A közoktatási és a felsőoktatási törvény története között sok a párhuzamosság, de ebben az esetben korán és látványosan léptek fel a kezdeti koncepciók ellenzői. A hallgatói önkormányzatok és rektorok ellenállása két alkalommal is (januárban és októberben), ahhoz vezetett, hogy a kormány kivette a tárgyalásképtelen államtitkárság kezéből a törvény készítését, és a Navracsics Tibor vezette igazságügyi minisztériumra bízta az egyeztetést.
Az elhúzódó folyamatban a kormány végül azt az utat választotta, hogy fokozatosan csontvázra soványította a várhatóan ma megszavazásra kerülő törvényt, amiből egyre több és több kritikus elem került ki. Ezzel párhuzamosan, a végrehajtási rendeletek száma végül 30 közelébe került. Ezért aztán sok esetben csak sejtéseink lehetnek arról, hogy mik a kormány valódi szándékai.
Összességében annyit mégis kijelenthetünk, hogy a felsőoktatási törvény tökéletesen illeszkedik abba a kormányzati törekvésbe, amely az oktatás egészét szigorú állami ellenőrzés alatt álló, szelektív rendszerré alakítja át, miközben az állami forrásokat jelentősen csökkenti. Ez pedig a Széll Kálmán tervben rögzített évi 38 milliárdos, tehát közel 15 százalékos elvonás a felsőoktatás támogatásából.
Ja, és majdnem elfelejtettük: gyakorlatilag teljes tandíj-kötelezettséget vezet be.
Csak a középosztálynak?
Az egyik terület, ahol jelentős, és a jövő hallgatóit erősen érintő változások várhatóak, az az egyetemi felvételi rendszere. Az új szabályozás legszembeötlőbb eleme, hogy kötelezővé teszi a C típusú nyelvvizsgát minden felvételiző számára. A nyelvtudás kiterjesztése hasznos cél, azonban ma az ehhez szükséges nyelvtanfolyam, vagy az emelt szintű érettségi oktatás csak a jobb módú diákoknak elérhető. Kevésbé kirekesztő, de meglehetősen kockázatos az a lépés is, amely lehetővé teszi a felsőoktatási intézmények számára, hogy szóbeli felvételi vizsgát tartsanak. Ezzel egy erősen szubjektív elem kerül a felvételi eljárásba, ami jelentősen rontja a verseny átláthatóságát, rossz esetben pedig korrupciós ügyek melegágya is lehet.
Szintén jelentős kiszorító hatása lehet az államilag finanszírozott helyek számának csökkentésének és a költségtérítések emelésének is. A hírek alapján, egyes szakterületeken teljesen megszűnhet az ingyenes képzés. Becslések szerint a hallgatók száma néhány év alatt a mai 300 ezerről 200 ezerre csökkenhet. Változik az ingyenes helyek elosztása is. Ezeket mostantól központi döntéssel, nem a hallgatók jelentkezése alapján kapják az intézmények. Ezek a lépések – különösen, ha figyelembe vesszük a középiskolai rendszert érintő változásokat is – jelentősen csökkenthetik a kevésbé tehetős diákok bekerülésének esélyét.
Az Amit Nem Nevezzük nevén (na jó, mi igen: tandíj)
A javaslat igazi újdonsága az, hogy gyakorlatilag teljes tandíjrendszert vezet be. Igaz, a hallgatók jelentős része teljes-, vagy részösztöndíjat kap. Ez azonban minden tandíjat használó rendszerre érvényes, mint ahogy az is, hogy az ösztöndíjakat feltételhez kötik. Azt, hogy ezek a feltételek pontosak mik lesznek, nem tudni, mivel rendelet rögzíti majd ezeket is. Eddig csak egy szándékot ismerünk, azt, hogy a hallgatók (beleértve a költségtérítést fizetőket is) kötelesek lesznek megadott ideig Magyarországon munkát vállalni. Ez praktikusan azt jelenti, hogy egy diplomás abban az esetben sem mehetne külföldre dolgozni, ha itthon egyáltalán nincs számára megfelelő munkahely. Arról már nem is beszélve, hogy az európai munkaerő-piac körülményei között meglehetősen sok gyakorlati kérdést vet fel a rendelkezések végrehajtása is.
Abból a szempontból viszont nagyon is eltér az új rendszer a bevált tandíj-modellektől, hogy a képzések árát nem a piaci kereslet és kínálat határozza meg, hanem az úgynevezett önköltség mértéke. Ezt természetesen ismét csak a kormány fogja meghatározni, és minden valószínűség szerint sokkal magasabb lesz, mint az eddigi költségtérítések. Ráadásul a térítési díjak teljesen elszaladhatnak a munkaerő-piaci kereslettől. Összességében úgy tűnik, hogy a kialakított modell szerencsétlenül ötvözi az ingyenes és a tandíjas rendszerek hátrányait. Tegyük hozzá, hogy sokkal kevésbé minőségelvű és szociálisan érzékeny, mint a 2008-ban népszavazáson elutasított képzési hozzájárulási rendszer.
A megemelt díjak következtében a magyar diákok jelentős része kiszorulhat a felsőoktatásból, illetve a merev rendszer miatt növekedhet a külföldön tanuló, vagy magánintézményeket választó diákok száma, ami – a csökkenő állami támogatással együtt – a felsőoktatási rendszer megroppanásával járhat.
Búcsú az autonómiától
A rendszerváltás egyik fontos vívmánya volt az oktatás és tanulás szabadságának keretet adó felsőoktatási autonómia megteremtése. Ezt a szabadságot azóta a Magyarország által aláírt bolognai nyilatkozat és az Alkotmánybíróság számos döntése is megerősítette.
Ennek ellenére, a felsőoktatást sem kerüli el a kormány államosítási hajlandósága. Számos ponton avatkozik be a törvény a felsőoktatás és az intézmények életébe. Többek között mereven elválasztja az egyetemeket és főiskolákat, és sok formális szabállyal korlátozza a felsőoktatási intézmények belső szervezeti szabadságát. Fontos tényező az is, hogy a Magyar Akkreditációs Bizottság többségét és elnökét innen kezdve a miniszter nevezi ki, valamint, hogy döntései csak ajánlások, az érdemi döntést az minisztérium alá rendelt Oktatási Hivatal, illetve a miniszter hozza majd meg.
A kormány beavatkozik a képzés szerkezetébe is. Kiszakítja a tanárképzést az általános bolognai rendszerből, ráadásul – teljesen fölöslegesen – visszaállítja a külön általános iskolai tanárképzést is. A kormány jogot kap arra is, hogy rendeletben bármikor eltérjen az általános képzési szerkezettől.
Változik a finanszírozás rendszere is. Eddig a törvényi garancia védte a felsőoktatás állami támogatását, és a forrás elosztása normatív vagy szerződéses alapon történt. Most kikerül a garancia, ami a forrás csökkentésével együtt, az intézmények kiéheztetését és kézből etetését jelenti. Mellesleg a javaslat a korábban szerzett intézményi vagyont is államosítja. Természetesen van kivétel. Mint megszokhattuk, az egyházi intézményekre számos szabály nem vonatkozik. Többek között nagyobb szervezeti és anyagi önállóságot élveznek, és mentesülnek az egyetemekre vonatkozó követelmények alól is.
A felsőoktatási törvény összességében illeszkedik abba a kormányzati törekvésbe, amely az oktatás egészét szigorú állami ellenőrzés alatt álló, szelektív rendszerré alakítja át, miközben az állami forrásokat jelentősen csökkenti.
Ja, és bevezeti a tandíjat.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
