Az ugyebár senki számára nem jelent újdonságot, hogy a II. Orbán-kormány kifejezetten szeret államosítani. Gondoljunk csak a MANYUP-pénzekre, az önkormányzati vagyonra, a MOL-ra, vagy a Rábára. Sőt, rövidtávú terveik között a vízművek, a csatornázási művek, a hulladékgazdálkodás, a távhőszolgáltatás, és a hajléktalanellátás állami kézbe vétele is szerepel.
Azt még nem tudni, hogy ez utóbbiak államosítására mikor kerít sort majd a kétharmados parlamenti többséggel rendelkező frakciószövetség, de azt igen, hogy ha a II. kerület polgármesterének, Láng Zsoltnak "nemzeti mobilfizetési rendszerről" című egyéni képviselői indítványa átmegy a T. Házon (és ugyan miért ne menne át), akkor a kihirdetését követő 5. napon állami monopóliummá válik az autópályadíj, az összes közlekedési jegy, a parkolás, sőt bármilyen önkormányzati vagy állami résztulajdonú cég bármiféle szolgáltatásának mobilos megvásárlása. Ez pedig nem igazán használ a napjainkban divatos, és a Fidesz által is gyakorta hangoztatott versenyképesség szellemének.
A jelenlegi rendszerben a parkolási díjat a parkolási társaságok, a személyszállítási díjakat az egyes közszolgáltatók, míg az úthasználati díjat az ÁAK Zrt. szedi be. Az persze kétségtelen tény, hogy pl. a parkolási társaságok működése finoman szólva is hagy némi kivetnivalót maga után. A sokak szerint pofátlan parkolási díjak, a botrányokkal teli működés, a rendszeres állampolgári panaszok már ombudsmani elmarasztaláshoz vezettek. A jelenlegi rendszer tehát nem jó. Kérdés, hogy mi változhat attól, ha az állam fogja magát és saját kezébe veszi az irányítást. Attól félünk, ha lesz is változás, az nem feltétlenül a pozitív irányba történik majd.
Bye-bye verseny
A problémák ellenére ugyanis nem elvitatható, hogy amikor több cég nyújtja ugyanazt a szolgáltatást, akkor a piaci igényeknek megfelelően verseny alakul ki. Attól a perctől kezdve, hogy egyetlen tulajdonos a szolgáltató nincs rá semmi szükség, hogy pl. a szolgáltatásért kért árakat a többiekre figyelemmel szabja ki. Az elbukott gazdasági szabadságharc extra költségeit kormányunk már eddig is az állampolgároktól igyekszik finanszírozni a különböző "kiigazításokkal" (adóemelések, új adónemek bevezetése, szerzett jogok elvétele...stb.), nincs rá semmi garancia, hogy ez esetben nem így tesz majd.
Bye-bye fejlesztés
A piaci szereplők versenyének másik, a fogyasztók számára fontos pozitív hozadéka a folyamatos fejlesztési kényszer. Jobb, szebb, egyszerűbb feltételekkel kínálni ugyanazt a portékát annak reményében, hogy majd minket választanak. Csakúgy, mint az előző esetben, ha egyetlen szolgáltató marad, akkor nem kényszeríti semmi arra, hogy fejlesszen. Ez pedig épp ebben az esetben - mobilfizetési rendszer - különösen fontos, hiszen ez egy olyan terület, ahol a fejlődés hihetetlen gyors, nem kerülhető ki a gyakori innováció.
Be positive
Fentiek ellenére természetesen előfordulhat, hogy túlságosan borongósan látjuk a jövőt. Nem lehet kizárni, hogy az állam által monopolizált szolgáltatások olcsóbbak, jobbak, fogyasztóbarátabbak lesznek, mint a jelenlegi rendszerben. Szkepszisünk oka leginkább az, hogy az állami einstandok hozadéka nem feltétlenül tekinthető pozitívnak. Gondoljunk csak a MANYUP pénzekre: az állampolgárok megtakarításainak lenyúlását a a kormány a legfőbb mumus, az államadósság legyőzésével indokolta. Ehhez képest a pénznek hűlt helye, az államdósság pedig magasabb, mint a kormányzati ciklus kezdetén volt. Reméljük a mobilfizetéses szolgáltatásokkal nem így lesz.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!