Amikor a nyolcvanas években veszélyesen megnyílt az olló a Szovjetunió lélegeztetőgép ellátása és a kommunista párt vezetőinek átlagéletkora között – azaz előbbi lefelé tendált, míg az utóbbi bibliai mértéket kezdett ölteni – és sorra haltak meg a pártfőtitkárok, a következő vicc járta.
Az újonnan kinevezett KP főtitkár Gorbacsov tiszteletbeli látogatást tesz a mennyországban, ahol Szent Péter az államvezetőnek kijáró protokoll szerint fogadja és körbe viszi őt, bemutatni neki a mennyország jellegzetességeit. Egyszer csak egy nagy terembe érnek, amelyben rengeteg óra van.
Gorbacsov megdöbbenve néz, és megkérdi: ezek az órák mit mutatnak? Szent Péter válaszol: Itt minden országnak van egy órája, és ha meghal az ország vezetője, akkor az óra mutatója egyet előrelép. Gorbacsov érdeklődve körbejárja a termet, megnézi az órákat, majd ezt kérdezi: Jó, de hol van a Szovjetunió órája? Mire Szent Péter: Azt betettük a WC-be ventilátornak.
Nagyjából így érezzük magunkat a kormánypárti politikusok külföldi megnyilvánulásaiban megjelenő hazugságokkal: úgy pörögnek, hogy csak kapkodjuk a fejünket.
Nemrég írtuk blogunkban, hogy a kormány politikusainak folyamatos hazudozásai és csúsztatásai külföldön nem annyira megmentik az imázsunkat, mint inkább rombolják azt, erre megjelenik Kovács Zoltán államtitkár és ledönti Navracsics „igazság”ügyminisztert a „külföldön írt/mondott hazugságok” Pinokkió-trónjáról.
Ennyi füllentést egy szuszban még Szijjártó Péter is megirigyelne, pedig ő a miniszterelnök után a honi füllentések rekordere.
Kovács Zoltán azok akadt ki hű, de borzasztóan, hogy a jobboldali-liberális Financial Times vezércikkben kritizálta a Fidesz egyes lépéseit. Igaz, hogy az FT egyúttal azt is kiemelte, hogy ha nem lenne a sok hülye körítés, akkor a kormány politikája akár jó is lehetne (feltehetően annak megszorító jellege miatt), de Kovácsnak nem volt elég a hízelgés, sok volt viszont a kritika.
Annyira kiakadt szegény, hogy hirtelen elfelejtett tényekkel cáfolni, inkább összevissza kitalált féligazságokat, meg olyan állításokat, amelyek a féligazságtól is elmaradnak még egyszer kb. 50%-kal (mármint a teljes igazság 50%-val, a háklisok kedvéért).
Vegyük tehát sorba
A „magyar kormány a magyar szavazóknak tartozik felelősséggel, s nem külföldi újságíróknak, még akkor is, ha maguk ezt ’nacionalizmusként’ kárhoztatják”.1
Aligha fogja meglepni az olvasót, hogy természetesen nem állított mást a Financial Times sem: az FT sehol nem kifogásolta, hogy a Fidesz demokratikusan elszámoltatható, és ezt végképp nem állította be nacionalizmusnak (pontosabban nem ezt állította be nacionalizmusnak). Sőt, az egyik panasza épphogy az volt, hogy a Fidesz csökkenteni akarja a saját demokratikus elszámoltathatóságát. Ezt nem cáfolta Kovács, hanem ehelyett olyan dolgokat adott az FT szájába, amit az nem mondott. Igényes kezdet.
„A kormány támogatottsága otthon stabil marad”.2
Nem rossz folytatás. Nem mintha a magas népszerűség védhetővé tenné, hogy az FT korrekt állításának megfelelően a Fidesz-kormány „veszélyezteti a demokráciát”, de vajon igaz egyáltalán, hogy stabil a kormány támogatottsága?
Nézzük a Török Gábor által folyamatosan frissített táblázatot a Fidesz népszerűségéről.
Nem tudjuk, hogy Kovács Zoltán hogyan méri fel a kormány támogatottságát, netán tealevekből jósol vagy mittudomén, de ha a támogatottságban bármi szerepet játszik a szavazók megkérdezése, akkor ez a fenti táblázat alapján nettó hazugság.
„Senki sem szereti, ha kívülállók kritizálják…”3
Ez a kormány esetében különösen vitathatatlan!
„…és a külső kritikák olyan hatással járnak, hogy erősítik a külföldiek által vegzált kormány támogatottságát. Mellékeljük Kubatov Gábor pártigazgató és kampányfőnök köszönő-levelét.”3
Jól van na, a második mondatot mi találtuk ki. De most komolyan: ha igaz lenne Kovács államtitkár állítása, akkor nem kellene a Fidesznek inkább megköszönni az FT segítségét? Egyébként van igazság ebben: a külső kritika összezárásra szokta ösztökélni az embereket, és néha ellenfelek között is szövetséget szül. De ahogy fentebb kiemeltük, nem látszik ennek erős hatása a Fidesz csökkenő népszerűségében, bár elképzelhető, hogy a külföldi kritikák nélkül még lejjebb ment volna.
„Ami a konkrétumokat illeti, túl korai, sőt, téves azon megállapításuk, hogy a volt miniszterelnököket potenciálisan vád alá helyezik. Nem tettek kísérletet a vádemelésre.”4
Nagyon nem mindegy, hogy túl korai-e vagy téves-e a megállapítás, mert a kettő között gyökeres különbség van. Sokatmondó, hogy Kovács maga sem tudja, hogy melyik áll fenn, és egyúttal zseniálisan cáfolja Kovács későbbi állítását is, miszerint „ezt az alkotmány nem engedné”. Akkor viszont nem lehet "korai" az FT állítása, hanem pusztán téves.
Ami viszont a vád alá helyezésre vonatkozó kísérletet illeti, úgy itt Bill Clinton kell idéznünk: ugye az attól függ, hogy mit értünk a szex, akarom mondani vád alá helyezés alatt.
Ha ez egy jogtudományos cikk lenne, akkor az FT szóhasználata valóban elfogadhatatlan lenne: a vádemelést az ügyészség hajtja végre. A valós helyzet azonban az, hogy Szijjártó Péter elképesztően zavaros okfejtései szerint igyekeznek megtalálni a hatályos jogon belül a lehetőséget a büntetőjogi felelősségre vonásra, illetve amennyiben ez nem megy, úgy elképzelhető olyan törvények megalkotása, amelyek ezt visszamenőlegesen lehetővé teszik.
Márpedig mindkettő implikálja, hogy vád alá akarják őket helyezni és ennek lehetőségét mérik fel, igyekeznek megteremteni. Az FT valóban fogalmazhatott volna pontosabban, de lényegét tekintve azt mondta, ami a valós helyzet.
„[S]emmiképpen nem emelnének visszamenőleges hatállyal vádat: Magyarország alkotmánya ezt nem engedi”.5
Mint kiderült, Magyarország alkotmánya a visszamenőleges adózást sem tette lehetővé. Ennek megállapítása az Alkotmánybíróság jogköreinek jelentős megnyirbálásával járt, valamint az alkotmányellenes visszamenőleges adó megerősítésével. Tehát megengedtetik akár az FT-nek, akár nekünk némi szkepticizmus, hogy az alkotmányosság számít-e valamit a jogot két lábbal tipró kormány esetében.
Mindazonáltal nem az FT morfondírozott hangosan a visszamenőleges hatályú büntetőtörvényről, hanem a miniszterelnök szóvivője, Szijjártó Péter. Ha ez Kovács Zoltán szerint hülyeség (segítünk: de még mekkora!), akkor nem az FT-nek kellene „téves” állításokkal teli leveleket küldözgetni, hanem a miniszterelnöknek.
Az idézett szövegek eredeti megfogalmazása
1. The Hungarian government is accountable to Hungary’s voters, not to foreign journalists, even if you decry this as “nationalism”.
2. The government’s support at home remains solid.
3. No one likes to be criticised by outsiders and the effect of external criticism is to strengthen support for a government that resists being pushed around by foreigners.
4. On the specifics, your observations about the charges potentially being brought against the former premiers are premature, indeed inaccurate. There has been no attempt to bring charges.
5. Nor, in the event, would any charges be brought retroactively: Hungary’s constitution would not allow this.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
