A kormányzati többség esélyt kínál arra is, hogy az oktatási rendszerben jelentkező nemzetközi versenyhátrányunk lefaragásáért tegyen. A kétharmad számára adott a lehetőség, hogy a rendszeren belül átalakításokba fogjon, változtasson téves hangsúlyokon és olyan szervezeti, illetve tartalmi újrahangolásokat eszközöljön, amelyek a magyar oktatás jövőképességét növelik, vagy legalább megőrzik – az elvonások ellenére. Ehhez nyújthatnak segítséget a nemzetközi szervezetek ajánlásai is, amelyeket megfogadni ugyan nem kötelező, de egy felelős kormányzatnak legalább megindokolni illik az azoktól való eltérés okait.
Most, hogy az Országgyűlés elkezdi tárgyalni a közoktatásról és a felsőoktatásról szóló törvényjavaslatot - amelyek a kormányzati szándék szerint az oktatáspolitikai reformot hivatottak megvalósítani - érdemes áttekinteni, hogy olyan, elismert szervezetek – mint például az OECD – milyen ajánlásokat fogalmaztak meg Magyarország számára, illetve annak mennyire felel meg a kormányzati oktatáspolitika.
A nemzetközi szervezetek oktatással kapcsolatban megfogalmazott ajánlásait is vizsgálva, arra a konklúzióra kell jutnunk, hogy a kormányváltás eddig nem hozott érdemi változásokat az oktatásban – annak ellenére, hogy azokra szükség lenne. Sőt, ami reform gyanánt ezidáig végbement, az – egyes kisebb pozitív változások ellenére is – inkább negatív irányba billenti a mérleget. A legfőbb probléma változatlanul a nagyobb, átgondolt és előremutató reformok hiánya.
Az OECD ajánlásai
Az OECD Magyarországon tartott ünnepi közgyűlésének apropóján mutatták be az “Út a növekedéshez - gazdaságpolitikai reformok 2011” című kiadványt. Az évente megjelenő összefoglalóban minden esetben úgynevezett “ország megjegyzések” tartalmazzák a szervezet tagállamokra vonatkozó konkrét ajánlásait. A kormány ezeket természetesen üdvözölte, Matolcsy gazdasági miniszter szerint “Magyarország követi azt a gazdaságpolitikát, amelyet a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet javasol”.
Ennek ellenére, a jelentés tartalma és a kormánypolitika közötti összhang messze nem ennyire tökéletes. A következő táblázat azt mutatja be, hogy pontosan milyen kérdésekben fogalmazott meg ajánlást az OECD az oktatáspolitika területén, illetve azok kormányzati politikával való megfelelését:
Amint az a táblázatból látható, az ajánlások egy részének a kormányzati politika részben vagy egészében megfelel. Amennyiben megvalósul, a három éves kortól kötelező óvodáztatás valóban segíthet megoldani azt a problémát, hogy a szegényebb roma családok gyermekei sokkal nagyobb arányban járjanak óvodába. Ennek legnagyobb akadálya ma sem a jogi környezet, hanem az, hogy az érintett szegény településeken nem áll rendelkezésre elégséges óvodai férőhely.
Más esetekben a szándék ugyan megegyezik, de a megvalósítás bizonytalan. Nincs arra bizonyíték, hogy a szakiskola és a szakközépiskola oktatási idejének rövidítése valóban növeli a munkaerő-piaci megfelelést. A kormány tanár-továbbképzéssel kapcsolatos tervei nem ismertek, az azonban tény, hogy az uniós finanszírozású továbbképzési programok a kormányváltás után leálltak, és csak most indulnak újra.
Vannak azonban olyan területek is, ahol a kormánypolitika kimondottan ellentétes az OECD ajánlásaival. A szakiskolán belül az általános képzés visszaszorítása növeli az oktatási rendszer korán szelektáló jellegét. A kormány elutasítja a tandíj bevezetését. Az egyetemi finanszírozás is távolodik a kívánatos teljesítményelvtől, ráadásul az idén “fűnyíró elven” 12 milliárdot, 2013-ig várhatóan 35 milliárdot vonnak el a felsőoktatástól.
Az Európai Bizottság ajánlásai
Az Európai Bizottság publikálta az oktatási célkitűzések teljesítésével kapcsolatos jelentését, amelyben az egyes tagállamok teljesítményét is értékeli. Az adatok alkalmasak arra, hogy megvizsgáljuk: az elmúlt évek oktatáspolitikája hozzájárult-e az uniós célok eléréséhez. Az szintén fontos kérdés, hogy a mostani kormányzati politika alkalmas-e az eredmények javítására. A következő táblázat ezeket tekinti át:
Amint látható, a legkedvezőbb eredmények az óvodába járók arányának növelésében mutathatók ki. Magyarország tartósan az unió által elvárt szint közelében teljesít. A tervezett kormányzati intézkedés - a kötelező óvodába járás - tovább növelheti ezt az értéket.
Ellentmondásos a helyzet a természettudományos képzés esetében. Bár Magyarország teljesítette az irányszámot, és közel 19 százalékkal növelte a természettudományos és műszaki végzettségűek számát – ez továbbra is alacsonynak tekinthető. A legújabb felsőoktatási program egyértelmű kötelezettséget vállal azon szakok erősítésére, amelyeknek a legnagyobb a gazdasági hasznosságuk - ez azt sugallja, hogy a természettudományok szerepe valóban erősödni fog.
Tartósan az uniós szint közelében van a középiskolai végzettségűek aránya is, de azok a kormányzati elképzelések, amelyek az érettségit nem adó szakképzést preferálják, ronthatják ezt az eredményt. Az elmúlt évek oktatáspolitikai sikerének tekinthető, hogy a rosszul olvasó diákok és a korai iskolaelhagyók száma jelentősen csökkent, ezzel megközelítve az uniós célokat. Erőteljesen nőtt a felsőfokú végzettségűek aránya; 2020-ra várhatóan itt is teljesülne a kitűzött cél. Ezeken a területeken azonban a kormányzati politika kimondottan ellentétes a közös irányokkal. A kompetencialapú helyett az ismeretalapú, kötelező tantervek bevezetése, az uniós pályázatok megakasztása az olvasási képességek fejlesztését veti vissza.
A tankötelezettség korhatárának csökkentése pedig a befejezett végzettség nélküli, korai iskolaelhagyók számát növeli. Az állami finanszírozású helyek számának szűkítése és a költségtérítés drasztikus megemelése a felsőfokú végzettségűek arányát egészen biztosan csökkenti majd.
Hogy is állunk?
A nemzetközi szervezetek ajánlásai nem feltétlenül jelentenek közvetlenül végrehajtható munkatervet egy-egy ország számára. Ugyanakkor nem megkerülhetőek a nemzeti politikák kialakítása során. Az azoktól való eltérés természetesen megengedett, de az elvárható egy felelős kormányzattól, hogy érdemi elemzés után, részletesen megindokolja, miért tér el tőlük.
A jelek szerint, az anyagi erőforrások, a szakmai előkészítés és a szükséges gondolatbeli nyitottság hiányában, a szükséges reformok elhalasztódnak. Temetni még korai, de elképzelhető: a magyar oktatásnak egy újabb ciklussal odébb kell tennie reményeit.
Lássuk, mit fog hamarosan megszavazni a kormánytöbbség !
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
