A KSH frissen megjelent adatai alapján, a bruttó átlagkeresetek 4,3 százalékkal voltak magasabbak, mint egy évvel korábban, a munkavállalók létszáma pedig összesen 39 ezerrel csökkent.
A félelmek beigazolódtak. A vállalkozások elbocsátásokkal kompenzálják a megnövekedett költségterheket.
Ennek eredményeként, az előző év azonos időszakához képest 1,8 százalékkal csökkent a foglalkoztatottak száma. Bár a magasabb inflációnak ellentétes hatást kellene kiváltania, a racionális várakozások mind munkavállalói, mind munkaadói oldalról azt sejtetik, hogy rövid és hosszú távon is nehéz gazdasági körülményekkel kell szembenézni. Ezért a megugró árszínvonal-növekedés sem ösztönzi a foglalkoztatás emelkedését.
Az adatok fényében kijelenthető, hogy a kormány azon szándéka, miszerint a versenyszférában növelni kell a foglalkoztatottak létszámát, megbukott.
A minimálbér 19 százalékos növelésének és az elvárt béremelésnek köszönhetően, nemzetgazdasági szinten a bruttó és a nettó bérek is nőttek, azonban az év első hónapjában – a magas, 5,5 százalékos infláció miatt – a fizetések reálértékben csökkentek. A következő időszakban – a reálbéreket illetően – némi pozitív változás lesz megfigyelhető. Ennek oka, hogy az inflációval kapcsolatos kormányzati döntések többnyire az év első hónapjában jelennek meg az árakban, ráadásul a közszolgáltatók is ilyenkor emelik a tarifákat.
Elveszett álmok
Ettől függetlenül kijelenthető, hogy megbukott az a kormányzati szándék, miszerint senki sem járhat rosszabbul az adóváltoztatásokkal, hiszen hiába az emelkedtek a bruttó bérek a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező munkavállalók körében, a reálbérek így is csökkentek. Ráadásul a Fidesz-kormány az amúgy sem túl rózsás helyzetben lévő magyar vállalati és kkv szektorra hárítja a felelősséget, hogy kompenzálják a foglalkoztatottakat az adóváltoztatások utáni veszteségek miatt. Az adójóváírás kivezetése például sokmilliárdos többletköltséget jelent a gazdasági szereplők számára.
A „bérsokk" hatása
A rossz gazdasági környezetben a nominális bérek emelkedése meghozta a várt makrogazdasági hatásokat. Mivel a vállalkozásoknak nincs megfelelő kapacitásuk és tartalékuk, hogy fedezni tudják a növekvő költségterheket, ezért csak és kizárólag létszámleépítéssel tudnak reagálni a „bérsokkra”. Ennek eredményeként az előző év azonos időszakához képest 1,8 százalékkal csökkent a foglalkoztatottak száma.
Bár a magasabb inflációnak ellentétes hatást kellene kiváltania, azonban mind munkavállalói, mind munkaadói oldalról a racionális várakozások azt sejtetik, hogy rövid és hosszú távon is nehéz gazdasági körülményekkel kell szembenézni. Ezért a megugró árszínvonal-növekedés sem ösztönzi a foglalkoztatás emelkedését. Az elvárt béremelés – kiegészülve a nominális bérmerevségekkel (ilyenek például a hallgatólagos szerződések, amelyekhez a szakszervezetek erősen ragaszkodnak) – egyetlen utat hagyott a kkv szektor számára: csökkenteni kell a dolgozók létszámát.
Hogy lesz ebből 5.5 millió foglalkoztatott?
Az első grafikonon látható, hogy már 2011. második negyedévétől kezdődően csökkent az alkalmazásban állók száma az előző évi azonos időszakához képest. Ezzel együtt a bruttó bérek - márciust leszámítva - mindvégig magasabbak voltak. Aggodalomra ad okot, hogy az olyan kritikus szektorban, mint például az oktatás, 2012 első hónapjában a bruttó bérek 0,3 százalékkal csökkentek. (Ennyit Hoffmann Rózsa ígéretéről.)
A legnagyobb visszaesés a versenyszférában történt. A legalább öt embert foglalkoztató vállalkozások körében 31,8 ezerrel kevesebb volt az alkalmazásban állók létszáma, mint 2011 januárjában. Összességében – a már említett vállalkozói szektort, a költségvetési szférát és a megfigyelt nonprofit szervezeteket tekintve – közel 39 ezerrel csökkent a munkaviszonyban állók száma.
A második grafikon a havi bruttó bérek és az alkalmazásban állók létszámának alakulását mutatja. A kiugró novemberi és decemberi adatok a prémiumkifizetésekkel magyarázhatóak. A foglalkoztatás körében jól látható, hogy a tetőpont az év közepén volt, köszönhetően a szezonális munkavállalóknak.
A kedvező időjárás eredményeként az átlagosnál jobb termőév volt, a mezőgazdaság kiugró teljesítménye húzta magával mind a GDP-növekedést, mind az ideiglenes foglalkoztatást. Év végére azonban két tényező miatt visszaesett az alkalmazásban állók létszáma: egyrészt kiestek az agrárszektorban lévő ideiglenes munkások, másrészt a vállalkozások már előre felkészültek az átlagosnál nagyobb nominálbér-emelésre – a már említett létszámcsökkentés révén.
Az adatok fényében kijelenthető, hogy a kormány azon szándéka, miszerint a versenyszférában növelni kell a foglalkoztatottak létszámát, megbukott. A rossz adópolitika – a munkaadói és munkavállalói adóterhek növekedése, az adóék emelkedése –, majd az ezt követő drasztikus mértékű nominális béremelés odavezetett, hogy a rossz gazdasági környezetben a vállalkozások kénytelenek az elbocsátás eszközével élni, hogy elkerüljék a negatív bevételi és működési eredményeket. A kormány nagyon rosszul mérte fel a kkv szektor helyzetét, mikor azt várta, hogy képes lesz kompenzálni a rossz gazdaságpolitika hatásait.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!