Lemondó beszédében Schmitt Pál nehezményezte, hogy az egyetem elvette tőle a doktori címet. Szerinte ezt nem tehette volna meg; sőt, perelni is fog igazáért. Nem lesz könnyű dolga, ugyanis az egyetem elveheti a címet. Lássuk, hogyan!
A jelenlegi, s a 2012. szeptember 1-jén hatályba lépő felsőoktatási törvény sem szabályozza a diplomák, valamint tudományos fokozat visszavonásának rendjét. Csak arra vonatkozóan tartalmaz egyértelmű rendelkezéseket, hogy a miniszternek miként kell eljárnia, ha azt észleli, hogy a felsőoktatási intézmény törvényellenesen állított ki végzettséget, tudományos fokozatot igazoló okiratot.
Az egyetemek döntő többsége mégis szabályozta a visszavonás kérdését. Ugyanis a felsőoktatási autonómia – ha korlátozottan is, de az Alaptörvényben is nevesített – jogából levezethető az az elv, hogy aki adta a címet, az is vonhatja vissza.
Amennyiben elfogadjuk a lemondott köztársasági elnök által szintén hangoztatott érvelést - amely alapján perelni kíván -, miszerint erre csak a bíróság lenne jogosult, akkor azzal szinte teljes egészében feladnánk a tudomány és az egyetemi oktatás államtól (politikától) való függetlenségének több évszázados elvét – az egyetemi autonómiát. Azt az elvet, amely a tudomány fejlődését és hatékonyságát hivatott évszázadok óta védeni.
Forrás: Gomba karikatúrái
A diplomák, tudományos fokozatok visszavonása – a jogi szabályozás pontatlansága és ami mögötte van
Ha az egyszerű jogkereső honpolgár felütné az internetes Nemzeti Jogszabálytárat, s rákeresne, hogy van-e konkrét szabály a doktori cím visszavonására, bajosan találna ilyet. Mert nincs.
A kérdéssel kapcsolatban, a hatályos felsőoktatási törvény csak az oktatásért felelős miniszter (jelenleg a nemzeti erőforrás miniszter) egyetemek és főiskolák feletti törvényességi ellenőrzési jogai körében találhatunk utalást. A vonatkozó szabály alapján, amennyiben a miniszter azt észleli, hogy egy felsőoktatási intézmény jogellenesen állított ki valamely végzettséget vagy tudományos fokozatot igazoló oklevelet, akkor törvényességi ellenőrzési (2012-től felügyeleti) jogkörében pert indíthat. A perben végső soron a bíróság dönt a fokozat visszavonásáról.
Akkor most van vagy nincs szabály?
Erről a kérdésről hosszan lehetne vitatkozni, de összességében két álláspont vázolható fel. Az egyiket képviseli az álamfő köztársasági elnök, aki szerint az, hogy nincs külön szabály, azt jelenti, hogy diplomát csak a miniszter indítványára, a bíróság vonhat vissza. Ez az érvelés elsőre rendkívül elegánsnak tetszik, azonban ha hazánk Alkotmányára/Alaptörvényére tekintünk, akkor a helyzet már korántsem egyértelmű.
Az Alaptörvény X. cikke alapján, ugyanis Magyarország védi a tudományos kutatás szabadságát. Ezen jog érvényesülését szolgálják ugyanezen cikk azon rendelkezései, amelyek szerint tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, valamint a felsőoktatási intézmények a kutatás és tanítás tartalmát, módszereit illetően önállóak. Azaz: ha korlátozottan is, a szervezet és gazdálkodás kérdéskörére ki nem terjedve, de az Alaptörvény elismeri a felsőoktatási intézmények autonómiáját.
Így, ha abból indulunk ki, hogy a felsőoktatási intézmények autonómok, akkor egyáltalán nem kell azon csodálkozni, hogy a felsőoktatási törvény csak – finoman szólva – érintőlegesen szabályozza ezt a kérdéskört. Az egyetemi autonómiából ugyanis az fakad, hogy amely címet az egyetem ad, azt vissza is vonhatja.
S mivel az egyetem legfőbb döntéshozó szerve a szenátus, ezért az jogosult ezen határozat meghozatalára. Ezt, az egyetemi autonómiából kiinduló érvelést támasztotta alá, hogy a NEFMI bontatlanul visszaküldte a SOTE állásfoglalást kérő megkeresését. Így a Semmelweis Egyetem joggal vélhette, hogy ő autonóm szerv, s így e körben döntést hozhat.
Valóban autonóm?
Ha elfogadjuk – az Alaptörvény és a felsőoktatási törvény alapján – az egyetemi rektorokat és egyetemi tanárokat kinevező, továbbá a doktorok kitüntetéses avatását engedélyező köztársasági elnök érvelését, akkor gyakorlatilag az egyetemi autonómia nem létezik. Bár legrosszabb álmainkban már korábban féltünk attól, hogy ez bekövetkezhet, de reméltük és reméljük, hogy erre nem kerül sor.
Az egyetemi autonómia ugyanis nem öncélú. Célja a tudományos kutatás eredményességének elősegítése: ugyanis nem szolgálja a tudomány általános fejlődését, ha külső szempontokat kell követnie. Azaz: bármennyire is szeretné a politika, törvényekkel és kormányzati döntésekkel nem lehet felfüggeszteni a gravitációt.
Függelék: az ügy a bíróságon folytatódhat
Bár a lemondott elnök még vasárnap azt jelezte, hogy ő felülemelkedik az általa jogsértőnek jelzett kérdéskörön, s nem kíván perelni, azonban hétfőre ezt az álláspontját megváltoztatta. Vasárnapi állításával szemben, úgy látszik belátta, hogy a felsőoktatási törvény és a mögöttes szabályként alkalmazandó hatósági eljárási törvény (Ket.) alapján, csak az elnök, valamint az őt képviselő személyek járhatnak el az ügyben. Ennek alapján indít pert a bíróság előtt az elnök, hogy állapítsák meg a Semmelweis Egyetem eljárásának törvénysértő jellegét.
A lemondott elnökön kívül ugyanis csak egy eljárásra jogosult szerv lehet: az oktatásért felelős miniszter, aki az általa törvénysértőnek vélt egyetemi döntést törvényességi ellenőrzési, 2012-től az annál erősebb befolyást biztosító törvényességi felügyeleti jogot gyakorol.
Ennek azonban két okból lenne érdekes bukéja: egyrészt a jelenlegi nemzeti erőforrás miniszter a lemondott Tulassay Tivadar elődje (Réthelyi Miklós 1991 és 1995 között a SOTE rektora volt). Másrészt egy ilyen értelmezéssel a miniszter azt üzenné, hogy a kormányzat immáron a felsőoktatás szakmai és tudományos kérdéseibe is be kíván avatkozni.
Úgy tűnik, ezt a harcot már nem az állam vívja meg az egyetemmel, hanem – a jog szabályai szerint – a lemondott köztársasági elnök.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
