A Ténytár korábban már részletesen foglalkozott a készülő új Munka törvénykönyvének javaslatával. A parlamenti vita mellett, a kormányzat a szakszervezetekkel is tárgyalásokat folytatott, amelyek során több ponton engedett.
A tárgyalások eredményére is figyelemmel fogadta el az Országgyűlés a Munka törvénykönyvét, amely a jelenleg (még) hatályos szabályozásnál jóval szigorúbb, azonban a tervezetben megjelölteknél sokkal kevésbé hátrányos a kollektív érdekképviseletet ellátó szakszervezetekre nézve. Igaz, hogy a munkavállalók egyéni munkajogában meghatározott, általunk is korábban jelzett módosítások nem „puhultak fel" a parlamenti vita során. Így például az új törvény az életkortól függően növekvő szabadságidőt pótszabadsággá alakította, amelynek mértéke kollektív szerződésben csökkenthetővé vált.
A kollektív alku megmarad, de Jakab Andor továbbra is örülhet
A Munka törvénykönyvét övező, a kormányzattal folytatott tárgyalások során, a szakszervezetek sikerrel érték el, hogy ne lehetetlenítsék el a kollektív szerződések megkötését.
Ezen az eredményen kívül, a Munka törvénykönyve - általunk is elemzett - szigorításai csak viszonylag kisebb mértékben enyhültek. Ezért nem kívánjuk ismét áttekinteni ezeknek a szigorításoknak a körét, de aki részletesen kíváncsi rá, kattintson ide.
A néhány „enyhülő" rendelkezés elsősorban az egészségkárosodott munkavállalók, továbbá az anyák védelmét, valamint a minimálbér biztonságát szolgálja. A munkaközi szünetet illetően került sor még egy kisebb, egyértelműbb szabály kialakítására, ám annak időtartama alapvetően alig változott a benyújtott törvényjavaslathoz képest. Természetesen ezek az engedmények az egyéni munkajog terén nem elégítették ki a szakszervezeteket, amelyek a törvény elfogadását követően is ellenezték az új Munka törvénykönyvének ezt a szabályozását - igaz, a részmegállapodás miatt, ennek az ellenkezésnek az intenzitása – és ezzel a hatékonysága – is erősen csökkent.
A parlamenti vita során, többek között enyhültek még az eltérő minimálbért lehetővé tevő szabályok is: az új törvény csak azt teszi lehetővé, hogy a munkavállalók egyes csoportjainál lehessen eltérő minimálbért megállapítani. Az eredeti javaslatban szereplő, egyes területek közötti különbségtétel lehetősége végül kikerült az elfogadott jogszabályból.
Az új Munka törvénykönyve további apróbb, ám rendkívül lényeges változtatásokat is végrehajtott az egyéni munkajogban. Így a korábban egységes, az életkorral fokozatosan növekvő szabadság rendszerét is átalakította. A változtatás első ránézésre formainak látszik: a mindenkinek járó húsz napos szabadságot alapszabadságnak minősíti, az életkor alapján járót pedig pótszabadsággá alakítja. Igen ám, csakhogy a törvény rögzíti, hogy az alapszabadság mértéke nem csökkenthető, míg az életkor alapján járó pótszabadság idejét kollektív szerződés csökkentheti.
Ahol a parlamenti vita során komoly változásokra került sor: a kollektív munkajog világa
A kormányzat a masszív szakszerszervezeti ellenállás hatására - legalább is 2012. júliusától - a kollektív munkajog területén komoly engedményeket tett az eredeti, erős megszorító szándékokkal szemben. Kétség se férjen hozzá: a jelenlegihez képest az új szabály is jelentősen csökkenti a szakszervezetek jogait és mozgásterét.
Ám az eredetileg tervezettel szemben, továbbra is egyértelműen lehetőség lesz arra, hogy a szakszervezeti tagdíjat a munkáltató utalja át a szakszervezetnek – a munkavállaló nyilatkozata alapján. A benyújtott törvényjavaslatban foglaltaknál több szakszervezeti vezető minősül védettnek, a szakszervezetek továbbra is használhatják a munkaadók helyiségeit és területét munkájuk ellátásához, valamint növekedett a szakszervezeti vezetők által igénybe vehető munkaidő-kedvezmény. Mindezen módosítások mellett - miként jeleztük - a kollektív alku megkötésének lehetőségei is könnyebbé váltak.
Mindezen módosítások – a jelenleg hatályos rendelkezésekhez képest – erőteljes korlátozást jelentenek, s legalább nem lehetetlenítik el a hazai kollektív munkajogi érdekvédelmet.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
