A szinte napra pontosan egyező, tavaly januári, meglehetősen fűtött hangvételű felszólalás és az azt követő vita után, Orbán Viktor ismét arra kényszerült, hogy Strasbourgba utazzon, és helyben védje meg a mundér becsületét „a nemzetközi támadások ellen".
A 2012-es „performansz" sokkal nyugodtabb, érezhetően a mielőbbi kiegyezést sürgető felszólalás volt. A miniszterelnök - minden bizonnyal gazdasági megfontolások érdekében - gyakorlatilag mindent megígért a brüsszeli döntéshozóknak. Az ezúttal felmerült aggályokat - csakúgy, mint a médiatörvény esetében - marginális, technikai problémaként beállítva. Ami azért is érdekes, mert az ezt megelőző időszakban meglehetősen kemény hangú levelekben utasított el minden, kritikai jellegű észrevételt ugyanezekkel az ügyekkel (jegybanktörvény, ombudsmanok, bírák kényszernyugdíjazása) kapcsolatban.
Bár annak kifejezetten örülünk, hogy a miniszterelnök a harcos retorika mögött a kiegyezésre törekedett – szokásunkhoz híven –, nem mehetünk el a beszédében fellelhető hazugságok mellett.
„Mindig öröm egy parlamentben felszólalni, mert bármilyen is egy intézmény rendszer, a demokrácia mégis egy parlamentben működik, a parlament a demokrácia szíve, ezt magam is így gondolom, ezért 1990 óta magam is parlamenti képviselő vagyok."
Meglehetősen álszent dolog ezt hallani attól, aki másfél év alatt teljes egészében kiüresítette a „demokrácia szívét". A magyar Országgyűlés valós funkcióját teljesen elvesztett szavazógéppé degradálódott a kétharmados kormánypárti többség uralma alatt. A végső döfést decemberben vitték be Orbánék: ha nekik úgy tetszik, még vitára sem kerülhet sor.
Éppen ellenkezőleg: a 2009-ben a kormányrúdnál Gyurcsány Ferencet váltó Bajnai Gordon, illetve az általa vezetett szakértői kormány – a lehetőségekhez képest – ismét normális pályára állította Magyarország gazdaságát.
Elég, ha csak két adatot vizsgálunk: a Fidesz által unos-untalan emlegetett államadósságot és az úgynevezett csődkockázati felárat (CDS). Azt már mi is többször leírtuk, hogy a folyamatos hazudozás megszorítások kiigazítások ellenére, a főmumus, az államadósság, csak nem akar csökkenni. Sőt, növekszik. Bajnai 2010-ben 19.933,4 milliárd forint adóssággal adta át az országot a Fidesz-KDNP-nek. Ez az összeg 2011 decemberében 20 955,5 milliárd forint volt. (Egyébként nem ekkor volt a legmagasabb, november végén történelmi csúcsra, 21 426,1 milliárdra kúszott fel, ráadásul úgy, hogy közben még a magánnyugdíj-pénztári megtakarításokat is lenyúlták.) A másik mutató, a CDS-felár, 2010 áprilisában 188 körül volt, míg jelenleg 665. Csak az elmúlt év során nőtt 76 százalékot.
„Másfél év alatt 365 törvényt fogadtunk el. Strukturális reformokat hajtottunk végre. Újjászerveztük a kormányzati rendszert, az önkormányzati rendszert, az igazságszolgáltatási rendszert, az oktatási rendszert, az egészségügyi ellátást, az adó- és közteher-viselési rendszert, a nyugdíjrendszert és a szociális ellátás rendszerét."
Na, ez mondjuk igaz (az egészségügyet kivéve). Az persze más kérdés, hogy miként. Írásainkban szinte az összes felsorolt átalakítással elég mélyen foglalkoztunk (linkek a kijelentésnél). A felsorolt alrendszerek közül nincs egyetlenegy sem, amelynek az Orbán-kormány általi átszervezését ne találtuk volna többé vagy kevésbé aggályosnak.
Már megint ez az unalomig ismételt hazugság. Lassan nincs olyan ember, aki ne lenne azzal tisztában, hogy kormányunk - a MANYUP vagyon 3000 milliárdos lenyúlása mellett - rekordszintre növelte az állam adósságát. Az igaz ugyan, hogy a legfrissebb adatok szerint, a november végi csúcshoz képest most alacsonyabb szinten van, de ez még mindig 4.6 százalékkal magasabb (914,5 milliád), mint 2010 végén. Valami tehát még mindig termeli azt a fránya államadósságot.
Nem tudjuk ki készítette fel a miniszterelnököt, de ez konkrét tárgyi tévedés. A helyzet ugyanis az, hogy a bírók nyugdíjkorhatárának 70-ről az általános öregségi nyugdíjkorhatárra csökkentéséről az Alaptörvény 26. cikk (2) pontja rendelkezik.
Itt kell még megemlítenünk azon változtatásokat, amelyek ugyan nem az Alaptörvényben, hanem annak - alaptörvény szintű - átmeneti rendelkezéseiben vannak lefektetve. Ilyen pl. az adatvédelmi ombudsman posztjának a megszüntetése. Ez pedig minimum csúsztatás.
Egyetértünk miniszterelnök úr, viszont ahogy látjuk itt elsősorban a szándékkal, a politikai akarattal van a gond. Mi azonban kíváncsian várjuk, hogy a Strasbourgban elhangzott szavait az azoknak megfelelő tettek követik-e majd. Elvégre Orbán Viktor esetében azokra kell figyelni.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
