket, hogy átadják iskoláikat. Így megmaradhat az iskola fenntartásának költsége, az önkormányzat pedig csökkentheti kiadásait.
A folyamat azért aggályos, mert egyre nő annak a veszélye, hogy sok diáknak nem lesz hozzáférése alternatív, világnézetileg semleges oktatáshoz. Márpedig ez alapjog.
Az, hogy papíron létezik egy jog Magyarországon még messze nem jelenti azt, hogy a gyakorlatban is érvényesül. Így például elvileg joguk van a polgároknak ahhoz, hogy a személyes adataikat ne tegye ki egy szégyenfalra az önkormányzatuk – még akkor sem, ha valóban csúnya dolgot csináltak, jelesül visszaéltek a segéllyel. A törvényhozás valódi motorja, Lázár János azonban nem hajlandó tiszteletben tartani a hódmezővásárhelyi lakosok törvénybe foglalt jogait, még a vonatkozó bírósági ítélet ellenére sem.
De facto hasonló helyzet van kialakulóban egy másik állampolgári jog, a világnézetileg semleges oktatáshoz való jog kapcsán is, mivel egyre több önkormányzati iskolát vesznek át az egyházak. Probléma pedig akkor van, amikor nincs a közelben világnézetileg semleges iskola azok számára, akik nem az adott felekezethez tartoznak.
Pénz a lelke az egyháznak (is)
Az egyházi iskolák térnyerése nem a vallásosság erősödésének vagy a felekezeti iskolák vélt jobb minőségének köszönhető. Ez utóbbiak a lényegi problémán – a más vallásúak vagy nem vallásosok iskoláztatása – nem változtatnának, de mégis más színezetet adna a jelenségnek, ha valóban egy széleskörű és növekvő igényre reagálna az egyházi iskolák terjedése.
Ennél azonban sokkal profánabb az ok: sok önkormányzatnak nincs elég pénze az iskola működtetésére és nem kap eleget a központi költségvetésből. Viszont ugyanazt a támogatást, amit az önkormányzatnak nem ad meg az állam, azt az egyháznak megadja. Az adófizetők pénzének részrehajló elosztásának hála, az egyháznak viszonylagosan könnyebb fenntartani az iskolát, mint az önkormányzatnak.
A kormány ezzel tudatosan teremt olyan anyagi ösztönzőket, amelyek miatt a megszorult önkormányzatok akkor is motiválhatva lehetnek az iskoláik átadására, ha amúgy nincsenek meggyőződve arról, hogy tényleg az egyház kezében van jobban elhelyezve az oktatás. Tehát az állam nemhogy segíti a világnézetileg semleges oktatást, hanem lényegében akadályozza.
Ez egyértelműen megmutatkozik az egyházi kezelésben lévő intézmények számában is. A kétezres évek közepétől megduplázódott a számuk, és a következő tanévtől már minden tizedik iskola egyházi lesz.
Jogok és kiváltságok
Bár nagy vonalakban jogszerű, bizonyos tekintetben, és főleg erkölcsi értelemben is aggályos a folyamat. Alapvető probléma, hogy eltérő mércével mér az állam: ha az egyház működteti a helyi iskolát, akkor több pénzt ad hozzá. Ezzel a fizetésképtelen önkormányzatoknál, amelyek ragaszkodnak a saját iskolához, lényegében kényszert hoz létre az egyházi működtetésre. A többinél csak jelentősen vonzóbbá teszi az opciót. Semmi nem teszi a vallásos iskolák efajta előnyös megkülönböztetését indokolttá vagy védhetővé.
Ezen túlmenően a vallási iskolák térnyerése az Alkotmánybíróság világnézetileg semleges oktatásra vonatkozó előírását is sérti. Az AB 1993-as döntésében ez áll: „Az állami iskola nem lehet elkötelezett egyetlen vallás mellett sem. …Ahol az állam az állami iskola épületét egyházi tulajdonba adja, azok számára, akik nem kívánnak egyházi iskolába járni, ténylegesen és úgy kell lehetővé tennie állami iskola látogatását, hogy ez ne jelentsen nekik aránytalan terhet.”
Az egyházi iskolának ugyanis nem csak arra van joga, hogy vallásilag indoktrinálja diákjait, hanem arra is, hogy a felvételben hátrányosan megkülönböztesse a más felekezetűeket. Ez önmagában is egy fura és különleges privilégium, de egy olyan kontextusban, amikor egyre több önkormányzati iskola válik egyházi iskolává, sok diákot érinthet hátrányosan ez a két sajátos előjog.
Aránytalanságok
Az AB vonatkozó ítéletének alkalmazása mindig azzal a problémával szembesül, hogy az aránytalanság nehezen megfogható. A bíróság sem tudott konkrét útmutatást adni, ehelyett úgy határozott, hogy ez mindig az adott esetben eldöntendő. Bármi is azonban az aránytalanság definíciója, az egyházi iskolák terjedése mindenképpen azzal az eredménnyel fog járni, hogy egyre több diák nehezen, sőt, adott esetben egyáltalán nem fér hozzá világnézetileg semleges oktatáshoz.
Ez a bejegyzés a www.tenytar.hu oldalon megjelent elemzés rövidített változata.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
