A kormányzat kényes helyzetbe került a magukat a parlamenthez láncoló LMP és a segítségükre siető MSZP és Demokratikus Koalíció képviselői miatt. A magukat a rendőrség által elvitetett képviselőkkel szembeni büntetőeljárás ugyanis számos kockázatot rejt.
Ezért olyan megoldáshoz nyúl a kormányzat, amely lehetővé teszi, hogy ne kerüljön sor ebben az ügyben büntetőeljárásra, de egyben ne is mondják ki az érintettekről, hogy ártatlanok. Ennek eszköze a Parlament által gyakorolható közkegyelem (amnesztia).
Bravó!
Az előzmények
2011. december 23-án az LMP egyes képviselői - az álláspontjuk szerint - a demokráciát súlyosan veszélyeztető sarkalatos törvények elleni tiltakozásul, az Országházat körülvevő lezárt terület bejárataihoz láncolták magukat. Tettük egyik legfőbb indítékaként azt jelölték meg, hogy mivel az Országgyűlésben figyelmen kívül hagyják a véleményüket, ezért más megoldást nem láttak, mint egy ilyen radikális tiltakozást. Az LMP képviselőihez több baloldali - jelenleg az MSZP, illetve a Demokratikus Koalíció színeiben fellépő - politikus is csatlakozott.
A rendőrség - szemben az Orbán Viktor által vezérelt híres kordonbontással - ebben az esetben határozottan fellépett a tiltakozó képviselőkkel szemben, közülük többet előállított, valamint személyes szabadság megsértése bűntette, valamint – ehhez kapcsolódóan – garázdaság, rendbontás és más szabálysértések miatt, szabálysértési eljárásokat indított.
A rendőrségi eljárásnak az volt az alapja, hogy a bejáratokhoz láncolással korlátozták a bejutást az Országházba. Így felmerülhetett, hogy ezzel mások személyes szabadságát korlátozták. A leláncolás, valamint a láncok rendőri felhívás miatti ki nem nyitása miatt pedig szabálysértéseket is elkövettek.
A kormányzó pártok dilemmája
A rendőrség eljárásával szemben többen erős kritikát fogalmaztak meg, ám a meginduló büntetőeljárás jó lehetőséget kínált arra az ellenzéki politikusoknak, hogy abból politikai tőkét kovácsolhassanak.
Amennyiben ugyanis az ügyészség a nyomozása során megalapozottnak vélte volna a gyanút, kérnie kellett volna a mentelmi jog felfüggesztését a T. Háztól. A mentelmi jog felfüggesztése után következhetett volna a nyilvános büntetőper.
Mind a mentelmi jog felfüggesztésével kapcsolatos országgyűlési vita, mind a bírósági tárgyalás komoly lehetőséget és nyilvánosságot biztosított volna az érintett ellenzéki politikusoknak, hogy a kormányzattal való szembenállásukat egyértelművé tegyék, valamint, hogy tiltakozzanak a kormányzati politikával szemben. A jelen helyzetben ráadásul ez nemcsak belföldön, hanem külföldön is élénk érdeklődést válthatott volna ki.
Dimitrov 2.0.?
A helyzethez megfelelő analógiát is lehet találni. Talán a Ténytár idősebb, illetve történelem iránt érdeklődő olvasóinak ezzel kapcsolatban eszükbe juthat a munkásmozgalmi legendáriumok vörös könyvének egyik legszebben csillogó lapja: Georgi Dimitrov hősies helytállása a Reichstag felgyújtása utáni lipcsei perben.
A fenti legendáriumot nem, vagy csak kevéssé ismerő olvasóink kedvéért, röviden összefoglaljuk a történelmi eseményeket: a Reichstag 1933-as felgyújtását Hitler és a német náci párt a weimari demokrácia felszámolására használta ürügyül.
Ennek keretében, két legyet akart ütni egy csapásra: a berlini parlament felgyújtásával a nemzetközi bolsevizmust vádolta meg. Az ügyben lefolytatott büntetőper egyik fő vádlottja a nemzetközi kommunista mozgalom egyik bolgár származású vezetője, Georgij Dimitrov volt. A legendárium szerint Dimitrov a tárgyaláson a náci elnyomás vádlója lett, s a koncepciósan összeállított vádak összeomlottak beszédének csapásai alatt.
A fentiek után, Dimitrov nemzetközi ismertségre tett szert. Ő lett a Komintern elnöke (formális vezetője), majd a második világháború után, az immáron kommunista Bulgária első diktárora. Elismertségét az is jelezte, hogy saját hazájában a Lenin-mauzóleumhoz hasonló, Szófia főterén álló síremlékben helyeztéköröka rendszerváltásig tartó nyugalomra. A béketábor országaiban számos közterületet neveztek el róla. Így lett az egykori Fővám tér is 1989-ig Dimitrov tér, s hívták az itteni közgazdasági egyetemen felnövő nemzedéket „Dimitrov téri fiúknak".
A történet „apró" hibája, hogy Dimitrov felmentése – az utóbb előkerült dokumentumok alapján – nem hősies helytállásának, hanem a háttérben titokban zajló szovjet és német tárgyalásoknak lett az eredménye. Dimitrov legfőbb erénye is – a hősiesség helyett – jó politikai érzéke volt: ez segíthette abban, hogy túlélje az 1930-as évek sztálini tisztogatásait, s utána hazája első kommunista diktátora (miniszterelnöke és pártfőtitkára) lehessen.
Nem lesznek Kossuth téri Dimitrovok!
Bár voltak apróbb szépítések Dimitrov esetében, de ez az ügy is nyilvánvalóvá tette, hogy egy ilyen eljárás komoly sajtóvisszhangot válthat ki. Ez egyrészt nem tesz jót az országimázsnak, másrészt jót tehet az érintett képviselők megítélésének.
Az is szempont egy ilyen politikai játszmában, hogy ezzel ne ismerje be a kormányzat és a kormánypárti többség a vereségét. Így a mentelmi jog felfüggesztésének elutasítása nem lett volna jó megoldás. Egyrészt az érintettek - a fent jelzett okok miatt - ragaszkodtak volna a mentelmi jog felfüggesztéséhez. Az ügyészi kérelem elutasítása esetén ráadásul ezért is támadhatóak lettek volna a kormánypártok, mert így úgy tűnne, mintha az Országgyűlés "politikusbűnözőket" védene.
A rossz megoldások számbavétele után, a kormánypártok igazán ügyes megoldást választottak. Az Alaptörvény hatályba lépése miatti boldogság részeként, a méltányosságot a zászlajukra tűzve, azokkal is megosztották örömüket, akik ebben valamilyen oknál fogva nem tudnak osztozni. Így közkegyelmet (amnesztiát) biztosítanának az érintetteknek.
Kegyelem? Az nemcsak az elítélt bűnözőknek jár?
Nem, a modern jogrendszerek a kegyelemnek több változatát ismerik. A legismertebb a bűnösség megállapítása alól mentesítő kegyelem, amely „törli" a kegyelmet kapott esetében a jogerős ítéletet. Arra is van azonban lehetőség, hogy az érintett személy csak a tényleges büntetés alól mentesüljön. Ezt hívják végrehajtási kegyelemnek.
A jelen esetben alkalmazott megoldás az úgynevezett eljárási kegyelem: ennek keretében az állam lemond a büntetőjogi igény érvényesítéséről, azaz nem vizsgálja, hogy az adott ügyben történt-e bűncselekmény, s ha igen, akkor azt miként kell elítélni.
Miért ügyes ez a megoldás?
A kormánypártok így nem mentették fel a képviselőket, hiszen kegyelmet adtak nekik, amely nem azonos egy független bíróság felmentő ítéletével. Másrészt azt is kizárták, hogy az érintett politikusok a mentelmi jog felfüggesztése, valamint a bírósági eljárás során, a nagy nyilvánosságot kihasználva, támadják a kormány politikáját. Így a káposzta is megmaradt és a kecske is jóllakott.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
