2012. január 1-jén megszűnt a biztosítási elvű rokkantsági rendszer, és segélyezési alapú váltotta fel. A változás legfontosabb értelme, hogy ezen szabályok sokkal könnyebben módosíthatóak.
Bár még kevesen érzékelték az új juttatás összegének csökkenését, azonban egyes hatások már most is láthatóak. Így azok a rokkantnyugdíjasok, akik még nem érték el a nyugdíjkorhatárt, már nem nyugdíjasok, s így nem jogosultak többek között kedvezményes BKV-bérletre sem.
Nem rokkantaknak való vidék
Már az Alaptörvény tervezetének benyújtásakor, s a költségvetési átalakítások megszorítások tavaszi terveinek nyilvánosságra hozatalakor kiderült, hogy a rokkantnyugdíjasok az új rendszer egyik nagy vesztesei lesznek. Bár az eredeti tervek szerint a rokkantosítás felülvizsgálatával százezer embert vezettek volna vissza a munkaerőpiacra, ám ez az ambiciózus terv teljesen elbukott. Az Alaptörvény által némileg átértelmezett szociális biztonsághoz való jog azonban 2012. január 1-jével megteremtette az átalakítás feltételeit.
A korábbi rendszer 2007/2008-ban jött létre, s ennek lényege az volt, hogy a korhatár alatti, rehabilitálhatónak tekinthető - azaz kisebb mértékben egészségkárosodott - rokkantnyugdíjasok juttatásai átalakultak rehabilitációs járadékká. A 2008-as rendszer egyben a munkaképesség-csökkenés helyett az egészségkárosodás mértékét mérte, amellyel egy szigorúbb kritériumrendszert állított fel. Fontos újítás volt, hogy a rendszeres felülvizsgálat mellett, az érdekeltnek együtt kellett működnie az állami foglalkoztatási szervekkel azért, hogy őt vissza lehessen vezetni a munkaerőpiacra.
A 2008-as modellt az akkori ellenzéki Fidesz élesen támadta. Érvelésük szerint azzal, hogy együttműködési kényszert állapítanak meg, s fenyegetik az ellátásban részesülőket, még nem jönnek létre új munkahelyek, így ha meg is szűnik a jogosult juttatása, attól neki semmivel nem lesz jobb, sőt.
Amnézia vagy inkább kell a pénz?
A Fidesz 2008-as aggályai egyáltalán nem voltak megalapozatlanok: azzal ugyanis, hogy szigorítunk egy rendszeren, a szabad munkaerőpiacon nem jön létre új munkahely, legfeljebb az állami kiadásokat lehet lefaragni.
2011-re azonban mintha elfelejtették volna 2008-as mondataikat az azóta a munkaügyekért felelős államtitkárrá, valamint fogyatékosügyi miniszteri biztossá vált politikusok. Az új rendszer ugyanis két szempontból jelent nagy újítást: az egészségkárosodás mértéke helyett a fennmaradt egészség mértékét vizsgálja, s az összes korábbi ellátást egy rendszerbe fogja. Ugyanis az 1980-as évektől voltak olyan ellátások, amelyeket az egészségkárosodott, ám rokkantnyugdíjra nem jogosult személyek kaphattak egyfajta segélyként.
Az új modell másik jelentős újítása a biztosítási elv helyett a segélyezési elv előtérbe helyezése. Míg korábban az ellátás összege a rokkantság fokától, a korábban megszerzett jövedelemtől, s a ledolgozott szolgálati idő hosszától függött, addig az új rendszer egy jóval egyszerűbb számítási módszerre tért át. Most az ellátás összege a fennmaradó egészség mértékétől és a (legalább elvi) rehabilitálhatóság szintjétől, valamint kisebb részben a korábbi jövedelemtől függ.
27 ezer 900 és 37 ezer 200 forint
Hogy miért kisebb részben? Ugyanis a törvény nagyon szigorú keretek közé szorítja az egyes ellátások mértékét. Így például a rehabilitálhatók ellátása a korábbi bér 35 százaléka, de nem kevesebb, mint a minimálbér 30, és nem több, mint 40 százaléka. Azaz: a rehabilitálható személyek juttatása havi 27 ezer 900 forintnál nem lehet kevesebb (ez kisebb összeg, mint a nyugdíjminimum) és nem lehet több 37 ezer 200 forintnál. Függetlenül attól, hogy korábban mennyit keresett.
Nem sokkal magasabb a tartós rehabilitációra szoruló, korhatár alatti, megváltozott munkaképességűek juttatása. Annak összege a korábbi bér 45 százaléka, de legalább a minimálbér 40 (37 ezer 200 forint), de legfeljebb 50 százaléka (46 ezer 500 forint). Itt látható az új rendszer másik fő eleme: a juttatás alacsony szintje. Az erős jövedelmi korlátok, az alacsony juttatási szint mind arra utal, hogy az állam ezt, a biztosítási jellegű ellátást egyre inkább segélyként értelmezi. Bár az is igaz, hogy ez a csekély összeg azokat a személyeket, akik dolgozni tudnak, valóban arra ösztönözheti, hogy térjenek vissza a munkaerőpiacra, mert ebből az összegből a mai Magyarországon nem könnyű megélni.
Természetesen a súlyos rokkantak juttatásai ennél azért egyértelműen magasabbak: az önálló életvitelre képtelen személyek esetében az a korábbi jövedelem 70 százalékát, s akár a minimálbér másfélszeresét (139 ezer 500 forint) is elérheti.
Az is egyértelmű, hogy ez a rendszer várhatóan lehetővé teszi az állami kiadások csökkentését. Már a 2008-as szabályozás is hozzájárult ahhoz, hogy ne növekedjenek a rokkantnyugdíj-kassza kiadásai, úgyhogy ez a megoldás fiskálisan valószínűleg sikeres lehet.
Mindezek a változások a szerzett jogok védelme miatt elsősorban az újonnan belépőket érintik. A már korábban megállapított juttatások mértéke nem csökken.
Számos juttatás elvész...
A szerzett jogok védelme miatt a korábbi rokkantnyugdíj összege nem csökkenhet, s elvileg a nyugdíjemelések továbbra is vonatkoznak rájuk. Ám azzal, hogy a nyugdíjkorhatár alatti rokkantnyugdíjasok az új szabály szerint nem nyugdíjasnak, hanem egy speciális szociális ellátásban részesülőnek minősülnek, számos, a nyugdíjas jogálláshoz kötött juttatást elvesztenek. Így nem lesznek jogosultak a nyugdíjasok utazási kedvezményeire, az évente maghatározott számú 50 és 90 százalékos MÁV és VOLÁN kedvezményre, valamint a kedvezményes városi tömegközlekedési (például BKV) bérletre. Ez látszólag nem nagy változás, de ha figyelembe vesszük, hogy a kedvezményes bérlet 3850 forint, a teljes árú bérlet pedig 9800 forint, ez a kis változás már nem is annyira lényegtelen.
Megéri ez?
Ha a munkaerőpiacon valóban van számos, betöltetlen állás a közepesen vagy erősen egészségkárosodott személyek számára, vagy ha az igénybe vevők jogosulatlanul vették igénybe a támogatást, s egyébként el tudnak helyezkedni a munkaerőpiacon, akkor valóban sikeres lehet ez a módosítás. Jelentősen megnövelheti a foglalkoztatottságot és az állami bevételeket.
Ha ezek a feltételek nem állnak fenn, akkor viszont komoly problémák merülhetnek fel. Kérdéses, hogy nem érzi-e úgy majd a rokkantak ellátásaiban részesülők köre, hogy - Czomba Sándor 2008-as szavaival élve - „hozzájuk is elért a kormányzat fűnyíróelven működő kiadáscsökkentő programja".
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!